Utódok Átírva [Befejezett]

2

Két nap múlva

Még mindig nem hiszem el hogy bele mentem! Bedobtuk a csomagjainkat a csomagtartóba és beültünk a limuzinban. Kintről anyáék kiabáltak.
- Hozzatok pálcát!
- Hozzatok egy kutyust!
- Hozzatok egy herceget!
- Hozzátok el Lizit!
- Fogjatok egy dzsint! - Az utolsó kéréssel nem nagyon tudtam mit kezdeni, de nem is nagyon érdekelt. Épp azon gondolkoztam hogy, hogyan fogjuk megtalálni Lizit, hisz tuti nem egy osztályba fogunk járni - Kitudja lehet hogy nem is egy suliba - de ha mégis akkor is egy évvel fiatalabb nálunk. Azt meg nem hiszem hogy szembe jönne velünk bárhol is.
- Elgyötörtnek tűnsz, majd én segítek! - mondta Evie és elkezdett púderezni.
- Ne ne!
A fiúk Lucassal beszélgettek. Nem foglalkoztam velük. Evievel épp beszélgettünk és észre vettük hogy a híd le van szakadva.
- Ne, ez csapda! Segítség!!! - kiabáltuk egyszerre, de amikor ráhajtottunk akkor megjelent egy varázshíd.
- Ezt nagyon bírom. - mosolyogtam.
Nemsokára meg is érkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból, pontosabban csak Evie, Lucas és én szálltunk ki. Jay és Carlos inkább kiesett. Bár ezt ők amint észre vették gyorsan felálltak.
- Üdv a gimnáziumban! Tündérkereszanya vagyok az igazgató. - mutatkozott be ezek
szerint az igazgató.
- Az a tündérkeresztanya? Mint a csiribí csiribá-bú?
- Igen eltaláltad.
- Hmm mindig is érdekelt milyen lehetet Hamupipőkének, amikor ő megjent, a pálcával és gyönörű mosolyával!
- Hát az nagyon régen volt. Én pedig azt mondom ne ragadj le a múltba mert lemaradsz jövőről! - mondta, mire én csak megforgattam a szemeim.
- Nagyon örülök hogy eljöttetek! Ben vagyok.
- Vagyis Benjamin, a trónörökös. - szólt közbe egy lány.
- Ő itt Audry.
- Audry hercegnő. - javította ki Ben-t már megint. - Ben barátnője. Ugye Beni baba?
A fiú erre csak halkan felnevetett.
- Ő pedig itt Lizi. - mutatott Lizára. - Őt már
biztos ismeritek.
- Ben, Audry és Liza majd körbe vezet titeket. - mondta a keresztanya.- A bölcsesség kapui sosincsenek zárva! Viszont a könyvtár csak 8-től 11-ig van nyitva és nálunk van takarodó is. - mondta majd elment.

Amikor Tündérkeresztanya lelépett, Liza szó szerint Lucas nyakába ugrott és csak forogtak és forogtak addig amíg el nem estek.
- Gyere hugi állj fel! - húzta fel Lucas a húgát a földről, és még egyszer megölelték egymást.
- Annyira hiányoztál. - mondta Lizi.
- Nekem is hiányoztál.- mondta Lucas mosolyogva. Én még sose láttam így mosolyogni. Tulajdonképpen a szigetről még senkit se láttam ilyen boldognak. Aztán Ben mindannyiunkkal kezet fogott. Lucasnál és nálam is kicsit megállt. Azt tudom hogy
Lucasnál miért, de hogy nálam! Mindegy. Most van ennél fontosabb dolgom. Jó sokáig gondolkozhattam, mert már bent
voltunk a kollégiumban.
- Lucas, Jay és Carlos ti lesztek egyszobába az első emeleten. Lányok ti Lizivel, Jordannal és Ajisaval lesztek egyszobába a harmadik emeleten.
- Hogy mi? És én erről miért nem tudtam? - akadt ki Lizi.
- Mert kihagyod az ebédet. - vont vállat Ben.
- Jó, én megmutatom a fiúknak a szobájukat.
- Attól még veletek vannak.
- Jó, de te magyarázkodsz a lányoknál. - mondta félválról, majd elindult az egyik lépcsőn.
- Lizz a másik irányba vannak a szobák.
- Oké, oké. - utána elment a fiúkkal.
- Gyertek. - Indult el Ben, mi meg követtük.

Jordan szemszöge

Épp Ajisaval beszélgettem a szobánkban, amikor behoztak két másik egyszínű fehér ágyat, amiket leraktak a szoba bal oldalára, kicsit távollabb a mi ágyainktól. Utána pedig, Ben és két lány lépett be a szobánkba, akik ha nem tévedek a komisz lányok voltak.
- Lányok mostantól Mal és Evie is a szoba társatok lesz. - mondta Ben.
- Hogy mi a franc ? - kérdeztük egyszerre Ajisaval
- Mégis miért?
- Mert így döntöttem és mert az lenne a legbiztonságosabb hogy ha Lizz-zel lennének együtt. - válaszolta.
- Ugye nem fognak semmi gonoszat művelni? - kérdezte Ajisa. Ekkor Ben közelebb lépett hozzánk.
- Nem fognak. Viszont a többi lány megijedne tőlük és ha bármi történik itt van Lizi. - súgta oda nekünk Ben úgy hogy Mal és Evie ne hallja.
- Jó. - mondtam. - Ajisa? - kérdeztem, ő meg csak bólintott.
- Oké, akkor én magatokra is hagylak titeket. Sziasztok. - köszönt el Ben majd elment.
- Hűűű nagyon tetszik ez az ágy melyikötöké? - kérdezte Evie és leült Ajisa ágyára.
- Az enyém
- Jól néz ki, és illik a hajam színéhez - mondta Evie, Ajisa erre csak elmosolyogott. Mal pedig elkezdte forgatni a szemét. Ekkor berontott a szobába Lizi.
- Ez őrület! Tudom hogy nem mindenki bír engem, de ez már túl megy minden határon. - kiabált Lizi.
- Mi történt? - kérdeztük egyszerre Ajisaval.
- Felkísértem a fiúkat a szobájukba, utána pedig kimentem az udvarra sétálni, amikor oda jött hozzám Jack, Audry, Hana és Chad és közölték velem, marha nagy szemétség volt, hogy rávettem Bent hogy hozzassa át a gonoszok gyermekeit a szigetről,
csak azért mert elegem lett Auradonból, és nem bírom  elviselni hogy kívül álló vagyok. Pedig ez nem is igaz. - akadt ki teljesen Lizi.
- Ne is foglalkozz velük! Te is tudod hogy csak azért mondják, hogy idegesítsenek, meg mert tudják hogy fontos vagy Bennek. - Nyugtatta Ajisa.
- Ajisanak igaza van, mindenkivel ezt csinálják. - Vigasztaltam én is Lizit.
- De félek hogy amikor felnövök mindent elfogók szúrni!
- Az még sokára lesz. Addig még sok minden fog változni! - mondta Mel miközbe valami
féle könyvet olvasott.
- Az Demóna varázskönyve? - kérdezte Lizi.
- Igen anyámé. Csak azt ne mond hogy nálad nincs semmiféle varázserővel bíró cucc. - mondta Mel a végén pedig egy gonosz mosolyra húzta a száját.
- Lehet hogy nálam is van, viszont én irányítani is tudom. - mondta Lizi magabiztosan, majd felénk fordult.
- Amúgy Ben hogy érvel ? - kérdezte.
- Egész jól csinálja. - válaszolta vihogva Ajisa.
- Ha te mondod!

Mal szemszöge

Épp a fiúk szobájába voltunk. Három nappal az érkezésünk utáni napon járunk. Vagyis Hétfő van. Carlos valami játékot játszott, Evie a tükrében nézegette magát, én pedig a varázskönyvet olvastam. Pontosítva csak úgy tettem mintha nagyban olvasnék. Igazából mind végig az a mondat ismétlődött a fejembe amit Lizi mondott.

- Hát lehet hogy nálam is van. viszont én írányitani is tudom

Vajon mit jelent ez?

Nagyot sóhajtottam és megpróbáltam a tervre koncentrálni.
- Jay te mit csinálsz? - néztem rá.
- Úgy hívják lopás. - válaszolta.- Jó, de mégis minek? Úgy értem mindent itt
hagyhatsz, és elveheted ha miénk lesz a világ!
- Pont úgy beszélsz mint az anyád. - mondta Evie, miközben épp rúzsozta magát.
- Óóóó köszi. - mosolyodtam el gonoszan.
- Az a te módszered ez pedig az enyém. - mondta Jay. Aztán oda ment Carloshoz.
- Carlos most én jövök! - vette ki a kezéből a valamit.
- Csak rajta.
Erre pedig Jay kezdett el játszani. Nekem pedig kb 5 perc után elegem lett ebből.
- Srácok elfelejtettétek miért vagyunk itt? - kérdeztem felháborodva.
- Keresztanya blah blah blah, varázspálca blah blah blah, Lizi Heart blah.. - mondta Lucas, viszont én közbe vágtam.
- Ez az egyetlen egy esélyünk hogy bizonyítsunk a szüleinknek!
  - mondtam már nagyon idegesen.
- Azt hogy gonoszok vagyunk, szívtelenek és kemények! Értettétek?
- Igen. - válaszolták.
- Evie a tükröt.
- Tükröm, tükröm mond meg nékem, hol van a tündérkeresztanya pálcája éppen.
- Megvan!
- Távolabb. - Mondta Carlos.
- Varázs tükör távolíts! Közelebb, közelebb, közelebb. Most jó!
- Ez egy múzeum. Tudjuk merre van? - Kérdeztem.
- Innen 3 és fél km-re. - Mondta Carlos.
- Akkor menjünk.