Kapufa és öngól M.G.C. ¢BEFEJEZETT¢

7. rész

- Akkor velünk is meggyűlik a bajod, Gibson! - szólt oda Hanry, egy csapattársam, Jakobbal és Jackkel az oldalán. Ezután a szöszke vissza ült az egyik padra, majd egy 5 évest megszégyenítő duzzogással várta vissza a tanárt.
- Köszi. - vettem el Calumtól a telóm, miközben mellé ültem. - Lehetek hozzád őszinte? - kérdeztem
- Persze. - bólintott rekedten.
- Eléggé pocsékul festesz! - mosolyodtam el, ezzel őt is mosolygásra késztetve.
- Úgy is érzem magam. - kuncogott, de ezzel együtt egy köhögési roham is elkapta. Gyorsan kihalásztam a termoszom a tatyómból, majd a kezébe nyomtam.
- Tea van benne, igyál! - szinte már parancsoltam. Ivott néhány kortyot, majd vissza pattintotta a kapakját.
- Köszönöm. Bár ezek után nem biztos hogy innod kéne belőle. - húzta el a száját. Közben észre vettem közeledni az edzőt és egy rendőrnőt.
- Nem baj, majd leöblítem a tetejét. Emiatt ne aggódj! - mosolyogtam rá. Az edző és a rendőr meg is érkezett, majd engem elküldve kezdtek el tárgyalni. Én is elkezdtem bemelegíteni, majd beálltam a többiekhez. A cserékkel összesen 14-en vagyunk. A mecseken általában 7-en játszunk. Van a kapus, 3 hátvéd, 2 közép pályás és egy csatár. (Sry...ezeket a megnevezéseket és beállásokat nem nagyon tudom...-szerk)
- Jó, akkor a két kapus, Roxi és Floid a kapitány, válasszatok!
- Ki kezdjen? - kérdeztem
- Lányokat illeti az elsöbség! - nézett rám. Micsoda úriember.
- Hát akkor Jakob!
- Dan!
- Hanry!
- Jack!
- Cole!
- Jassy!
- Tom!
- Peater!
- Jhon!
- Jake!
- Frady!
- Viktor!
- Oké akkor mehet a meccs! - kiáltották.
- Oké, Hanry, Cole, Jhon védő! Jakob bal, Frady jobb és Tom csatár! - osztottam a feladatokat. A meccs jól telt. Két félórásat játszottunk. Az egyiket mi a másikat ők nyerték. Végül az edző állította le a meccset.
- Bocsi srácok, ezt el kellett intézzem! Van még 10 percünk, ami pont elég a megbeszélésre! - hadarta.
- Meglett a következő meccs időpontja! Március 6! Az szombatra esik és itt lesz megtartva az iskolában, a füves pályán! Szóval van 2 hetünk felkészülni a meccsre! Menni fog ugye? Tarolunk az utolsó évünkben is, nem?
- De!! - kiabáltuk egyszerre.
- Na ez a beszéd! - most oszolj! Roxi, te pedig gyere velem. - intett az edző.
- Jajj, már megint a tanár kedvenc hercegnő. - mondta gúnyosan a szöszke, miközben szemet forgatott, így mikor elmentem mellette, jól a lábfejébe sarkalltam.
- Áuu!!! Fhú, ezt még megkeserülöd! - állt volna fel, de az edző rászólt.
- Türtőztesd magad Zayn! - kiáltott eréjesen, mire -ezek szerint- Zayn visszább vett.
- Szóval, arra kérnélek, hogy kísérd haza Calumot. Beszéltem az igazgatóval, nem lesz gond, de Cal nagyon rosszul érzi magát és mivel azt mondta ismer, ezért nyugodt szívvel elengedem veled. Történt már vele elég baj, így is. - húzta el a száját.
- Persze, uram! Szívesen teszem! - mosokyodtam el, majd Calhoz sétáltam.
- Rendben vagy? - guggoltam le elé.
- Mondhatni. Ha haza érek csinálok magamnak egy forró teát, és jobban leszek. - misolyodott le halványan.
- Nézd csak! Ezt neked adom, iszogasd meg, és nem hozzád, hanem hozzám megyünk. Én foglak ápolni ma meg holnap. - magyaráztam, miközben segítettem neki felállni.
- Ezt nem kérhetem tőled... - kezdett el tiltakozni.
- Nem is kell! - szakítottam félbe. - Én ajánlottam fel, neked csak élvezned kell a törődést! - mosolyodtam el.
- Köszönöm. - ölelt meg, amit jó szorosan viszonoztam.
- Nincs mit. Na gyere! Menjünk haza minél hamarabb.

2020.12.23.