Dragon Ball - A Büszke Harcos

3. fejezet - Egy mámoros hajnal

Teltek tovább a mindennapok a szokásos kerékvágása szerint. Bár Bulma nem tudta feldolgozni a Yamcha hiánya keltett űrt. Nem akart most senkivel se még csak beszélgetést se kezdeményezni nemhogy kapcsolatot. Teljesen a mérnöki teendőibe feledkezett, hiszen tudta, hogy csak akkor tudja apja helyét majd átvenni a vállalatnál, ha rettenetesen keményen dolgozik, akkor vagy olyan jó nem lesz, vagy egyenesen túlszárnyalja őt. Ezek után meg akarta mutatni, hogy egy nő egyedül is elég erős ahhoz, hogy egy globális vállalkozást vezessen. Néha már a teljes kimerültségig dolgozott... Vegita nem szerette volna ezt szó nélkül hagyni. Hiába ő is minden egyes nap teljes erőbedobással végezte az edzéseit, azért fél-fél szemmel kacsingatott minden nap valamilyen úton módon Bulmára, hogy minden rendben van-e vele. Féltette is, hogy nehogy túlterhelje magát, de imponált is neki ez az elszántság, amit nap mint nap véghezvitt Bulma. Nem látott azelőtt, magát leszámítva olyat, aki ennyire céltudatosan élte volna az életét. Még a szülő bolygóján a Vegitán sem nagyon tapasztalt ilyet nemhogy egy nőtől, még a férfiaktól sem. Teltek a napok és Vegita minden egyes nap próbált valamilyen úton módon közelíteni Bulmához. Volt, hogy megszólította, vagy egy kis üzenetet hagyott neki a reggelinél, vagy hiába vitte neki nap, mint nap a hibás eszközöket javításra, Bulma még rá se nézett. Minél több elutasítást kapott annál jobban csalódottnak és dühösnek érezte magát. Nem tudott egyszerűen mit kezdeni a helyzettel hiszen azelőtt még sohasem kellett efféle kihívással megküzdenie. Gondolta, hogy mennyivel könnyebb harcolni mintsem, egy nő szívéért küzdeni. De Bulmának se akart feltétlenül egy magányos életet. Arra gondolt, hogy milyen boldog is volt, amikor Yamcha itt volt mellette...Elindult hát megkeresni, hogy szóljon Yamchának, hiszen úgy tűnt, hogy csak miatta lesz megint újra boldog Bulma. Így hát beletörődve a sorsába és a magányba elindult Yamcha felé. Meg is találta, nem kellett messzire mennie, mert a városban lakott egy albérletben. Mikor felért az ajtó elé, hirtelen érezte a vereséget és a csalódottságot, amit elég gyakran érzett az utóbbi napokban, de mindent annak érdekében, hogy az ő szerelmét boldogan lássa. Csengetett hát, majd Poaru nyitott ajtót:

-VEGITA!!! HÁT TE MIT KERESEL ITT!!!

-Szia, Yamchával szeretnék beszélni!

-Pppersze....egy pillanat...Yamcha gyere Vegita áll az ajtónál!

-Hogy ki!? Megyek...../Mi az istent akarhat ez az őrült így késő éjjel?/

-Szia Vegita! Mit tehetek érted?!

-Szia, tudod Bulmáról szeretnék veled beszélni.

-Persze fáradj csak beljebb.

Belépve a lakásba Vegita teljesen elképedt, hogy milyen lakásra futja egy baseball játékosi fizetésből. Maximálisan egy legénylakásnak volt berendezve a rövid folyosóról a nappaliba vezetett az út ahol a sötétszürke színű falak mellett megjelentek az élénk színek is, de azok is csak módjával. A falon egy hatalmas kép volt, ahol női testek voltak különböző pózokban, illetve több helyen is fellelhető volt a lakásban az állatminta például a párnákon vagy a szőnyeg maga is állati bőrből volt. A nappali egybe volt kötve a konyhával, ami teljesen fehér színű volt, de különösen jól mutatott a sötét és élénk árnyalatokkal. Észrevehető volt továbbá még egy bárszekrény is, amibe csak sorakoztak a különböző italok. Mindezt figyelembe véve teljesen alkalmas volt a csajozásra a lakás.

-Gyere bentebb.

Amíg Vegita helyet foglalt a fekete bőrkanapén, addig Yamcha odament a bárpulthoz.

-Mit iszol?

-Én nem szoktam inni!

-Jaj dehogy nem, most fogsz!