Halálos vágyak (lawlu)

2.vágy ~ Titkon remélve

Luffy tíz perc múlva mert csak visszamerészkedni a fülledt erotikával teli központi helyiségbe. Addigra az összes csempét megszámolta, alaposan szemügyre vette a kacskaringós indákat, mely közt mintha játékkatonák lettek volna foglyul ejtve. Luffy ebben már nem volt biztos, mert az unalomtól és az éhségtől a hasa hangos korgásba kezdett és innentől kezdve mindenről megfeledkezett. Sanji által készített isteni hús képe lebegett a szeme előtt, még akkor is amikor ennek hatására elhagyta a mellékhelyiséget.

Ám abban a pillanatban mikor kitette lábát a biztonságot jelentő helyről, egyszerre több dolog is eszébe jutott. Elsőként szakácsa hiánya, s ezzel együtt a mennyei étel képe is semmivé foszlott. Másodsorban pedig megpillantotta a férfit, aki elől gondosan elrejtőzött a mosdóban.

Law látványa mint egy villámcsapásként cikázott át Luffy egész testén. A férfi mozgása még mindig rabul ejtette, karcsú testét továbbra is csupán az az egyetlen ruhadarab fedte, melyet a bár megannyi vendége már legszívesebben a padlón tudott volna. Law épp az egyik, igencsak jól fizető vendég ölébe lejtette csábító táncát, melyet a többiek irigyen figyeltek. Luffyt hirtelen ismeretlen érzés keltette hatalmába, melyet még sosem tapasztalt, így először nem is tudta megmondani, hogy mit is érez pontosan. Ez most nem egy jóleső bizsergés volt, nem egy vágy, hogy jobban megismerje a férfit vagy féltékenység, mintha valaki nem neki adta volna a legfinomabb falatokat. Ez annál sokkalta erősebbnek bizonyult, olyannak mely még percek múlva sem volt múlófélben. Fel akarta kapni a kívánatosan táncoló férfit, s olyan helyre elzárni, ahol senki más nem bámulja úgy, mint egy tál legfinomabb húst.

-Fufufu, tudni akarod, hogy mit érzel? - kérdezte egy gúnyosan kuncogó hang mögötte. Luffy csodálkozva pördült meg a tengelye körül, majd csodálkozó szemeivel a nála jóval magasabb férfira meresztette.

-Honnan tudhatnád, hogy mit érzek? - tudakolta meglepetten.

-Az egész lényedből minden érzelem akár egy folyó törik elő. Nem tudod jól rejtegetni sem a gondolataidat, sem a reakcióidat. Law akár egy tökéletes, érzelemmentes robot - tekintet fel az említett férfira.

-Ezt sose felejtsd el, hosszú utat kell annak megtenni, aki meg akarja találni az embert, mélyen a szívében.

-Miért, mi történt? - függesztette szemét Lawra, aki éppen a vendég ölébe csusszant. Mintha megérezte volna a fiú pillantását, sárga szemeivel Luffyt csábította a bűnre.

-Az nem az én mesém, kisfiú. Az ő meséjében sok gonoszság történik, és engem is az ellenségei közé sorol.

Luffy furcsának találta ezt a választ és sehogy sem fért a fejébe, hogy akkor miért dolgozna valaki az ellenségének. Még nem értett semmit, ám az idő alatt amit a Donqihote családnál töltött olyan dolgokat is megismert, amit gyerekként neki sosem kellett átélnie.

A nap hamarosan nyugovóra tért és Doflamingo, a bár szokásával ellentétben, éjszakára nem nyitotta meg a kapukat a befelé vágyódó vendégek előtt. Helyette kezdetét vette Luffy kiképzése.

Minden alkalmazott érdeklődve zsibongott a bár központi részében, mely most teljesen ki lett világítva. Luffyra csak egy méretben pont jó elnyűtt ruhát adtak, melyben szabadabban tudott mozogni, mint sajátjaiban. Doflamingo a színpadra intette Lawt, aki néhány alap mozdulattal kezdte. Aztán Luffy következett, aki bár ügyetlenül, de a földön lejtett mozdulatokban még egész ügyes volt.

Mindenkit meglepett mennyire élettel teli, már csak a mozgása is, mennyire sugárzik ebből a picsiny fiúból a boldogság energiája. Doflamingo sejtette, hogyha a kiképzés végére sikerül a fiút, mégha csak egy közepes szintre is, de felhoznia, akkor a betévedt vendégek kegyeiért fognak versengeni.

A férfi elégedetten bólintott Law felé, aki ekkor elkezdte a felmérés bonyolultabb részét. Senki sem tudta mire számított igazából, de ami történt az mindenkit meglepetésként ért.

Law, mint egy macska felkúszott a rúdra, majd elegánsan, erotikusan és légiesen ereszkedett alá, pá egyszerűbb mozdulat sorral. Akkor még semmi gond nem volt, mikor Luffynak fel kellett jutni a rúd nagyjából feléig. Ám ott megállt, s nézte az alatta elterülő teret, tele emberekkel akik ráfüggesztették kíváncsi szemeiket. S a fiú cselekedte, amit cselekedni kellett volna, Lawt utánozva elkezdett lefelé ereszkedni a rúdon. De semmi vágykeltő vagy szexi nem volt abban a hangban ami, mintegy melléktermékként, keletkezett.

A fémen való fülsértő csikorgásra minden alkalmazott fejvesztve menekült ki a hátsó részek felé, csupán Doflamingo és Law maradtak szenvedő képpel. Luffy elégedetten rakta le a lâbát pár centire a földtől és a világ legtermészetesebb mosolyával várta a tapsot. Doflamingo csak a fejét fogta és kellett neki néhány másodperc, míg össze tudta szedni a gondolatait.

-Law... Kapsz 3,nem is 5 napot, hogy kiképezd a tökmagot, olyan profi táncossá, hogy még te is féltékeny legyél rá! - hagyta ott őket, s ezzel kezdetét vette Luffy képzése.