Együtt az Exatlon után is...

Dávid

Ma az első utam egy nagyáruházba vezetett, ahol képkeretet kerestem Zsolti ajándékához. Ugyanis úgy döntöttem kreatívkodok egy kicsit, bár még egy kis kézügyességet vennem kellene valahol. Na mindegy is...
Éppen egy bevásárló kocsival jöttem ki a Tescobol, amikor Dávidba botlottam.
-Ohh Szia Dorka/ mosolygott rám.
-Szia! Mi újság? / néztem rá mosolyogva.
-Vásárolok kicsit, hisz semmi nincs a hűtőmben/ nevetett fel.
-Te? Hogyhogy itt?
-Zsolti szülinapi ajandékához vettem pár dolgot. / emeltem fel a képkeretet
-Figyelj... Nem akartam tolakodó lenni de... Láttam a képet Zozo instáján... Esetleg van köztetek valami? /vakarta a tarkóját
-Nem, nincs. Csak barátok vagyunk, vagyis részemről biztosan/ bólogattam
-Ohh értem/ nevetett fel kínjában.
-Biztos van sok dolgod mára... De nem innál meg velem egy kávét/ villantott széles mosolyt, aminek nem nagyon tud ellenállni az ember.
-Persze/ kuncogtam.

-Még szerencse, hogy ma még nem kávéztam/ kortyoltam bele a forró latte-ba.
-Hogyhogy? Szabó Dorkának mindig kávéval indul a napja/ húzta apró mosolyra száját.
-Siettem/ vontam meg a vállam mosolyogva.
-Mit tervezel adni Zsoltinak? /kérdezte
-Egy képkeretet terveztem, amiben a közös bajnok emlékeket gyűjteném össze. Bár lehet, hogy kicsit gagyi és nem fog neki örülni/ húztam el a számát
-Ne viccelj. Baromi jó ötlet. Nagyon kreatív, és biztos örülni fog neki. /simitotta meg a karom amin elmosolyodtam.
-Ha esetleg nincs programod délutánra, akkor nem lenne kedved velem megcsinálni az ajándékot? Meghívnálak ebédre is! /mosolyodtam el
-Ebédre nem mondok nemet/ vigyorgott, én bedig felnevettem.

-Asszem nem engem kellet volna hívnod. Semmi közöm ehez az ollóhoz/ dőlt el a földön Dávid, hiszen már harmadjára rontotta el a kép körbe vágását.
-Az lehet. El rontani viszont van tehetséged/ haraptam rá a számra, hogy ne nevessem el magam.
-Ohh igen? /vonta fel a szemöldökét.
-Na meg állj csak/ állt fel, majd kergetni kezdett az egész lakásban.
-Ne Dávid! Tegyél le/ sikitottam, miközben feldobott a vállára.
-Na jó Egye fene/ mondta majd lerakott a kanapéra.
-Huh/ fújtam ki a levegőt.
-De ne hidd el, hogy megúszod/ ült le mellém majd elkezdett csikizni.
-Elééég!! Hagyd abbaa/ nevettem fel, hisz utalom ha csikiznek, ugyanis nagyon de nagyon csikis vagyok.
-Mi lesz ha nem? / állt meg egy pillantra a csikizéssel.
-Megverlek/ álltam fel, majd ökölbe szorítva tettem magam elé a kezemet.
Nevetve be állt ugyan ebbe a pozícióba, majd játékosan lendítettem  felé a kezem, amit ő elkapott így teljesen magához rántott. De én szerencsétlen elvesztettem az egyensúlyom így elestem, és mivel fogta a kezem, ezzel magamra rántottam őt is.
-Neeee Dávid!!! Össze nyomsz/ nevettem fel.
-Ohh igen? Pedig tökre kényelmes/ terült el rajtam teljesen.
-Inkább csináljunk ebédet/ dobtam fel az ötletet. Az ebéd szó hallatán felcsillant a szemem, majd miután leszállt rólam a konyhába vettük az irányt.
-Na nézzük mi van itthon/ nyitottam ki a hűtőt.
-Te kire szoktál főzni? Egy hadseregre? Annyi kaja van itt/ táttotta el a száját.
-Ezt én eszem. Na nem mindet. Lotti az éhenkórász/ legyintettem, ő pedig felnevetett.
-Mit szólnál ha sütnénk pizzát?/ kérdeztem
-Jól hangzik/ dörzsölte össze a tenyerét

Nagyon jól haladtunk az ebéddel. Dávidnak össze öntöttem a hozzávalókat a tésztához ő pedig gyúrni kezdte. Addig bekevertem a pizza szószt, és a feltéteket felaprítottam.
-Na. Így jó lesz? / tolta elém Dávid a tésztát. Már éppen válaszolni akartam, hogy igen jó a tészta, észrevettem, hogy lisztes lett az orra.
És akkor nem bírtam tovább. Kitört belőlem a röhögő görcs.
-Na mi olyan vicces? /tette csípőre a kezét.
-Az orrod/ törölgettem a könnyeimet a nevetéstől.
-Ohh/ húzta végig a kezét az orrán ami lisztes volt.
-Na várj csak/ mondta majd, belemarkolt egy zacskó lisztbe és az egészet úgy ahogy van az arcomba szórta.

-Szerintem remek munkát végeztünk/ tartotta fel a képkeretet amit még az este sikerült befejeznünk.
-Nagyon jó lett. Jól össze hoztuk. Köszönöm, hogy segítettél/ öleltem meg hirtelen, ami meglepte de viszonozta.
-Van még pizza! Kérsz?/ toltam el mosolyogva magamtól, majd azonnal a konyhába rohant.

Pár óra múlva arra ébredtem, hogy Cikcak nyalogatja talpam. Majd az órára néztem ami 11-et mutatott. Magam mellé tekintve vettem észre, hogy Dávid egy cetlit hagyott.

Nem akartalak felkeltenei, olyan édesen aludtál. Átvittelek a kanapéról a szobába. Hívj holnap majd. Köszönöm a mai napot. Puszillak!
Dávid❤️

Mosolyogva olvastam el az üzenetet majd boldog gondolatokkal aludtam vissza...🥰