ȗṅṭıʟ ṃʏ ʟѧṡṭ ɞяєѧṭһ

ı Ԁȏṅ'ṭ ċѧяє, ıғ ı ṡṭȏƿ ɞяєѧṭһ

-Magnus...-Alec megrázta a mellette békésen alvó srácot. Zajokat hallott, így nem meglepő módon felriadt. Az ágy végében máskor nyugodt macska is felborzolta szőrét, farka ide-oda járt. Ez egyet jelentett azzal, hogy az állat nem is kicsit mérges. Hol párjára pillantott, hol pedig az ajtóra. Valami nincs rendben, ezt ide s tova érezte. Hiába próbálta keltegetni, amaz csak morogva adta Alec tudtára, hogy aludni szeretne. Utálta, ha felkeltik, bár azt ki szereti, de úgy most őszintén?

Felhagyva a további próbálkozásokkal kitakarózva felült az ágyban. Ügyet sem vetve papucsára, mely gondosan az ágy mellett pihent, mezítláb közelítette meg az ajtót. Lenyomta a kilincset, az ajtó pedig kissé nyikorogva ugyan, de kitárult. Beharapva alsó ajkát nézett vissza Magnus-ra. Párja továbbra is zavartalanul szuszogott a takaró alatt. Alec egy pillanatra bizonytalan lett. Mi van, ha csak álmodta az egészet? Mostanában amúgy is furcsa álmai vannak, lehet ez is egy volt közülük. Annyi különbséggel persze, hogy kényelmetlenül érezte magát.

Megrázta fejét, próbált tisztábban látni. Most még visszafeküdhet. Elfelejtheti az egészet és kinevetheti magát, amiért falra festette az ördögöt. Megtehetné, valóban. Mégsem tette meg, méghozzá a lenti neszezés miatt, mely a konyhából szűrődött ki. Nyelt egy kisebbet, majd vett egy mélyebb levegőt.

Valaki van a házukban. Álmodna talán? Ugyan. Biztosan nem. Akkor mégis mi ez az egész? Ha betörő, hívhatja a rendőrséget. Ez lenne a legjobb megoldás, bár van ebben egy aprócska bökkenő... Nem érnek ki olyan hamar, mint szeretné. Lemenni egyenlő egy öngyilkos merénylettel. Magnus-t felkelteni egyszerűen lehetetlennek bizonyult. Akkor most? Hogyan tovább?

Lucifer csak leugorva az ágyból lépett oda gazdájához. A fekete macska hasonlóképp nyugtalannak látszott, csakúgy, mint Alec. Egyedül sárgás szemei világítottak, a félhomály miatt nehezen voltak kivehetőek vonásai. Halovány mosollyal vette ölébe a doromboló állatot, aki azonnal mellkasának dörgölte fejét.

-le kell mennünk Luci... Ha valaki van itt, nem lehetek tétlen.-suttogva nézett le a macskájára, aki csak megbillentette fejét. Letette a földre a kicsi feketeséget, majd sóhajtva egy kisebbet lassan kimerészkedett a szobából. A hideg azonnal végigfutott gerincén, minden egyes lépéssel egyre nőtt és nőtt benne a feszültség. Gyomra liftezett, hányingerrel küszködött. Lábai úgy érezte, gumiból vannak, ide-oda ingott menet közben. Soha nem érzett még ehhez foghatót ezelőtt.

A lépcső olykor megnyikordult léptei alatt, mire lemerevedett. Várt pár percet, csak utána haladt tovább. A konyhából már nem hallott neszezést, vagy bármiféle mást. Csend honolt a házban, mintha mi sem történt volna. Lehet tényleg csak az álma miatt képzeleg? Nincs is semmi a házban, csak az agya játszik vele? Nem tudta, mi igaz már és mi nem. Lassan sétált végig a pult, meg az asztal közt, mindenhová bekukkantva. Feszültsége kezdett a semmibe veszni, apránként csillapodott szívverése is. Halovány mosollyal egyenesedett ki, megkönnyebbülten fellélegezve. Hátat fordított a szekrénynek, ám egy mellkasba ütközött. Az illető magasabb volt nála, tehát nem lehetett Magnus. A gyér fény miatt nem látta, ki is a behatoló. Ideje sem volt gondolkodni, hisz az illető valami erőssel fejbe vágta. Alec lábai megbicsaklottak, a világ sötétedni látszott előtte. Zúgott a füle, elvesztette tér- és időérzékét. Próbált megkapaszkodni a pultban, keze azonban lecsúszott. A földre esett, szemei lecsukódtak.

Amikor újra magához tért, egy porosodó épületben találta magát. Magnus aggódva, illetve dühösen szólongatta. Alec megemelve fejét nézett körbe, bár nem sok érdekesség társult a régi raktárépülethez.

-végre! Minden rendben? Hey... Nézz rám, hmm?-füle még csengett az ütés ereje miatt, feje úgy érezte, menten meghasad a fájdalom miatt. Hogy kerülnek ide, na meg miért? Az álmai előrejelzések voltak esetleg? Vagy csináltak valamit, ami nem nagyon okés pár embernek?

-te jól vagy?

-mmm. De ez egyszer ne velem foglalkozz, idióta.-Alec szóra nyitotta száját, hogy visszavágjon párjának, ebben azonban fémajtó nyitódása zavarta meg. Azonnal felpillantott, ahogyan Magnus is tette. Dühösen kezdte megrántani kikötött kezeit, szavaiban semmi empátiát nem lehetett érezni, melyet elrablójuknak címzett. Amaz csak eléjük húzott egy széket, mire fordítva ült le. Mosolya egyáltalán nem volt meleg, vagy kedves. Látszólag egyáltalán nem vette fel Magnus kiabálását.

-Alexander apja nem igazán díjazza, hogy a fia meleg. Ti ketten nem lehettek együtt. Sem most, sem pedig máskor. Törvény ellenes és undorítóan abnormális a kapcsolatotok. Nem látott más lehetőséget arra, hogy eltávolítson a fia közeléből, mint ezt a drasztikus megoldást. Ő már nem a fia, hisz neki nem kell egy selejt kölyök, aki miatt szégyenkeznie kell. Éppen ezért, maradt ez az eljárás. Mind a kettőtöket teljes szívéből gyűlöli, egyszóval a sorsotok felől sem érdeklődik.-felállt székéből, ezzel a beszélgetést lezártnak tekintette. Alec-hez lépett, majd eloldozta kezeit. A fiatalabb lábai megremegtek, ereje még nem igazán tért vissza. Támaszkodva ugyan, de elindult párja felé. Feltett szándéka, hogy kiszabadítja, aztán elmennek innen, de azonnal. Fájt, hogy az apja nemi beállítottsága miatt kitagadta. Magnus jó ember, miért ne lehetne vele? Azért mert férfi? És? Ez nem számít. Vagy mégis?

Ahogyan elé ért, megtámasztotta magát mellkasa két oldalánál. Kifújta magát, ezután egyik kezével felnyúlt, hogy kikösse a csomót. Eloldotta párját, aki szorosan karjaiba zárta, amint kezei újra szabadok lettek. Lövés hangja dördült, ezzel megzavarva a csöndet. Alec mély levegőt véve nézett két oldalra, végül tekintete találkozott Magnus íriszeivel. A hangokat eltorzítva hallotta, látása elhomályosult. Az idősebb megtartva Őt próbálta ébren tartani, mindezt kevés sikerrel. A férfi kihúzta magát, fegyverét leengedte maga mellé. Magnus leültette párját, aki még mutatott valamiféle életjelet.

-vége. Te és Ő soha nem lehettetek együtt. Sem most, sem máskor.-anélkül, hogy mondott volna mást, elhagyta az épületet. Magnus azonnal utána sietett. Nem hagyhatta, hogy az az ember, aki Alec támadója, ennyire könnyen megússza. Nincs számára bocsánat. Azzal azonban nem volt tisztában, hogy valaki vár rá. Kilépve a fa árnyékából, az illető mögé lépett. A fiú már csak egy éles fájdalomra lett figyelmes, az oldalánál. Azonnal odakapta kezét, térddel előre zuhanva az avarba. Vérzett. Hallotta még, ahogyan amaz elsiet, léptei alatt az avar ropogva vert visszhangot.

Tenyerét vérző oldalára fogva bicegett vissza a raktár épületbe. Az ajtóig bírta, ott ugyanis lábai felmondták a szolgálatot. Egyedül Alec lebegett a szeme előtt, aki oldalra bicsaklott fejjel ült ott, ahol hagyta. Összeszorított foggal kezdett kúszni a poros betonon, mindenképp el akarta érni párját. Látása egyre homályosult, mígnem teljesen el nem nyelte a sötétség.