"-Szedjétek össze magatokat Kóbor Gyerek és jussunk haza!"
"Anya, Apa, Hannah és Lucas ne aggódjatok!
Egy nap hazatalálok!"
"-És a tökmag mit tud?
-Kapsz te mindjárt olyan tökmagot a seggedbe! -fenyegetőzött Changbin"
"-Hyunjin te féltékeny vagy? -k...
Egy év telt el azóta, hogy a rengeteg bezárult mögöttem. Nehéz időszakon mentem keresztül az első pár napban. Valószínűleg most nem élnék, ha akkor nem találnak rám a manók.
Egy elég romos, de még lakható házban adtak nekem szállást és gondomat viseltél, amíg betegeskedtem. Sikerült közeli barátságba kerülnöm az egyikükkel, név szerint Vixx-szel. Ő volt a legbölcsebb mind közül.
Vixx hamar a tudtomra adta, hogy én ebben az erdőben idegennek számítok, ugyanis az itt lakó élőlények mind természetfelettiek. Bár néhány állat hasonlít az otthonomban élőkre, mégsem ugyanolyanok. Az erdőben egyfajta varázserő van jelen, ami magához vonzza a különleges élőlényeket, hogy azok biztonságban legyenek az emberek elől. Hiszen az emberi szem nem láthatja, az átlagos élőlények nem találhatják meg ezt a helyet.
Nekem nincs különleges képességem, ezért nem értem mit keresek itt. Miért nem mehetek haza? A manók szerint azért, mert túl sokat láttam.
„Békés hely volt ez az erdő egészen addig, míg a démonok át nem vették a hatalmat a tündéktől." -mesélte Vixx. „Azóta ejti fogjul az erdő azokat az embereket, akik különleges képességgel rendelkeznek, ugyanis a démonoknak szükségük van a különlegesek életenergiájára ahhoz, hogy az erdőt éltető követ mozgásban tartsák, hiszen ők erre képtelenek." Vixx szerint már rengeteg áldozata volt ennek.
Vixx azt mondta, hogyha már úgyis itt maradok örök életemre (amivel nagyon „feldobta" a hangulatom) tegyem hasznossá magam, hiszen itt mindenkinek van valamilyen feladata.
Vixx különböző dolgokat tanított az erdőről, hogy mit mihez lehet felhasználni, miből mit lehet készíteni. Elég gyorsan elsajátítottam a tündenyelvet is, amin mindenki elcsodálkozott, hiszen egész eddig lehetetlennek tartották, hogy valaki ezt megtanulja.
De, ami a legjobban megfogott, azok a gyógynövények. Vixx elküldött a gyógyítókhoz, akiktől bővebben tanulhattam róluk. Végül hivatalosan is gyógyító szerepet töltöttem be az erdő életében.
Az egy év alatt sok minden történt. Rengeteg élőlényt gyógyítottam ki addig halálosnak hitt betegségekből, így sokan úgy gondolták, hogy ez az én képességem, azonban tévedtek, ugyanis ez nem képesség, szimplán csak tehetség és érzék. ㅋㅋ A tökéletes gyógynövények keveréke csodákra képes. Betegem volt már a tündék vezetője is, akinek sikerül megmentenem az életét. Hálából megajándékozott engem egy karddal. Azt mondta, ha már különleges képességem nincs legalább különleges fegyverem legyen, ugyanis ez a kard bármit átvág.
Gondoltam, hogy akkor megpróbálom átvágni vele a tüskés növényeket, amik miatt az erdőben rekedtem. Természetesen nem jártam sikerrel. Amennyit kivágtam annyi nőtt a helyére. De nem adtam fel. Haza akartam jutni a családomhoz.
A családom. Mióta itt vagyok semmi nem tudok róluk. A telefonom itt hasznavehetetlennek bizonyult, így csak remélni tudom, hogy jól vannak. Már nagyon hiányoznak. Nem telik el nap, hogy ne gondolnék rájuk. A telefonom tokjában volt róluk kinyomtatva egy kép, így az a legnagyobb kincsem.
De nem törődhetek bele!
Anya, Apa, Hannah és Lucas ne aggódjatok! Egy nap hazatalálok! ---------------------------------------------------------
Chan sóhajtva tette vissza a megviselt naplót a polcra, majd kilépett az azóta kicsinosított házikójából. A kútból felhúzott egy kis vizet, hogy ihasson valamit, majd eldőlt a puha fűben. Élvezte, hogy a szél és nap játékosan csiklandozza bőrét. A tündék szerint Chan tisztása az egyik azon kevés területek közül, amit a napfény megvilágít, ezért Chant valamiféle megváltónak vélték, bár ezzel ő nem volt tisztában.
-Chan! Találtam szápfűvet! -kiáltott Vixx, mire Chan felkelt a földről. -Remek! Szárítsuk ki!
A manó és az ember a ház oldalában található furcsa szerkezethez léptek. Vixx beletette a növényt Chan pedig erősen rázárta a fedelét. Pár perc várakozás után a fű teljesen kiszáradt így Chan egy üvegcsébe söpörte a többi mellé.
Chan mióta híre ment a csodatételeinek, ő lett a legnépszerűbb gyógyító. Az erdő minden zugából érkeztek hozzá páciensek.
A sok erdőlakótól különböző történeteket hallott, így tudott tájékozott maradni. Chan hallott pletykákat arról, hogy néhány különleges képességgel rendelkező fiú bujkál az erdőben. Aggódott értük, hiszen el sem tudta képzelni mi vár rájuk, hogyha a démonok megtalálják őket.
Miután az aznapi utolsó utazót is ellátta, lehuppant az egyik székre és kikapcsolódákép zenélni kezdett egy különleges hangszeren. Ilyenkor a manók mindig köré gyűlnek és megigézve hallgatják a gitárszerű hangszert és Chan énekhangját.
Míg a fiúnak ez pihenés addig a manóknak egy jelzés, hogy ideje aludni menni.
A manók visszahúzódtak az erdőbe, Chan pedig elkezdte becsukni az ablaktáblákat, majd ő is ágybabújt. Nem sejtette, hogy a másnap érkező különleges idegenek teljesen felforgatják a már amúgy is kusza életét.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Név: Bang Christopher Chan (Chan)
Kor:22
Képesség:-
Különleges érzék: Gyógyítás, beszéli a tündenyelvet.
