Véres mosoly....

     Már megint egy esős hétfő este volt. Akane, a 14 éves, rózsaszín szemekkel, és magenta színű, jelenleg csurom vizes, vállig érő hajjal rendelkező lány, úgy döntött, hogy elmegy a közeli kisboltba, mert elfogyott otthon a kávé.
    
Ahogy haladt az utcán, az éjjeli hold, és a csillagok fénye megvilágította a járdát. A nappal zajos, koszos, most esővel áztatott város, gyönyörűen tündökölt a Hold ezüstös fényében.
De Akane figyelmen kívül hagyta az éjjeli tájat, mert nagyon gyorsan, szinte már szaladva közeledett az éjjel-nappali bolt felé. Amikor odaért, a kirakatnál megállva, a félhosszú, kócos, esővel áztatott haját kezdte el igazgatni, de ez nem tartott sokáig, mivel pillanatokon belül bent is termett az üzletben. Egy kis lihegés után pedig megszólalt, és azt mondta: "Jó estét, megtudná mondani, merre találom a kávékat?" A boltos megkérdezte, hogy: "Pontosan milyen kávét szeretnél?" A lány közelebb lépett az eladóhoz, és azt felelte, hogy: "Bármilyen kávé jó lesz, de siessen, mert, ha sokáig maradok, rám találnak!" A boltos, egy flegma szemforgatás és vállrándítás közben, már oda is adta a lánynak az árut, mire ő sietve ezer forintot tett a pultra, és már szaladt is kifelé a helységből. Nemsokkal, Akane sietős távozása után, három fehérkabátos személy, köztük, egy albínó külsejű alak, és két fekete hajú nő rontottak be a boltba. Az eladó rémülten tekintett a megjelenő alakokra, és a bal kezével a pult alatt kereste fegyverét. A fehér, ezüstösen csillogó hajú srác, ezt látva a pulthoz lépett, és a boltos jobb kezébe vágta a vadászkését, és így szólt: "Nem látott egy magas, rózsaszín hajú és szemű fiatal lányt?" A férfi fájdalmakkal küzködve felelte, hogy: "Aaaaz előőőőbb ment el!". Az albínó felugrott, majd legugolt a pultra, és a boltos mögötti polcról leemelt egy vodkásüveget, és rávágott a férfi fejére. Az üveg csonkjával pedig, eltorzult arccal kezdte el döfködni a magatehetetlen áldozatának nyakát, majd, mikor az összeesett, a fiatal kihúzta a halott árus karjából a kést, és lenyalta róla a vért. Ezek láttán a két segéd elhányta magát.
Az albínó megvetve odanézett a két nőre, és azt mondta: "Szedjétek már össze magatokat! Ez szánalmas! A lány, akit üldözünk, a nyilvánosságnak már rég halott, és a mi hibánk, hogy legutóbb valahogyan túlélte azt a balesetet. Ha nem akarjuk, hogy a főnök minket csináljon ki, nem maradhatnak szemtanuk!"
    
Eközben Akane, hazafele tartott, és egy rossz érzése támadt, ezért még sebesebben kezdett el szaladni. Már csak, egy utcányira volt otthonától, de már onnan is lehetett hallani a háza felől hallatszó tűz ropogását. Hazaért és a lángok előtt egy ciánkék hajú lány állt olajoskannával, és öngyújtóval a kezeiben. Akane felismerte a vörös szemű Emiliát, és őrült nevetésbe kezdett. A gyújtogató lány értetlenül ált a célpontja nevetése előtt, és azt kérdezte tőle, hogy: "Héé, te szemét, mi ennyire vicces?" A vihogó lány azt felelte,
hogy: "Eddig nem volt okom megölni, de most örömmel megteszem!" Emilia felnevetett, és gúnyosan azt mondta, hogy: "Csak azt próbáld meg!" Akane elkezdett futni a piromán lány felé, és egy erőteljes rúgással mellkason rúgta őt, amitől a lány nagyot repült egyenesen a betonra. Magához térve, azonnal felállt és elővette késeit, de a rózsaszín hajú lány, már ki is rúgta az egyiket a kezéből, aztán megfogta a másik kezét, és a csuklójánál fogva a földhöz vágta. A hátára térdelt, hátrafele kicsavarta a karját, és a kést hátába döfte. Majd pedig a hajánál fogva fejét hátra húzta, és megkérdezte tőle, hogy: "Ki küldött téged?" A piromán csak üvöltött a fájdalomtól, de nem szólt semmit, ezért Akane a lány másik karját kinyújtotta, és az acélbetétes bakancsával, mint egy fogpiszkálót, kettétörte a lány karját. És ismét megkérdezte: "Ki küldött?" A kék hajú lány üvöltve felelte: "Akise, Akise!"
A rózsaszín hajú lány nevetve, csak annyit szólt: "Gyenge vagy, te nem vagy ellenfél!". És otthagyta. Rövid időn belül Akise is megérkezett az égő házhoz, és megtalálta Emiliát. A szenvedő lányhoz csak annyit szólt: "Hogy lehetsz ennyire hasznavehetetlen, és szánalmas?" Nem teljesítetted a parancsot, ezért most kibelezlek, mint egy halat!" A hátizsákjából elővett két kesztyűt, amiknek az ujjaikra kések voltak erősítve, majd pedig a nő mellkasát kezdte el azokkal össze-vissza vagdosni. Aztán a nyakától a gyomráig felvágta, majd elkezdte kihúzogatni annak beleit. Végül benyúlt a lány, karmazsin vörös szemgolyói mögé, és kitépte azokat. Ezek után, Akise két segédje ismét elhányta magát, amit az albínó, most már figyelmen kívül hagyott, és Akane nyomába eredt.
    
Az utcán szembejövő embereket nyakon döfte kesztyűjével dühében, mert vérszomja nem ismert határokat. Végig sétálták az utcákat, és nagy meglepetésükre az utca végén a kivilágított bolt előtt meglátták Akane-t. A lány tekintete az albínóra szegeződött, aki már meg is szólalt: "Démoni lány, tudtam, hogy még visszatérsz!" Akane nevetve megszólalt: "Itt hagytam a visszajárót!" Akise kicsit izgatottan mondta: "Már egy órája vadászok rád, de most már nem menekülsz elölem!" Akane gúnyosan mondta: "Barom, ez a bolt két utcányira van a házamtól, és én csak az üzlettől sétáltam haza, aztán most vissza, mégis, hogy tévedhettél el?!" Az albínó dühösen üvöltötte: "Mindkét alkalommal a másik oldalról kerültem, de most már végre kibelezlek!" A fiú, a kesztyűivel a kezén, elkezdett, a nevető Akane felé szaladni, aki, mikor a fiú már csak egy méterre volt tőle, felugrott, és egyik lábával mellkason rúgta őt, majd megragadta a nyakát, és a földhöz hajította, majd pedig ráugrott két lábával az albínó kezeire, úgy, hogy mindkettőt szilánkosra törte. A segédek is támadásba lendültek, ezért a lány elővette mindkét kését, és egyenesen a támadók szeme közé dobta azokat, amitől azok holtan estek össze.
    
A fiú Akane-ra nézett, és megkérdezte, hogy: "Dehát, mégis, hogy győzhettél le?!" Akane azt mondta a haldoklónak, hogy: "Akise, én...én vagyok a féltestvéred, és egyébként ghoul vagyok!" A választ követően az albínó minden erejét összeszedve elkezdett üvöltözni: "Dehát ghoul-ok, a valóságban nem is léteznek!" A lány azt felelte, hogy: "Oh, dehogynem." Eközben, belenyúlt a fiú mellkasába, és megszólalt: "Biztos vagyok benne, hogy jó lesz téged elfogyasztani!" Nevetett Akane, Akise kitépett szívét nyalogatva, egy véres mosollyal az arcán.