Kiss of a dementor

5. Black lettem

A védőmezőkön kiérve elbúcsúzunk az igazgatótól és a Malfoytól, majd Sirius hopponál velem a Grimauld térre, ahol szó nélkül megyünk az utcán egy darabig.

- Furcsa, hogy milyen jól bírod a hopponálást. - Motyogja.

- Csak jól tudom eljátszani, hogy nem fordul fel a gyomrom tőle. - Vonom meg a vállam. Mikor elérjük a házat Sirius megáll.

- Benn a legjobb barátom vár minket. - Mondja komolyan, én pedig biccentek egyet. - Ő nem egy átlagos varázsló, úgyhogy ne ijedj meg nagyon. - Figyelmeztet.

- Nem fogok. - Biztosítom.

"Szerintetek Thanatos, hall így?" Kérdezem a teremtményeimet, de legnagyobb meglepetésemre a fiú színtelen hangját hallom meg a fejemben.

- Tisztán és érthetően Mester! Mire lenne szükséged? - Kérdezi, én pedig elmosolyodom.

"Elmondhatom nekik az igazat?" Kérdezem kicsit idegesen.

- Ahogy jónak látod Mester! - Hallom a választ, ami el is dönti a dolgot. Nagyot nyelek, mikor Sirius kinyitja a Grimauld tér 12 ajtaját, majd beinvitál. Nem is tudom mikor voltam itt utoljára, de úgy hiányzott a hely.

- Remy! Megjöttünk! - Kiáltja keresztapám, ahogy becsukja mögöttem az ajtót. Nem kell még egy perc se, hogy megjelenjen a szemközti ajtóban Remus, de amint meglát megáll egy helyben és eltátja a száját. - Remy? Minden rendben? - Lép mellé Sirius, de a férfi csak engem néz.

- Nem kell így lefagyni farkas kölök! - Szól ki belőlem Eclips.

- Bocsásson meg! - Hajt előttem fejet, mire elnevetem magam.

- Ugyan már Remus, nem kell így nézned, az hogy ki vagyok nem változtat rajta, hogy ti vagytok a családom. - Teszem a hátam mögé a kezem.

- Miről beszélsz és honnan tudod a nevét? - Pislog rám gyanúsan Sirius.

- Látszik, hogy csak nyolcad vér vagy Tapmancs! Nem érzed! Ő az! Az Árny király! - Mordul a férfire Remus.

- Lehetetlen! - Tágulnak ki a szemei. - Bár ez magyarázza Luc miért nézett rá olyan furcsán. - Vakarja meg hirtelen a nyakát. - Jól van kölyök! Most már igazán elmondhatnád, hogy mi a fene folyik itt. - Teszi csípőre a kezeit, én meg fújok egyet.

- Jobb lesz, ha ehhez leülünk. - Indulok el a nappali felé. - Kreacher! - Kiáltom el magam, mire megjelenik előttem a házimanó. - Ha megkérlek rá csinálsz nekünk egy teát meg valami harapnivalót, mondjuk azt ami a kedvence volt. - Mutatok Siriusra.

- Azonnal Árny király! - Biccent egyet és el is tűnik.

- Jöttök? - Fordulok szüleim barátai felé, akik tátott szájjal pislognak rám, de hamar felocsúdnak és követnek a nappaliba. Mire beérünk már ott vár minket a rendelésem. - Köszönöm, Kreacher! - Mosolygom a házimanóra, aki meghajol és eltűnik. - Hol is kezdjem? - Kérdezem, mikor helyet foglalunk.

- Honnan ismered ezt a helyet? - Néz rám gyanakodva Sirius.

- Jártam itt eleget, hogy ismerjem. - Vonom meg a vállam. - Jól van, nem fogok kertelni csináljuk ezt komolyan. - Húzom ki magam. - Én egy másik dimenzióból jöttem.

- Nagyon szeretnéd, hogy elhiggyük igaz? - Fintorog Sirius.

- Kreacher! - A nevére a házimanó megjelenik.

- Mit tehet Kreacher önért? - Kérdezi.

- A harmadikon, Regulus szobájában van egy fiola verita szérum, hozd ide! - Adom ki a parancsot rá se nézve a házimanóra, csak keresztapám meglepett szemeibe bámulva.