★ Sᴇᴄʀᴇᴛ Lᴏᴠᴇ ★ (𝖡𝖺𝗄𝗎𝖽𝖾𝗄𝗎) [BEFEJEZETT✔]

7. Fejezet - Titkoljuk el

- É-én... Szeretlek Kacchan!

Bakugou szemszöge:

Nagyon melepődtem. Deku szeret és viszonozza az érzéseim? Ez egy álom?!

– Tudtam, hogy nem fogod viszonozni az érzéseim... – motyogott a brokkoli.

– Ilyet egy szóval sem mondtam – fontam összekarjaimat, amire ő méretesre kitágult szemekkel nézett rám.

– Akkor viszonzod? – kérdezte, miközben még nagyobbra nőttek szemei.

– Tch~... Akkor nem feküdtem volna le veled – ciccegtem, majd egy heves csókcsatába hívtam.

Deku most azonnal visszacsókolt, és próbálta átvenni a dominanciát, de nem engedtem neki. Nyelvemmel lenyomtam alsó ajkát esedezve a bejutásért, amit rögtön meg is adott.

– Bezzeg ilyenkor rögtön beengedsz a szádba – morogtam, és hogy nyomatékot adjak szavaimnak megforgattam a szemeimet.

– De Kacchan... – kezdett volna bele, de elhallgatattam.

– Shh~ – csitítottam el – Inkább vigyázz, mert kurvára fájni fog a csípőd.

– Már így is fáj. De akarok valamit kérdezni.

– Inkább "szeretnél" nem igaz? Mert ha "akarsz", akkor lehet még jobban fájni fog a csípőd – villantottam rá egy perverz vigyort, amire olyan vörös lett a feje, mint egy érett paradicsom.

– Akkor "szeretnék". Szeretnék valamit kérdezni – motyogta a bajsza alatt.

– Ki vele – néztem rá érdeklődve.

– Kacchan... L-leszel a barátom?

Itt nem jött ki egy hang se a torkomon. Én? A barátja?

És még én agyaltam azon, hogyhogy kérdezzem meg ezt tőle...

– Tch~ ja – próbáltam visszatartani a kitörő örömöm, miközben rákvörös fejem Dekuval ellenkező irányba fordítottam.

– Köszi Kacchan! – borult nyakamba a brokkoli, majd egy cuppanós puszit adott az arcomra, amitől még jobban elvörösödtem – És akkor most jobban fogsz velem bánni? Mert ugye még mindig háziállat vagyok – hajtotta le a fejét.

– Hmmm... Majd meglátjuk – nyaltam végig ajkaimon, amire Deku egy óriásit nyelt.

Már éppen ledöntöttem volna az ágyon a brokkolit, amikor Kirishima csak úgy ránk törte az ajtót.

Amikor összetalálkozott a tekintetünk, vetettem rá egy rosszalló egyben gyilkos pillantást, majd visszahajoltam Dekuhoz. Kirishima csak állt az ajtóban, mint a cövek, és nem mozdult. Megfordultam, hogy megnézzem elment-e már, de még mindig ott volt. Hiába intettem a szememmel, ő egyszerűen lefagyott.

– Oi, Kirishima – szólítottam meg a vöröst, de semmit sem reagált.

– Mi van Kirishima-kunnal, Kacchan? – kérdezte meg a mögöttem fekvő is.

– Nem tudom – keltem fel, majd a vöröske elé sétáltam – Oi, hallasz engem Ejirou?

Kirishimától nem jött se válasz, se egy rezdülés. Kezdett nagyon idegesíteni a dolog, hogy nem válaszol, úgyhogy az arcába robbantottam.

– Áhh~ – kapott a fejéhez – Mi történt?

– Mi is ezt kérdezhetnénk – fontam össze karjaimat mellkasom előtt.

– Esküszöm, hogy nem tudom – kapta maga elé védekezően a kezét Kiri – Mit csináltam?

– Semmit. Csak ránk törted a kibaszott ajtót, és úgy bámultál, mint baszatlan szűz kurva a faszt – vontam meg a vállam.