Kőbe írt história

1. Elvesztve (One-shot)

Nymphan POV

Nem könnyű az ember élete, ha nem is ember. Bizony ám, főleg akkor nem, ha vámpír valaki. Persze nem az az átlagos vámpír amikről a filmekben meg a könyvekben hallotok. Nem, nem. Például teljes hülyeség, hogy nem tudunk napra menni, ha így lenne rég kihaltunk volna. Bár azt bevallom, hogy nem éppen a legkellemesebb dolog délben kinn caplatni a napon, mint például most.

- Gellert, az isten szerelmére állj, már meg! - Ordítom a fiú után, aki jelenleg a legközelebb áll hozzám. Aki ennyit élt mint én, és akinek ilyen képessége van, azt pont nem zavarja, ha százévente párt vált. Jelenleg pedig ebben a dimenzióban, ahol a fajtámnak és minden mágiának semmi nyoma sincs rajtam kívül, és ahol legnagyobb bánatomra akaratom ellenére lettem egy pasi bőrébe száműzve, ez a szőke fiú, Gilbert Grinwald a párom. Kedves gyerek, lelkes, barátságos, kicsit makacs, de csak mint én. Az egyetlen baj vele...

- Merlinre, gyere már Nymp! Nem igaz, hogy ilyen lassú vagy! Húzd azt a mugli seggedet gyorsabban! A végén elfogy az összes jegy! - Morog rám, de az istennek nem állna meg. Hát igen szegény fiú annyira imádja azt a Harry Potter című könyvet, hogy tényleg mindegyiket kívülről fújja, sőt mindent, ami a sztorival kapcsolatos. Ezért is hívják a barátai Potterokopédiának, én meg Gellertnek, mert azt még ő sem tagadhatja, hogy majdnem teljesen ugyanúgy hangzik a neve, mint annak a varázslónak.

- Jövök már, jövök! - Fújom ki magam, mikor beállunk a sorba. Éppen moziba jöttünk. Ebben a hónapban már harmadik alkalommal, mert a fiatal úr nem tudja megunni a legújabb Legendás Állatok filmet.

- Majdnem lemaradtunk miattad! - Nyújtja ki rám a nyelvét, majd a kasszához megy és vesz két jegyet. - Popcornt? - Kérdezi, de már megy is venni. Tudom, hogy ő imádja, kicsit talán túlságosan is.

- Tudod, hogy igen! Mikor kezdődik? Egészkor vagy negyedkor? - Nézek fel az órára.

- Egészkor. - Töm a szájába majdnem egy teljes maroknyi kukoricát.

- Akkor jobb, ha odaállunk az ajtóhoz. - Veszem ki az egyik kezéből a popcornos dobozt és most végre nem lóhalálában megyünk az ajtóhoz. A film most is ugyanolyan jó volt, mint mindig, bár én inkább Gilbertre figyeltem, aki folyamatosan vigyorgott, vagy elgondolkodva bámulta a vásznat. Nem értem, hogy fedez fel minden alkalommal valami újat a sztoriban, de hát ilyen az ő agya. A film után természetesen hallgathatom meg, ahogy elmagyarázza nekem legújabb felfedezéseit, amíg el nem érünk a házukig.

- Köszönöm az estét Nymp! - Mosolyog rám. - Akkor holnap délután találkozunk? - Kérdezi, átölelve a derekamat, én pedig átkarolom a nyakát.

- Csak természetes! - Kacsintok rá, mielőtt lehúznám magamhoz, hogy megcsókoljam. Persze jobb lenne, ha itt is nő lennék, de nem lehet minden tökéletes, legalább a kinézetem megvan még így is.

- Akkor holnap, Nymp! - Enged el, majd megy be a házukba.

- Holnap Gellert! - Intek neki, utána pedig zsebre tett kézzel indulok el haza. Igaz nem megyek egészen hazáig. Az én Gilbertemnek holnap lesz a tizennyolcadik születésnapja, én pedig eldöntöttem, hogy olyan dologgal ajándékozom meg, amire szörnyen vágyik. Egy varázspálcával és nem olyan bizsu pálcával, amit itt adnak, nem. Igazi varázspálcát kap egy másik dimenzióból. Ezért is lépek át a dimenziók fátylán, abba a világba, amit már viszonylag jól ismerek. Itteni időszámítás szerint az 1800-as évek végén jár itt az idő, a hely nagyon hasonlít arra a dimenzióra, amiben Gilbert él, csak itt létezik a mágia. Mély levegőt veszek, mikor kinyitom a szemem.

- Mennyire jó megint önmagamnak lenni! - Sóhajtok egy nagyot, ahogy derekamra teszem a kezeim és nyújtózkodom egyet. Sokkal jobb megint nőnek lenni.