Ƴσʋ αи∂ Ɩ [Ɔнαиβαɛκ] (Szünetel)

Ƥαят тωɛℓѵɛ

*βαɛκĦʏʋи*

A házat nem esett nehezemre megközelíteni. Egyedül az a veszettül ugató dög volt az egyetlen, amely nagyon zavart. Amióta megkergette a macskámat - na meg engem és Bambi barátomat - azóta nem vagyunk puszi pajtások. Ez a kutya egyedül ChanYeol - t viseli el, senki mást. Vele olyan, akár egy kezes bárány, mintha csak a világ legártatlanabb dolgáról beszélnénk. A valóságban ennél sokkal többről van szó. Ez egy önző állat, mely minden egyes élőlényre veszélyes, aki csak elhalad a már teljesen szétrágott, fából készült kerítés előtt. Miért nem lehetett gyerekzárat tenni arra a vicsorgó izére? Már azt sem érdemli meg, hogy az állatok közé soroljam, ráadásul a háziasított fajtákhoz. Az kéne még, huh? Na biztos. Na meg... Hozzá tartozik.

Eléggé hülyén festhettem, ahogyan a háza előtt téblábolok. Kaptam is pár értetlen, vagy éppen furcsa pillantást a járókelőktől, főként a veszettül kerítést zabáló izé miatt. Zsebre vágva a kezeim tettem egy lépést hátra, hogy alaposabban felmérhessem a házat. Az ablak előtt egy hatalmas diófa díszelgett, ágai magasra nyúltak, na meg ki, az utcára. Luca oda már nem ér el, hiszen van egy ajtó, mely a falécek végét jelezte. Tehát, összegzem. Vannak ugye a bántalmazott lapok. Egyik oldalán téglafal, másikon pedig egy rácsos, zöldre festett akadálypálya - ami amúgy kerítés - . A ház oldala, illetve közte, van egy ugyancsak fából készült ajtó. Nyilván az aprócska virágok védelmében ettől a világi veszedelemtől. 

Szétnéztem, hogy esetleg van e közönségem. Nem akarok úgy tűnni, mint aki éppen birtokháborításra kézül, csak éppen cselesen. Azaz... Igen, valóban ezek a terveim, na de kérem, senkinek semmi joga felróni ezt nekem! Én most jelen pillanatban egy adósságot törlesztek. Ez talán baj? Na ugye. Távolabb álltam inkább Yeol házőrzőjétől, nehogy a végén még elkaphassa nadrágomnak a szárát. Felálltam a kicsi, detonból, na meg sóderből készült, kicsi padkára, onnat pedig elkezdtem felmászni a kerítésen. Igyekeztem sietni, nehogy a végén kihívják rám a hatóságokat. Mégis mit mondanék? Hogy egy őrült barom kutyája megkergetett, lesmárolt, lelökött a dombról, én meg emiatt betörök hozzá? Nono. Nem kell, köszi, kihagynám eme nagyszerű lehetőséget.

Felérve lábamat átlendítettem, majd leültem egészen addig, amíg másikkal is megtettem ugyan ezt. Fújva egy kisebbet leugrottam a kényelmetlen, na meg baromi vékony lécről. Marha nagy mázlim van, hogy a teteje nem volt hegyes. Na az úgy... Úgy kellemetlen szituáció lenne. Megszaporáztam lépteim, elindultam a ház falának mentén. Ha szerencsém van, elkerülhetem Luca - t, plusz van egy ablak, amely alacsonyan van. Igen, emlegettem itt a fát is. Na ezzel az a nagy helyzet, hogy nem érem el az ágakat, ha ugrálok, nyújtózom, vagy bármi egyebet akarok tenni. Utolsó mentsváram egy alacsony...

Bingó!

Mármint nem, nem a játékra gondolok. Szimplán csak nyitva maradt a konyha ablaka, ami ha jobban megnézem, nem veszélyes mutatvány. Felkapaszkodtam a párkányra, lábammal igyekeztem felküzdeni magam. Próbáltam az ablak alsó keretével húzni befelé a törzsem, illetve a lábaim, másik kezemmel támasztással igyekeztem saját magamon segíteni. Nagy küzködések árán ugyan, de valahogy sikerült összehoznom a dolgokat. Belöktem az ablakot, mindezek után cipőim a csempén koppantak. A biztonság kedvéért megálltam hallgatózni, hátha itthon van, csak éppen én nem vettem észre. Lehet az is, hogy fent durmol. Nem akarom látni azt a nagy lapátfülű fejét. Tény, hogy helyes, na meg van stílusa, ráadásul a világhoz való hozzáállása minden lány álma, vonzza a tekinteteket, a rajongókat. Ez azonban cseppet sem változtat semmi, mert...

Ki. Nem. Állhatom. Ezt. A. Seggfejt.

Kb egy öt perces, csendes várakozás után megkezdtem a hadjáratot. Mindent alaposabban megvizsgáltam, hogyha legközelebb is szeretnék ide valami folytán bejutni, tudjam, mi hol van. Nem, ne essék félreértés. Egyszerűen azért tervezek egy visszautat ide, hogy a gitárja után legyen valami más is, amit tönkreteszek ebben a... Ebben a nem koszfészeknek kiéző koszfészekben. Agyi fejlettsége ellenére nem egy barlangban lakik, ahogyan arra számítottam. Fiúhoz képest nagyon precíz, már-már idegesítően rendezett a ház belseje. Na majd megoldom, hogy ne így legyen. Percek alatt olyan káosz lesz itt, hogy azt fogja kívánni, bárcsak ne tett volna ellenem annyi szart. Elmosolyodtam a gondolatra, ahogyan azok a barnás szemei hatalmasra tágulnak, a meglepettségtől szinte meg sem bír szólalni. Csak állna... Nézne... Én pedig nevetve távoznék, angolosan, a szeme láttára. Ráadásul az ajtón keresz--

Egy kulcs fordult el a zárban, a festett, nehéz falap pedig kinyílt. A ház tulajdonosa meglepetten, na meg dühösen bámult rám, mintha valami utolsó, nem kívvánatos féreg lennék a tanyérján. Ebből az utóbbi, hogy nem lát szívesen, kölcsönös. 

- Te meg mi a faszt keresel itt?

Upsz. My hearts went--