☆sebek a szívben 💚 jongsang☆

☆열여섯☆

// A sok szomcsi rész után itt egy kis speckó soft-ság, hogy ezzel kiengeszteljelek titeket ㅠㅠ ROWDYSAN, remélem elégedett vagy 👀 XDDD //

⚠️👀⚠️

- Van kedved játszani? - kérdezte Yunho, és bekapcsolta a számítógépét. - Tudsz lolozni?

- Haha, platinum rangos vagyok - vigyorgott büszkén San, mire Yunho-nak elkerekedtek a szemei.

- Ne viccelj már - motyogta, de San nem reagált, úgyhogy Yunho-nak még a szája is elnyílt. - Na takarooodj!

A két fiú aztán kölcsönkérte Gunho laptopját, amit felállítottak Yunho számítógépe mellé, és bekapcsolták. Egy teljes órán át játszottak, és azután se akarták abbahagyni, de Yunho anyukája bejött a szobába, hogy legyenek csendesebbek, úgyhogy kénytelenek voltak befejezni. Egyébként is későre járt, így Yunho megágyazott San-nak a matracon.

- Tudsz kölcsönadni valamit pizsamának? - kérdezte a fiatalabb, és zavartan elfordította a fejét. Nem volt ínyére, ha másokra kellett támaszkodnia, szívességet kellett kérnie valakitől, vagy kölcsön kellett kérnie valamit, úgyhogy kissé kínosan érezte magát.

- Persze - mosolygott rá Yunho. Miután mindketten elkészültek, lefeküdtek aludni.

- Jó éjt, Yunho-ssi! - motyogta San, miközben magára húzta a takarót.

- Ébressz fel, ha bármi van, oké? - kérdezte az idősebb, mire San egy hümmögéssel válaszolt. - Jó éjt, Sani!

Yunho nem volt valami jó alvó, úgyhogy elég sokáig csak a gondolataiba volt merülve, arra várt, mikor alszik el végre. Mikor már épp majdnem sikerült, arra lett figyelmes, hogy San forgolódik mellette a földön.

- Minden rendben? - szólalt meg halkan Yunho.

- Ömm, aham! - válaszolt San nem valami meggyőzően.

- Hé, mi baj? - ült fel Yunho, majd felkapcsolta a kislámpát, hogy San szemébe tudjon nézni, de ő elfordult, úgyhogy csak a hátát látta.

- Én... n-nem tudok aludni a plüssöm nélkül - vallotta be.

- Aww, de aranyos - gügyögött Yunho, mire a fiatalabb egy hirtelen mozdulattal fejbevágta a párnájával.

- Nem tudok úgy elaludni, ha nem bújok hozzá valamihez - mondta.

- Hozzám odabújhatsz - vigyorgott rá Yunho, és játékosan felhúzogatta a szemöldökét, mire San elpirult, és még egyszer megütötte a párnával. - Na, de most komolyan, gyere ide! - húzta arrébb a takaróját, és arrébb húzódott, hogy San is elférjen mellette.

Az alacsonyabb fiú vonakodva ugyan, de bemászott mellé, majd miután Yunho betakarta magukat, hozzábújt. San még mindig zavarban volt, hisz nem volt hozzászokva, hogy egy ágyban alszik egy barátjával, akivel méghozzá nem is olyan régóta barátok, de mégis jól esett neki a másik közelsége. Nem is kellett sok, hogy mindketten álomra szenderüljenek.

Reggel San arra ébredt, hogy egy párnát szorongat a kezében, míg Yunho hátulról magához öleli. Ezzel nem is lett volna semmi baj, ha nem érzett volna valami gyanúsat a hátához nyomódni. Hirtelen kiugrott az ágyból, és leesett a matracra. Yunho csalódottan felnyögött, míg San elkerekedett szemekkel nézett rá.

- A jó édes... - motyogta maga elé megilletődve.

Yunho valami nagyon szépet álmodhatott, ugyanis a cerkája kő kemény volt - ezt érezte San is az előbb. //Azt mondtam volna, hogy soft rész?? Oh bocsánat 😌😇//