Miután végighallgattam Dazai élettörténetét kicsit összekuszálódtak a fejemben a dolgok. Fáradtan rogytam le a kedves kis kanapéra a szoba közepén. Esküszöm úgy éreztem forgott velem az egész helyiség.
-Ennyire megviselt?-Huppant le mellém Akiko-san aki az asztalánál ülve hallgatta végig a sztorit, de szerintem már legalább századjára.
-Kicsit berosszultam.-Hebegtem.
-Szokásos.-Legyintett szórakozottan, és a lekapott egy üveg vizet az egyik polcról amit utána átnyújtott nekem.
-Dazai! Ne fárazd le egyfolytában Murasaki-sant!-Teremtette le Kunikida úgy, hogy el sem nézett a gépéről.
Dazai sértődötten félrevonult, mire Akiko-channel egymásra néztünk és egy rövid szemkontaktus után kidőlt belőlünk a nevetés. Belekortyoltam a vízbe és boldogan nyugtáztam, hogy sokkal jobban érzem magam.
-Köszönöm.-Mosolyogtam hálásan a nőre.
-Igazán nincs mit. Örülök hogy egy újabb női taggal bővült az iroda. Kyouka mostanában nem igen jár be. -Húzta el a száját.
-Kicsoda?
-Kyouka-chan.-Tért vissza Dazai ünnepélyesen.-Egy imádnivaló kis virgonc.
-Valaki üsse le mielőtt én teszem meg.-Füstölgött Kunikida.
A bejárati ajtó hatalmas csattanással kinyílt és Atsuhi rontott be rajta fülig érő szájjal.
-Azt hiszem megvan az emberünk!
Csípőre tett kézzel tolta előre mellkasát, látszott rajta, hogy dícséretre számít. A várt fogadtatás ugyan elmaradt, de Kunikida odabökött neki egy 'szép volt gyerek'-et legalább. Amikor reményekkel teli pillantásokat kezdett felém lövelni, felkászálódtam, elé léptem és erősen rászorítottam kézfejére.
-Szép volt! Kit keresünk?
-Takako-t.
-Ezt honnan derítetted ki, ilyen biztosra?-Húzta össze a szemét a mögöttünk ülő Akiko.
-Ismerős volt a másik lány neve. Tudtam, hogy valahol már láttam.
-Mi alapján zártad ki Yoshiro Natsumit?-Kérdeztem.
-Egyszerű. Ő már régen előkerült. Kb úgy 6-7 éve. A storyja siker lett, az egyik kevésbé ismert írónő írt is róla egy regényt, Natsumi Nikki címmel.
-Sosem hallottam róla.-Vonta meg a vállát Akiko.
A többiek is csak rázták a fejüket, számukra is ismeretlen volt a történet.
-Lényegtelen.-Legyintett Atsuhi elkeseredetten.-Legalább tudjuk, hogy Fujiwara Takakot keressük.
-De ebben sem lehetünk biztosak.-Tette fel az ujját Kunikida.-Lehetnek be nem jelentett eltűnések is.
Atsushi kezdett dühbe gurulni, szinte már gőz jött ki a fülén.
-Akkor mi lenne, hogyha a semmittevés helyett ti is kezdenétek valamit az üggyel? Vagy megvárjuk, amíg a Dokk Maffia tudomást szerez Takako létezéséről, és becserkészi mielőtt mi megtalálnánk?
-Nem.-Vágtuk rá egyszerre.
Sziasztok, ez ugyan egy nagyon rövidke rész lett, de most ennyire futotta. Nagyon örülök, hogy ennyi ember várta a folytatást. Ezentúl próbálok arra törekedni, hogy minél kisebb időközönként lepjelek meg titeket új résszel.
ESTÁS LEYENDO
Who I Am?|Bungou Stray Dogs ff.
Fanfic|A történet 2 szálon fut, rövid részek| Költői Emlékek... Képesség melyet az eddigi kutatások a legerősebbnek hisznek... De mi történik ha ez rossz kezekbe kerül?
