Oni - The Beginning of a New Life - Ninjago ff.

Első Rész - Kezdet

Ismerős az az érzés, amikor a döntened kell két világ- és egyben a két otthonod- jövőjéről? Hogy a te kezedben van hogy bármelyiket szebbé tehesd , vagy akár a pusztulásba küldeni? Nem? Nos nekem pont ezt kellett eldöntenem azon a bizonyos napon. De hogyan is kerültem ebbe a szituációba? De tudot mit? A változás napjától a döntésemig megmutatom mi is történt pontosan.
.....................................................................

Kora reggel ébredek. Az ablakból beszűrődő fénye belesüt a szemembe. Barna tincseimet fülem mögé tűröm, majd felkelek puha ágyamból. A falon lévő óráról leolvasom az időd. Fél hét. Még bőven van időm az iskoláig. Ma van a tanév első napja. Mindig is utáltam ezeket a napokat amikor a tanárok magyaráznak órákat az elvárásaikról már az első napon. Bár őket még talán kibírom, velük nagyon nincs bajom. De a diákokkal annál inkább. Vagyis inkább nekik van bajuk velem. Ezalatt a három év alatt amit együtt töltöttünk az iskolában soha nem találtam módot a barátkozásra. Utálnak. Megaláznak. Megvernek.

Amilyen gyorsan tudtam fekvettem a már kikészített ruhámat. A sarokban lévő táskábat a hátamra dobom, majd elindulok ki, a szobámból. Megtorpanok. Valmit elfelejtette. Az egyik szekrényhez sétálok, és leveszek a tetejéről egy kis fekete dobozt. Kinyitom, majd kiveszem a benne lévő értékemet. A nyakláncom.
Csak egy egyszerű kis lánc, végén egy valamilyen kristályból készült szívvel. Abba egy mondat van belevésve :
La clé d'une nouvelle vie.
Nem tudom milyen nyelven is van írva, de nem is nagyon érdekel. Ezt a ékszert édesanyámé volt mielőtt elhunyt. Ez az egyetlen dolog ami megmaradt tőle. Azután hogy meghalt egy pár fogadott örökbe. Egyész nap dolgoznak, csak este érnek haza. Látni is csak ritkán lehet őket, azt us csak akkor, ha fent maradok megvárni őket.

Nyakamba akasztom az ékszert, majd elhagyom a szobát. Leballagok lépcsőn ami a nappaliba vezet. Keresztül menve rajta bámulom a helyiséget. Egy kisebb kanapén, tévén és egy szekrényen kívűl nincs más ott. Kiérve onnan egy kisebb folyón megyek végig, ami elvezet a bejárati ajtóhoz. Odaérve felveszem az ajtó mellett lévő szekrényből királykék színű sportcipőmet, majd elhagyom a házat.

A járdán sétálva sokminden végig pörög a szemem előtt. Mi lenne, ha vissza fordulnék? Ha többé nem mennék iskolába? Elmehetnék bárhova, anélkül hogy valaki rám szólna. Tudom hogy ezzel csak magamat bolondítom, de mégis, olyan jó álmodozni olyanról, ami soha nemtudok majd megtenni.

Így elgondolkodva nem is volt olyan messze az iskola. Úti célom előtt álva bámulom az épületet. Kívülről egy egész szép látványt nyújt, de belülről maga a pokol. Nagyot nyelve elindulok az ajtóhoz amin ha bemegyek, nincs visszaút. Kezemet rárakom a kilincsre. Elfordítva azt kinyitom és belépek az iskolámba.
....................................................................

Huhh. Ennek is elkellett hogy jöjjön.
Tudom azt is hogy nem lett a legjobb, és hogy elég rövitke rész lett. A következő részt próbálom majd hosszabbra megírni. Nemsokára hozom azt is. Onnantól kezd majd izgalmassá válni a story. Addig is várom a véleményeket.