Az elveszett kristály darabkái [BEFEJEZETT]

21. rész

•Másnap•
Csilla mindenről beszámolt a barátnőinek az iskolában. Nem tudtak sokat hozzászólni a témához, csak Linda mesélte el egyik hasonló élményét Brúnóval.

-De látod, még mindig együtt vagyunk-simított végig Linda Csilla karján. -Biztosan meg tudjátok beszélni.
-Ajánlom, hogy figyeljen az alkoholfogyasztására a palid, mert ha mégegy ilyet csinál, sajátkezüleg intézem el!-fenyegetőzött Tami.
-Nyugi...-mondta Linda. -És Csilla mondta, hogy valójában leitatták...
-Vagyis csak sejtem-tette hozzá gyorsan Csilla.

Nap végén Csilla szomorúan sétált kocsijához, de amikor megpillantotta Martint, aki épp az autónak támaszkodott összefont karokkal, kissé dühbe gurult.
Szó nélkül odament az autóhoz, és kinyitva az ajtót a vezető üléshez, be szánt szállni, ám a fiú ebben megakadályozta.
-Szeretnék bocsánatot kérni-mondta szégyellve magát Martin. Még sosem látta ezt a fajta megbánást, és saját magában való csalódottságot a fiú arcán. -Tudom, az nem nagy mentség, hogy nem voltam magamnál, de... Szeretném, ha tudnád, hogy megbántam, bármit is tettem. És remélem tudod, hogy soha nem másznék így rád-mosolyodott el szomorúan.
-Tudod, jól befosattál!-bökött a fiú mellkasára Csilla. Megesett rajta a szíve... -Ilyen részegen ha mégegyszer meglátlak, soha, de soha többet nem állok veled szóba. A piától még pervez is leszel, nem csak kába-nézett összeszorított szájjal Csilla Martinra.
Martin lassan kifújta a levegőt, és mélyen Csilla szemeibe nézett.
-Ki volt az?-tette fel a kérdést a lány.
-Mi ki volt?
-Ki itatott le?
-Az elején én magamtól ittam. De aztán elkezdtek buzdítani. Tudom, hülye voltam, de már akkor kezdett hatása lenni a piának... Kérlek, Csilla. Szörnyen sajnálok mindent. Elbaltáztam tudom. De... Szeretlek, tudod-és itt már lassan ejtette ki a szavakat. -Mindennél jobban.

-Megbocsátasz nekem?
Csilla szomorúan nézett a fiúra, aztán kimondta választ:
-Igen, meg.
A fiú magához ölelte a lányt, és haját simogatva adott egy puszit a fejére.
-Sokkal jobban szeretem a józan Martint-ölelte át szorosan Csilla őt.
-Értettem-nevetett halkan Martin. -Menjünk haza-mondta Csilla.
-Hagyd, vezetek-mondta Martin.
-Van jogsid?!
-Miért ne lenne?-kérdezett vissza meglepetten a fiú.
-Ja, csak... Azt hittem, a feladataid mellett nincsen időd erre...
-Napközben megoldható volt. És ne aggódj, nem vagyok olyan nyomi, mint Leó, aki jogsi nélkül akart vezetni.
Csilla meglepetten nézett a fiúra, de inkább csak szó nélkül beüllt az anyósülésre.
Az út csendben telt.

-El kell mennem pár napra, egy messzebbi városba, ki kell segítenem egy kezdőbb Őrzőnek... Legkésőbb péntekig visszaérek, ígérem.
-Vigyázz magadra, jó?-mondta aggódva Csilla.
-Ne aggódj. Hányszor esett eddig bajom?-kérdezte nevetve Martin, és magához húzta a lányt.
-Én nem tudok egyről sem...-mosolyodott el halványan Csilla.
-Na látod.
-Remélem nem hazudsz nekem, mert ha volt már eddig baleseted, akkor sírva búcsúztatnálak!-mondta komoly arccal.
A fiú nem válaszolt, ezért Csilla már kezdett ideges lenni.
-Majd telefonon beszélünk-csókolta meg Csillát Martin, és elment.

•Szerda•
Csilla minden nap tűkön ülve várta a hívást Martintól. A szerdai napra viszont barátnői szerveztek neki programot. Iskola után indultak Lindáékhoz, aztán a kertmoziba.
-Minden megvan?
-Uhum!-bólogattott Gréti.
Linda is kapott egy autót időközben, így hát azzal mentek. Egy Cabrio fajta, ami annyit jelent, hogy le lehet "tekerni" a tetőt.

Csilla nem számolt be a "Martin dologról", nem is tudott volna milyen háttérsztorit kitalálni.

A helyszínen már voltak egy páran. Sokan csak egy pokrócon, vagy padon ültek.
Kényelmes elhelyezkedtek a lányok is.
Egy vígjátékot néztek ki maguknak a programhoz.
-Popcornt?-nyújtotta előre a zacskót Gréti. Linda és Csilla a lányok előtt, Tami és Gréti pedig mögöttük foglaltak helyet.
-Jöhet-kapta ki a lány kezéből a csomagot Linda.
És elkezdődött a film. Sokat nevettek, és persze ettek. Linda a végén mindenkit hazadobott.

-Jó volt?-érdeklődött ásítva Petra.
-Igen, nagyon!-mosolygott Csilla.
-Szuper! Mentünk aludni. Jó éjszakát!
-Jó éjt.
Sütit simogatva ült szokásosan a szőnyegén Csilla. Este 10-et mutatott az óra. Martin kedd óta nem hívta őt, pedig megígérte, hogy fogja. Csillát rossz érzés fogta el.
Próbálta hívni a fiút, de nem vette fel.
Aztán jött egy ismeretlen számról egy hívás.

Gondolkodás nélkül felvette Csilla.
-Igen?
-Csilla? Huh, jó, tényleg te vagy az-hallotta Orsi hangját a telefonban.
-Orsi? Jaj de jó, hogy hívsz! Mondd, nem tudod mi van Martinnal? Már egy ideje nem veszi fel a telefont.
-Pont ezért hívtalak-sóhajtott Orsi. -Sikerült elkapni a démont, de eléggé pórul járt Martin. Marha magasról leesett, eltört a karja, és agyrázkódása lett...
-TESSÉK?-kérdezte hisztérikusan Csilla. -És hol van? Melyik kórházban?-kérdezte.
-Itt van nálunk. Van egy kórház szerűség is, hogy el tudják látni a sérülteket, anélkül, hogy a kórházban kéne magyarázkodni. De figyelj, nehogy idegyere most! Amúgy is, alszik, fáradt. És tuti, hogy eltévednél az erdőben.
-De...
-Nincs semmi de! Ne parázz. Holnap délután odamegyek érted, aztán elhozlak hozzá, jó lesz úgy?
-Jó... Akkor holnap-mondta remegve Csilla.
-Na, nyugi van! Már el lett látva minden sebe, kutya baja lesz.
-Hiszek neked-mosolyodott el halványan Csilla.
-Ki nem?-kuncogott Orsi. -Most megyek, akkor holnap! Szia!
-Szia.

Csilla eltorzult arccal ült, mint egy kőszobor. A kutya már békésen szundított. Ez az este még sem úgy végződött, ahogyan kellett volna...