Az apró bódultság amitől megszédült a fejem, a ház másik feléből jövő alvó szülők horkolása, a szúnyog idegtépő zümmögése, az éjszaka fülbevisítóan nagy csende, fél tizenkettő múlta négy perccel, a szomszédban papáéknál egy kacsa gágogása a pillanatban, a fogamról sugárzó fájdalom mely a fülemet is bekebelezte, a jobb tenyerem zsibbadása, s a tücskök folyamatos ciripelése. A csend sikolya a fülemben, a kedvtelenség nem várva a közeljövőt és a már most vállaimra nehezedő aggodalom. Mi is lesz ezután? A semmit nem akarás, és az elképesztően izgalmasnak igérkező könyv a combomon, melynek csupán két fejezetéig jutottam még össze nem folytak a betűk, s a féltizenkettőn máris kilenc perccel haladtunk keresztül. Szemhéjaim nehéznek érződnek, de az álmosság apró magjai mintha elfeledkezdtek volna kicsírázni, az ujjaim halk koppanása a képernyőn. Ez mind most van és az idő ebben a pillanatban is egyre csak rohan a vesztembe.
Talán mégis elpazaroltam a nyár folyamán itthon töltött napok végtelennek tűnő mégis oly' hamar elillanó pillanatait?
YOU ARE READING
csillagösvény a jupiter hatvanhárom holdjához
Randomazthiszem néhai gondolataim melyek a jegyzetben végezték,,,