Silhouette - Larry Stylinson OneShot-

Thief with blue eyes

- Nem, Niall. Nem. Mondtam, hogy nem.. -léptem fel a metróra  és koránt sem volt egyszerű dolgom, mert rengetegen voltak. Éppen hogy találtam egy helyet, ahol rendesen tudok kapaszkodni is. Akivel telefonon beszéltem, ő a legjobb barátom Niall. Középsuli óta ismerem. Nem sokkal az előtt találkoztunk, mielőtt beleszerettem valakibe.. mindegy is kibe.

- De ne már, olyan jó lenne, ha ma este átjönnél.- nyavalygott tovább.

- Ni, fáradt vagyok, kérlek.- emlékeztem arra, hogy egész nap mások vészhívásait hallgattam. Diszpécser vagyok a rendőrségen, elég megrázó dolgot kapok napközben is, éjjel szeretek pihenni. Persze imádom Niall-t, de ma már képtelen lettem volna energiával bírni a nála létet.

- Oké, értem.- sóhajtott- De máskor nem menekülsz, átjössz.- "fenyegetett" meg, mire halkan felnevettem.

- Benne vagyok.

Nem sokat kellett mennem a metróval, három megállóval később már lenyomultam róla. Hűvös őszi éjjel volt, ezért jobbnak láttam összehúzni magamon a kabátomat és feltenni a kapucnimat. A város egyik nyüzsgés részén lakok, ahol még így este tizenegy fele is sok ember járkál, igazi élet megy még ekkor is. Péntek este, a hangulat még feldobottabb. Fiatalok, idősebbek mennek szórakozni mozikba, éttermekbe, a nemrég nyílt élménypark is telítve lehet. Jó lenne hétvégén meglepni Niall-t kárpótlásképp a maiért, és elmegyek vele egyet hullámvasutazni vagy ilyesmi. Biztosan örülne neki.
Egy tízemeletes házban élek a hatodikon egyedül, nincsen senkim. Hat év hogy nem vagyok képes másra gondolni, csak a középiskolás szerelmemre, akit elhappoltak előlem. Egy lány csavarta el a fejét, pedig biztos voltam benne, hogy ő is a fiúk iránt érdeklődik. Néha úgy éreztem, hogy flörtöl velem, de ezek szerint tévedtem. Pedig még a szavaira is emlékszem.

- Na, mi újság?- támaszkodott meg mellettem a falnál.

- Semmi, matekom lesz.- mondtam kissé szenvedve, mire halkan felnevetett.

- Biztosra veszem, hogy én sokkal jobb program lennék neked.- nézett a szemembe, nekem pedig nehezemre esett nem elszaladni zavarodottságomban.

- Az tuti.- bólintottam nevetve.

Szomorúan elmosolyodtam a lift padlóját bámulva és próbáltam nem elengedni egyetlen könnycseppet sem. Rég volt már, ő nem is emlékszik rám. Röhejes vagyok még mindig ezzel a gyerekes viselkedésemmel. Minden nap életeket mentek, örülnöm kéne ennek. De annyira hiányzik ő mellőlem. Ha tehetném, akkor újraélném a gimis éveket, és nem engedném meg annak a lánynak, hogy elvegye őt tőlem. 
Kinyitottam a zárat, majd belépve fel is kapcsoltam a villanyt. Becsuktam magam mögött az ajtót, levettem a cipőm és letettem a táskám, aztán egyből a konyhába mentem. Megmostam a kezemet a csapnál, ameddig a mikróba tettem melegedni a tegnapról megmaradt tésztát. Eszek, lezuhanyzok és megyek aludni. Teljesen hullának érzem magamat. 
Gyorsan ettem meg az ételt, utána mentem is a fürdőbe. Letusoltam, a hajamat ma meg sem mostam. Felvettem egy alsót és egy pólót, aztán lekapcsoltam a villanyokat és ledőltem az ágyra. Kis ideig egyszerűen bámultam a plafont, próbáltam kitalálni hogyan is léphetnék tovább egy olyan valakin, akivel soha nem is voltam együtt. A szemeire emlékszem a legjobban, a többi része már csak egy sziluett az elmémben. Mégis ha újra látnám, kétség sincsen, hogy rögtön felismerném.  Végül az álmosság vette át felettem a teljes hatalmat és lecsukódtak a szemeim. Nem sokkal később már el is aludtam.

***

Egy csattanás.

Egyből felébredtem a zajra. Ha mondhatjuk így, akkor mióta a rendőrségen dolgozom, éber alvó lettem. Felültem az ágyon és a hold beszűrődő fényében ide-oda kapkodtam a tekintetem a sötétben. Mintha árnyképeket láttam volna, viszont lehet a bútorok hoztak ennyire kétségbe, nem tudom. Mintha valami más is kirajzolódott volna. Ujjam hegyével végigkövettem a körvonalát, de semmi különöset nem tudtam leszűrni belőle. Lehet paranoiás vagyok. Nincsen itt senki, csak már megint az agyam szüleménye volt az egész. Megesik. Képzelgések,  a tudatom teljesen megbolondít. El kellene mennem pszichológushoz? Nem, nem vagyok őrült. Egyszerűen csak.. azt hiszem hiányzik.
Pár percig még ültem, de utána ismét visszafeküdtem a párnámra. Semmi nincsen itt. Hajnali egy fele közeledett az idő a digitális órámon, nem sokat aludhattam. Iszok egy pohár vizet, az majd segít.