Mi az igazság? ( AsaNoya ff)

19

Asahi szemszög

Fáradtan dőltem be az ágyba. Ez a mai nap valami nagyon fárasztó volt. Még képesek voltak felvezetni kaja után egy óriási dombra, hogy megcsodáljuk hullafáradtan a kilátást. Amire vissza értünk besötétedett. Egyből vacsoráztunk, majd elküldtek a szóbánkba, hogy csináljunk amit akarunk de max tizenegykor lámpaoltás. Hát most kilenc van, úgyhogy még van időnk.

Yuu szemszög

Miután végeztünk a vacsorával és páran kipihenték magunk, pár szobatársam hívott engem és Asahit unozni. Asahi nem, de én szívesen benne voltam, hiszen unatkoztam és szeretem a kártyajátékokat. Az első menetet elég hamar megnyertem, hát szerencsém volt. Vagy csak én vagyok túl jó? Örök rejtély. A hosszú hajú, borostás barátunk felé pillantottam, aki igazából szinte egész végig engem bámult ami kissé zavart. De ahogy rá néztem, mintha mi sem történt volna elkapta a tekintetét. Mostanában sokszor rajta kapom őt, és mindig ezt csinálja. Már egy ideje van egy furcsa érzésem. Szerintem tetszek neki, amit nagyon próbál titkolni, de nem nagyon megy neki. Többször is próbáltam vele fura és félreérthető dolgokat művelni, hogy megfigyeljem a reakcióit. És működtek! Például amikor, nem rég nálla aludtam és felébredés után letámadtam az volt amikor teljességgel rájöttem, hogy valamilyen szinten nem vagyok neki közömbös. És ami a legviccesebb még csak egy rejtett utalásnak sem vette a tettem. Félreértés ne essék, nekem nem tetszik Asahi. Én csak kíváncsi voltam. Igaz, hogy gondolkoztam azon hogy, hogy magyarázznám ki ezeket a tetteket nála, hogy ne tűnjek egy érzéketlen köcsögnek aki csak játszik más érzéseivel. De szerencsére rá sem kérdezett. Asahi-san te kis naiv.

Asahi szemszög

Már egy ideje mindenki alszik. Én is próbáltam elaludni, de valahogy nem jött álom a szememre, ezért most a plafont bámulom. Eközben csendben be nyit egy tanár, hogy lecsessze azt aki még fent van, de miután lássa, hogy mindenki alszik, hisz' én is azt tettettem, inkább becsukja az ajtót majd elindul a következő szobához. Miután úgy tűnt, hogy elment a veszély újra kinyitottam a szemem. Az oldalamra fordultam, és az alvó Noyát kémleltem. Sajnos háttal aludt nekem. Még mindig nem értem miért van ez a két ágy ilyen szorosan egymás mellett. Megértem, hogy kicsi a szoba, és még hely is kéne, de azért na. Egyszer csak azt tűnt fel, hogy Nishinoya el kezd álmában mocorogni, majd egyszer csak hirtelen felém fordult és a kezét pont rám rakta. Igazság szerint oldalba csapott de részletkérdés. Most így legalább rá láttam az arcára.

Reggel egy csattanásra ébredtem. Egyből ki is pattantak a szemeim, fel ültem és a hang irányába néztem. Noya nem volt az ágyában! Hol van? Szerencsére hamar választ találtam, mert egy álmos Nishinoya próbált feltápászkodni a földről, a vállát fogva. Én csak kérdőn és ijedten néztem rá.

- Azt hiszem leestem az ágyról. - válaszolt halkan, miközben intette a kezével, hogy semmi baj, még él. Közben a telefonom után nyúltam, megnézve rajta az időt. Reggel fél hat. Én meg úgy érzem, hogy nem nagyon fogok tudni vissza aludni. Tegnap éjjel eléggé sokat forgolodtam, meg bámultam Noyát, de esküszöm nem sokáig. Szerintem összesen olyan 4 órát aludhattam.. remek! Ma egész nap félholt leszek. Ma azt hiszem, hogy olyan délután négy körül fogunk haza indulni. Addig meg ötletem sincs, hogy hova akarnak megint elvinni. Na mindegy.
A reggeli szokásos teendők elvégzése után, úgy gondoltam inkább kimegyek  eggyet sétálni, hogy ne zavarjam a többieket akik még alszanak. Az a vicc, hogy Noya, vagyis az ébresztőm, simán visszaaludt mintha nem történt volna semmi. A mázlista.. Ahogy kiértem az épületből, nem volt jobb ötletem, hogy merre sétáljak, mert hát azért mégis csak nem kéne megint eltévedni, ezért csak körbe sétáltam a házat. A ház háta mögött, egy padon öt személy ült akiből kettőt felismertem, hiszen az osztálytársamim, Csabi és Lika. Úgy tűnik, hogy nem csak én nem tudok aludni. Még jelen volt, három lány. Amint észre vett Csabi intett, hogy menjek oda, mert még van hely. Nem volt más választásom oda mentem, majd leültem, arra a hangyafasznyi helyre. Úgy érzem, jó ötlet volt oda menni, mert így legalább nem unatkoztam hét óráig, amíg mindenki muszáj felkelljen. A három lány, aki Noya osztályábol a három személy neve, Gurcsi, Timi és Betti, az előbbi már az elejétől fél holt volt és csak bólogatott, minden kérdésre. Lassan akaratom ellenére megismerem, Noyának a fél osztályát, de oké. Egész jól elvoltuk addig míg a töri tanár nem tűnt fel a cigi és kávé kombinációjával, amit reggelinek nevezünk, és hordott le, hogy mi mégis mit csinálunk ilyenkor itt, és még miért nem alszunk? Kénytelenek voltunk vissza menni a szobába és meglepődve konstatáltam, hogy a két fiúval egész végig egy szobában, voltam csak nem tűnt fel. Szép volt Asahi!

Mindenki még él/ vagyis túlélte az első napot a suliban? MÉG ÉLTEK UGYE? Én ma nyugiban fél tizenkettőkor ébredtem, mert hát megtehetem, Romániában még két hetem van a suliig xd. Úgyhogy még ebben a két hétben próbálok még annyi részt megírni amennyit csak tudok. De nyugi, suli közben is fogok írni, csak valamelyest kevesebbet.. mert hát tanulni is kéne xd
Ui: remélem senkit sem zavar ez a sok, Haikyuutol életerő személy aki csak úgy random megjelenik a sztoriban c':.
És ha valaki valami hibát talál, örülnék ha leírná kommentbe, hogy ki tudjam javítani 😁

Ja és sikeresen megírtam a Bokuaka sztorim első részét :3
Ha valakit érdekel nézzen bele.