Craig F. legújabb húzásai (befejezett)

10

 Azokban a házibulit és játszótéri csókolózást követő napokban, -magamat ismerve furcsa módon- csak azon voltam kiakadva, hogy az istennek se sikerült összefutni Donnal. Mármint nemhogy nem beszéltünk, de még csak nem is láttam sehol a suliban.

A többi egy kényelmes-komfortos ketrecbe került az agyam mélyén. Az aktuális probléma nem az volt, hogy kavartam egy sráccal, hanem hogy a srác azóta köddé vált.

Egy művész ne legyen konformista. Feszegesse a határait. Egy leendő írónak meg kell ragadni a lehetőséget és a legtöbb inspirációt és élményt megélni.

Az a bizonyos mondat nem került be egyetlen – amúgy mindenféle hülyeséggel – teleírt füzetembe sem, még gondolatban sem raktam össze az egyszerű kijelenést: meleg vagyok. Nem. Melegnek lenni az valami nagyvárosi hóbort. Bohém balett táncosok és feminin firkászok passziója. Ráadásul az én ízlésemnek egyértelműen túl sok flitteres flamingóval járt. De ha ez nem elég, akkor ott volt az utolsó megdönthetetlen érv: rühellem a musicaleket. És nem, az, hogy a Hairt bírom, az nem számít, Forman egy kibaszott zseni.

Ettől függetlenül folyamatosan jártam az iskola folyosóit, napokon keresztül. Igyekeztem olyan határozottnak mutatkozni, amennyire csak lehet, mint aki egyszerűen és céltudatosan tart a következő terem felé és cseppet sem érdekli, ami az útjába akad. Persze csak az érdekelt. Szünetenként néha kétszer is bejárva az épületet, keresem azt a magas, széles vállú, hirtelenszőke fiút.

Alkalmanként úgy döntöttem a focipályát megkerülve megyek haza, főleg ha edzést tartottak, de az alatt a néhány alkalom alatt mindvégig teljes mezben gyakoroltak és én képtelen voltam kiszúrni melyik lehet ő, ha ott van egyáltalán.

A második ilyen hét közepén jártam, mikor megláttam. Addigra már túl voltam egy izomlázon és annak a tanulmányozásán, hogy a büntetőjog szerint ami csinálok zaklatásnak számít-e. Amúgy nem. Már akkor is eléggé előrelátó voltam, fejben lejátszottam egy csomó elképzelhető végkimenetelét a találkozásnak. Nem állítom, hogy kiforrott sztorik voltak, de az ilyen vagy olyan katarzis garantált volt.

Egészen szép számmal gyűltek a történet különböző variációi, még úgy is, hogy hamar elvetettem azt, amiben az óriás tűzhangyák szerepeltek és utána minden másikat is amiben természetfeletti dolgok voltak, mint például a zombivérfarkas vagy a szerelem.

Az élettel az a baj, hogy szar a dramaturgiája. Én már a katarzisra készültem és amit ehelyett kaptam az egy ismerősöknek kijáró biccentés volt.