Ha a határok elmosódnak

Hiányzik

Hiányzik apa, hiányzik Derek akkor is hogyha azt tette velem a kórházba
Azt akarom hogy velem legyen és öleljen ne utáljon bár nekem teljesen mindegy csak velem legyen. Az hogy egy szobában vagyunk számomra mindig könnyebb.

Egy újabb virasztott éjszaka, mit mondjak nehezen tudom el dönteni lassan mi a valóság és mi a képzeltem játéka. Lassan bele nyugszom abban hogy ez a személy felettem van. Első sorból láthatom és érezhetem hogy mit is gondol. Fájdalmat akar, azt akarja hogy mindenki úgy szenvedjen mint ő.

Persze ennyi a közös bennünk mindketten fájdalmaink voltak. Persze más az hogy én magamnak okoztam, őt pedig meg veteték mások. Igazából együtt tudok vele érezni. De akkor sem megoldás az hogy másnak szenvedést okozol.

De igazából az se hogyha magadban meg bocsájtasz nekik hiszen mégis ők tették az életet tönkre. Persze igazából ebben a világban sehogy se jó, vagy bosszút állsz vagy gyenge vagy. Én inkább gyenge vagyok.

Ma le ment az alagsorba nem tudom miért, de mintha valakiből ki akarna szedni valamit. Lent van egy lány valami Malia nevű lány. Persze ezt csak így mondja. Én is be mutatkozom. Nem értem hogy csinálom azt amikor én irányítók és gondolkodok. Furcsa mintha cseppnyi érzelem lenne ebben a valamiben.

Mégis saját börtönömben vagyok, de szabad kimenőt kapok. Lent egy kanapén ülve kezdtünk beszélgetni, mire hirtelen hátulról furcsa hangok szűrödnek ki. Amint hátra fordulok el emészt a sötétség. Azt hiszem le ütötték, erős fejfájásra ébredek fel. Persze hogy még költözve.

Oliver áll előttem, valami furoval a kezében. Gondolom hogy mit akar tenni. Malia felé indul el ezt nem engedhetem. Nem nagyon ismerem de nem akarom hogy ártatlan embernek baja essen.
Erős düh van bennem. Megint engedek neki de most most akarom..