Stray Kids (-SZÜNETEL-)

3. fejezet //Kezdet\\

Chanie Bang's Diary
1. év 7. nap

Furcsa vendégeim itt vannak egy ideje. Vagyis inkább laknak...
Changbin nagyon elkényelmesedett, illetve úgy mozog a házban, mintha már ezer éve itt élne. Unalmas perceit azzal tölti, hogy papírfecniket gyújtogat, hiába szóltam rá, hogy óvatosabban kéne bánnia a tűzzel, a végén még tönkretesz valamit. Ezen kívül nem sokat beszélgettem vele, de nem úgy tűnik mintha őt ez zavarná.
Általában csendben tölti a napokat a gondolataiba feletkezve, szóval nem is merem megzavarni. Most éppen alszik, mint az ideje 80%-ban.

Ellenben Felix egész nap jön utánam és folyamatosan beszél hozzám. Van, hogy semmiségekről van, hogy a gyerekkoráról és az erdőn kívüli életéről. Mondjuk nem mintha zavarna, ne értsetek férre!
Nagyon aranyos és jó hallgatni a hangját. Régóta nem beszélgettem ilyen jót senkivel, amiről részben az erdő is tehet. Rájöttem, hogy sok hasonlóság van bennünk, sokat nevetünk együtt, ami jó is ebben a furcsa szituációban. Szerintem ez képes tartani bennünk a lelket.

És ott van Jisung, aki mindig csótánnyá változva hozza rám a frászt a raktárban.
Han sok mindent elmondott nekem a képességével kapcsolatban.
Először tizenötéves korában fedezte fel, miután megsimogatott egy kóborkutyát. Fel sem tűnt neki, hogy átváltozott, amit nem értek. Úgy vette észre, hogy hazafele menet kutyaként látta magát egy bolt kirakatának tükröződésében.
Utána elkezdett kísérletezni, hogy milyen állatokká változhat át.
Hogy őszinte legyek az ő képessége tetszik a legjobban.

Viszont az kicsit bosszant, hogy már lassan egy hete veszteglünk és még nem indultunk el. A többiek azt mondták, hogy még nem állnak készen. Én ezt nem értem. Teljesen bezsongtam erre ők nem akarnak menni.
Párszor eszembe jutott, hogy elindulok egyedül, de képesség nélkül azért veszély--

---------------------------------------------------------

-Jönnek! -rontott be a házba zilálva Han, ezzel félbeszakítva Chant az írásban.

Felix azonnal felpattant és kissé hisztériázva rázni kezdte a piros hajú barátját, hogy felkeljen.

-Chan! Gyorsan pakold össze a gyógyszereket, meg ami neked kell! Felix! Hozd a ruhákat, meg a saját táskád! Changbin! Rohadt gyorsan szedd össze magad! Én pedig hozom a kaját! -kiabált Han miközben a saját táskájába dobálta a cuccait.

-Kik? -a többiekkel ellentétbe Chan teljesen nyugodtan állt fel az asztaltól.
-A démonok! Sejthetik, hogy itt vagyunk. Ha megtalálnak kevesebb esélyünk van ellenük. Addig jó, amíg nem tudják hol vagyunk.

Channak nem kellett többször mondani. Amilyen gyorsan csak lehetett előkapta hátizsákját (amivel az erdőbe érkezett) és kapkodva dobálta bele a szükséges felszerelést, minden eshetőséget figyelembe véve.

Chan táskájának tartalma:
-Napló és tollak
-Kép a családjáról
-Takaró, amit Vixx-től kapott
-Egy pulcsi (amiben érkezett)
-Szappan
-A legfontosabb gyógynövények
-Fásli
-Olló
-Kés
-Öngyújtó kő
-Friss víz

Végezetül felkapta a kardját, majd az ajtóhoz rohant, ahol a többiek már vártak rá.

-Menjünk! -Chan kinyitotta az ajtót, majd szaladni kezdtek az erdő felé. A hátuk mögül hallották a démonok vérfagyasztő hangját, ahogy egyre közelebb érnek. Ők csak futottak... hiszen, ha megküzdenének velük akkor a többi démon egyből tudná hol vannak, így jobb, ha azt hiszik a ház lakatlan.
A közeli domb tetején, mikor már biztonságos távolságban voltak megálltak és megpróbálták visszaállítani a légzésüket a normális ritmusba.