Add fel az egód, légy szabad! (Queen ff.)

Splits a family in two, Puts people on streets

Brian eleinte pontosan olyan fásultnak és kibírhatatlannak érezte újonnan szerzett munkáját, mint amilyennek azt már jó előre sejtette.

Aztán lassanként teltek a napok, és akaratlanul is azon kapta magát, hogy kezd belerázódni.

Végső soron, ez is egyfajta állandóságot, valamiféle rendszert hozott a napjaiba: ekkor kelt, ekkor feküdt, ekkor kellett találkoznia ezzel és ezzel a személlyel, és így tovább.

Végre azt érezte, nem csak sodródik, hanem kapott egyfajta célt is az életébe – még ha ez a bizonyos feladat semmiképpen sem azt a dolgot jelentette, amire később majd létezése legnagyobb eredményeként fog tekinteni, visszapillantva élete alkonyán.

Plusz, még valamit hozott az életébe, jobban mondva, valakit: ő volt Anita Dobson, aki a sorozat egyik szereplőjét alakította.

A nőben az volt az igazán érdekes és izgalmas, hogy úgy hatott szépnek, hogy igazából nem is volt az: keskeny arcához nagy, kiugróan hegyes orr társult, a szája túl keskeny, a szeme meg túl kicsi volt. Bár Rogerhez hasonlóan, ő is 49'es születésű volt, elsőre idősebbnek tippelte.

Mindent összevetve tehát, nem sokan mondhatták volna, hogy bombanő lenne – elsőre. Anita ugyanis tudott valamit, amivel rengeteg, nála jóval dekoratívabb megjelenésű hölgyek sokszor nem voltak tisztában: hogyan kell vonzónak hatni. Ahogy vörösre húzta ki keskeny száját, és csábítóan elmosolyodott, az számos férfiban megindított valamit; emellett jó társaság volt, értő hallgatóság, olyan, aki képes volt kellemes légkört teremteni maga körül.

Karizmatikus – ez volt a legjobb szó a színésznőre. És ugyanez volt az, ami, tudta, belőle hiányzik. Ugyanez volt az oka annak is, hogy, bár talán nem volt kiábrándítóan csúnya ember, mégsem aratott soha különösebb sikereket nőügyekben – már azelőtt, hogy megismerte volna Rogert. Mivel félénk volt, gátlásos és önbizalomhiánnyal küszködött, soha nem tudta, mikor kinek mit kéne mondania; állandóan attól tartott, hogy valami hülyeséget ejt ki a száján és nevetség tárgyává válik; ezen az változtatott, amikor anno megismerkedett Rogerrel – a szőke dobos segített neki valamelyest elhinni, hogy igenis szeretetreméltó, kívánatos ember, bár igazán sosem tudta megérteni, a másik mit látott meg benne.

Ennek ellenére továbbra is csodálta és vonzódott azokhoz az emberekhez, akik fesztelenül tudtak társalogni, és emiatt kezdett el vonzódni Anitához is.

Csakhamar barátokká váltak. Ez a kapcsolat segített valamennyire enyhíteni háborgó lelkivilágán, de teljesen mégsem volt képes elcsitítani a lelkében dúló viharokat.

A banda ügyei mellett egyre többször jutott eszébe Roger.

Amíg a házassága tartott, addig, ha nem is lett könnyebb, de inkább csak amolyan kényszerű rosszként elfogadta, hogy Rog immár örökre elveszett számára.

Önző módon, most, hogy a kapcsolata Chrissie-vel véget ért, egyre többször ötlött fel benne: mi volna, ha..?

Persze, minden alkalommal elhessegette ezt; mi lenne ez, ha nem a világ legnagyobb önteltsége, ha arra kérné a másikat, rúgja fel a családját a kedvéért, csak azért, mert körülötte jelenleg minden összeomlott, és akkor már a dobosnak se legyen jobb?

Szép kis gondolat, köpni tudott volna magától; ennek ellenére, mégis sokszor eszébe jutott, többször is, mint szerette volna.

Attól viszont végképp nem volt képes szabadulni, miszerint még utoljára megvallja a másiknak, igazából sosem szűnt meg szeretni őt, és hogy annak idején sem azért hagyta el, mert már nem szerette, hanem mert féltette a szerelmét.