Wei WuXian szemszöge:
Az éjszaka közepén félálomban oldalra fordultam majd a mellettem lévő helyet kezdtem el tapogatni,amiről másodperceken belül kiderült,hogy üres. Kinyitottam a szemeimet majd felültem.
-Hol van Lan Zhan?-suttogtam meglepődve. Oldalra nézve láttam,hogy Lan Zhan köntöse itt van,de az enyém el tűnt. Csak nem azt vette fel? Ki keltem az ágyból majd fel vettem az ő köntösét és az ajtó felé vettem az irányt. Amint kinyitottam meg is pillantottam őt. Háttal állt nekem és az eget nézte. Igazam volt,rajta volt a köntösöm.
-Lan Zhan?-ejtettem ki a nevét miközben oda sétáltam hozzá.
-Wei Ying.-mondta miközben rám nézett.
-Nem tudsz aludni?-kérdeztem de nem válaszolt.-Valami baj van?-néztem rá mostmár egy kicsit aggódva.
-Én...egy álomra ébredtem.-mondta még mindig az eget kémlelve.
-Úgy érted egy rémálomra?-kérdeztem miközben szorosan át öleltem a karját. Még mindig nem mondott semmit. Mit álmodhatott ami ennyire fel zaklatta?
-Miről álmodtál? Ennyire ijesztő volt?-kérdeztem egy halvány mosollyal mire felém fordult és az egyik kezével végig simított az arcomon.
-Én...
-Igen?-néztem rá bíztatóan mikor el hallgatott.
-Meghaltál.-mondta mire meglepődve néztem rá.
-Oh.-szaladt ki a számon. Megfogtam a kezeit s úgy néztem mélyen gyönyörű szemeibe.
-Nyugodj meg,Lan Zhan. Itt vagyok. Ne aggódj.-mondtam nyugtatóan majd az egyik kezét a mellkasomra tettem,ahol tisztán érezhette a szívem dobbanását. Ami most elég heves volt,és ez csakis neki köszönhető.-Látod? Itt vagyok. Most,holnap,az azt követő napokon és az azt követő években is. Szóval ne aggódj,oké?-mondtam majd szorosan átöleltem amit viszonzott.
-Hanguang-Jun...nézz magadra. Még a köntösömet is el vetted.-mondtam kuncogva.-Így,hogy érezzem magam igazinak?-kérdeztem tettetett felháborodással.
-Wei Ying igazi.-duruzsolta a fülembe halkan.
-Lan Zhan. Több mint elég okom van arra,hogy most maradjak. Veled vagyok..Mi...most itt vagyunk...Együtt, igaz?-mondtam miközben közelebb hajoltam hozzá és lassan megcsókoltam. Át karoltam a nyakát s úgy húztam magamhoz közelebb.
-Együtt.-mondta Lan Zhan miután el váltunk egymástól.
-Menjünk vissza az ágyba,férjem.-mondtam kuncogva.-Biztosíthatlak,hogy én leszek az első dolog amit meglátsz amint reggel kinyitod a szemed.-mondtam mosolyogva. Hirtelen a térdhajlatomhoz nyúlt és felemelt és pedig nevetve karoltam át a vállát.
-Akarod,hogy elaltassalak?-incselkedtem vele.
-Gyerekes.-suttogta mire csak el nevettem magam.
