★ Sᴇᴄʀᴇᴛ Lᴏᴠᴇ ★ (𝖡𝖺𝗄𝗎𝖽𝖾𝗄𝗎) [BEFEJEZETT✔]

11. Fejezet - Egy kis változtatás

– Igen. És be fogom tartani, hogy rohadt hűséges élettárs legyek. Sőt! Lehet még férj is – vigyorodtam el kacéran.

– K-kacchan... Úgy zavarba tudsz hozni – ütött játékosan a mellkasomra Deku.

– Ennek örülök – hajoltam be a személyes terébe, majd heves csókba invitáltam a kis brokkolit.

Amint nyaltuk-faltuk egymás ajkait, nyakait, meghallottuk a U.A vészjelző kódját, majd Nezu igazgató hangját a hangos beszélőből:

– Gomene', ha bárkit is zavarok, de valaki betört a U.A Hősképző tiltott területére! Kérem a tanárokat, hogy űrítsék ki a kollégiumokat, aztán a Gimnázium előtt várjanak!

Mi a fasz történt? És mi a U.A tiltott területe?

Bakugou szemszöge:

– Huh? – lepődtünk meg egyszerre Dekuval, amire egyszer csak a Pápaszemes rontott be az ajtón.

– Bakugou-kun, gyere! Nem hallottad, hogy-... M-midoriya-kun? Te meg mit keresel itt? – nézett ilyedten Dekura, majd rám.

– Mondjuk azért, mert háziállatomon vezetem le a feszültségem? – álltam fel, hogy egy magasságba legyek a Négyszeművel.

– D-de Bakugou-kun! Ez-

– Pofa be, és inkább húzd ki a segged a szobámból, mielőtt felrobbantanám – generáltam a kezemben kisebb-nagyobb robbanásokat, mire a kék hajú egy nagyot nyelve távozott.

Amint Iida elhagyta a helyiséget, visszafordultam Dekuhoz, aki csak ennyit mondott:

– Kacchan, menjünk le a koli elé.

– Tch~ – ciccegtem – És miért?

– Mert Nezu-Sensei azt mondta. És nem akarom, hogy kirúgjanak minket ez miatt – válaszolta a brokkoli.

– Jó, jó – adtam be a derekam – Menjünk – mondtam, miközben a szemem forgattam, majd hirtelen felkaptam Dekut menyasszony fogásba, és elkezdtem a koli kijárata felé szaladni.

– K-kacchan nem így értettem! – ficánkolt kezeim között a brokkolim – Én csak annyit mondtam, hogy kövessük a többieket – temette arcát a kezeibe.

– Ígyis-úgyis kijutunk – vontam meg a vállam.

– De meglátnak a többiek, és- – aggodalmaskodott tovább Deku, és már kezdett volna motyogni, de még időben befogtam a száját.

– Kussolj már el – morogtam, majd tovább szaladtam a folyosón.

– O-oké Kacchan – fúrta a mellkasomba a fejét a brokkoli.

De ahogy kényelmesen el helyezkedett, ledobtam a földre, és fölé magasodtam.

– Hülye Deku. Kettesben vagyunk, és nem úgy hívtál, ahogy kellett volna – nyaltam végig ajkaimon.

– Gomene' Apuci~ – sütötte le a szemét Deku – De mostmár tényleg ki kell mennünk a koli elé.

– Ahogy kívánod, hercegnőm – vigyorodtam el, majd újra felkaptam menyasszony hordásba a zöldikét, és elindultunk kifele.

♠

2 órával később, YaoMomoék rezidenciáján:

Miután mindenki épségben kijutott a koliból, Aizawa-sensei azt mondta, hogy mindenkinek haza kell mennie. De nem akárhogy! Mindenkinek kell egy pár, akivel együtt lakhat egy időre.