Az elveszett kristály darabkái [BEFEJEZETT]

23. rész

-Ahj!-nyöszörgött Gréti a Csilla melletti kabinban.
-Mi a baj Gréti?-lépett ki Csilla már átöltözve.
-Nem tudom összekapcsolni a mellatartót-sopánkodott.
-Engedj be, segítek-sóhajtott Csilla.
Eközben Tami, és Linda is kész lettek.
Tami egy sima, minta nélküli sötétkék bikinit viselt, amivel a melltartó részét elöl egy aranyszínű karika fogta össze.
Nagyon ment sötétbarna hajához, amit most felfogott szoros lófarokba.
Linda bikinije halvány rózsaszín, és a melltartó része fordos volt. Az ő barna haja szabadon omlott a vállára.
Csilla egy pasztell sárga bikinit vett fel. Grétinek pedig akárcsak a ruhája, a bikinije is virágos volt. Rózsaszín kis virágok sárga alapon.
-Pillanat, mindjárt mehetünk-azzal gyorsan Csilla is felfogta a haját. -Nyomás!-vigyorgott, azzal táskáikat betéve egy-egy szekrénybe kimentek a medencékhez.

-Srácok, az a csúszda gatyaszaggató-röhögött egy srác, aki 5 másikkal sétált el a lányok előtt. Egyetemisták lehettek.
-Zsír. Akkor csapassuk mi is-pacsizott le egy másik az előbbi fiúval, aztán felszaladtak egy hosszú csigalépcsőn.

-Ezt mi sem hagyhatjuk ki!-vigyorgott gonoszul Tami. -Szedjétek a lábatokat, és keszüljetek fel, mert ez durva lesz!-szaladt a fiúk után fel. Csilla megrökönyödve nézett a hosszú lépcsőre, aztán a csúzdára, ami abból  a magasból indult. Egyenesen ment lefele, amitől még nagyobb lendületet lehetett szerezni. Éppen egy másik lány csúszott le visítva, a végén óriási víztömeget fröcskölve.

-Ez nem túl kemény nekünk?-kérdezte Linda.
-Juj! Ez nagyon gyors!-ugrált egyik lábáról a másikra Gréti.
-Igazat megvallva, ezért jöttünk nem? Gyerünk, élvezzük ki az együtt töltött időt!-mosolygott bíztatóan a lányokra Csilla, azzal ő is felszaladt.

Tami addigra már a sorba állt, és egyre közeledett ahhoz, hogy ő következzen.
-Azt hittem még ott álltok holnapig-jegyezte meg gúnyosan Tami.
Csilla szemét forgatva tekintett le a csúszda végére. Nagyon hosszú!
-Jólvan. Kezeket kereszte rakva a mellkason, a lábak szintén keresztbe rakva. Úgy. Mehetsz-adta ki az utasításokat Taminak a fiatal férfi, aki ott ült a csúszda mellett fehér hosszú ujjú pólóban, napszemüvegben és rövid, piros úszónadrágban.
Tami bólintott, és elhelyezkedve vett egy nagy löketet.
-Adios!-ordította a lányoknak még utoljára, és óriási lendülettel megindult lefele. Csilláék izgatottan figyelték, ahogyan Tami egyre közeledett a végéhez.

Amikor leért, gyorsan kipattant a vízből, és minden mindegy alapon inkább kihúzta a hajgumit a hajából, ami már csurom vizes volt.
Vigyorogva figyelte Csillát, aki kicsit remegve, de készen állt már a csúszáshoz.
-Segítselek elindítani?-kérdezte a pasas, mert Csilla csak egyhelyben feküdt ott.
-Nem, menni fog-nyögte ki, és lökött egyet magán. Torkaszakadtából üvöltötte a lent álló Taminak, hogy ezt még megbánja, aztán csak visított. A hideg víz nagy erővel az arcába csapott, és csak úgy csúszott lefele óriási sebességgel, mintha vége se lenne.
Aztán a nagy vízmennyiség felfogta a lendületét, és belecsapódott a vízbe. A végén kikerekedett szemekkel, és tátott szájjal ült fel.
-Le... Lecsúsztam... Ezen a...-dadogott Taminak, aki röhögve megfogta a lány karját, és kihúzta onann.
-Most jön Gréti. Na erre kíváncsi leszek-nézett nevetve felfele Tami. Gréti is végigvisította a csúszást, csak úgy mint Linda. Ezután egy olyan csúszdát választottak, ahol matraccal (fánkkal) lehetett lecsúszni. Kettesével haladtak az emberek. Tami és Linda, majd Gréti és Csilla mentek. A sötét csúzdában (fedett volt) nem láttak orrukig se.

-Csilla, én félek-és a végét már kiabálva mondta Gréti, mert a csúszda elkezdett lefele lejteni, mire felgyorsultak. Ez a szakasz ki volt világítva, bár a beszerelt lámpák alatt csak úgy elsuhantak.

Voltak még forgó medencében is, és több csúzdát is kipróbáltak. Eljött az ebéd idő, vettek is maguknak kaját, és kerestek pár szabad napozóágyat.

Tami kent magára egy adag naptejet, aztán napszemüvegében hátradőlve napozott.
-Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én jól elfáradtam!-mondta Linda két falat között.
-Én is!-mondta Gréti mosolyogva. Mindannyian vizes hajjal próbáltak napozni egyet ebéd után.
Csilla még a nap egy részét felvette kamerára, mármint nyilván akkor, ha kint voltak, nem a vízben, és ebéd közben meg is nézte ezeket.

Este gyorsan összevágta a videókat és kitette a kész művet csatornájára. Csak úgy záporoztak a like-ok, és rengetegen írtak kommentet.

•Másnap•
Reggel Csilla megírta a házikat, tanult, aztán segített apjának kitakarítani az istállót.
Délután beszélt Martinnal telefonon.
-Ma nem tudok átmenni, esetleg holnap-mondta szomorúan a telefonba Martin.
-Semmi baj-nyugtatta Csilla.
-Nagyon, de nagyon elegem van a gipszből!
-Alig pár napja van rajtad, ne most készülj még ki-kuncogott Csilla.
-Nagyom vicces-gúnyolódott a fiú, és elnevette magát.

Csilla talált egy nagyon jó könyvet, így azzal az ölében ült le az ágyára, és lazított egyet.

•1 hónappal később•
Martin gipszét hála istennek leszedték. Gyógytornára járt, de már sokkal jobban érezte magát.
Csilla és barátnői már majdnem minden programot lejárt, már csak a méta maradt hátra, amit azért is halasztották legutoljára, mert Martinnak ugye volt a balesete.
Péntek délután volt, és Csilla épp a házikkal végzett, amikor csöngettek.

-Szia-csókolta meg a fiút Csilla.
-Helló-mosolygott Martin, és visszacsókolta a lányt. -Szüleid?
-Ne aggódj, itt ülnek a nappaliban-forgatta meg a szemeit Csilla, mire a fiú felnevetett.
Beköszönt a szülőknek, aztán bementek a lány szobájába.
-Hogy van a karod?
-Egész jól, köszi. Viszont még mindig nem tudok nagyobb súlyokat megtartani. És még vezetni se tudok-ült le sóhajtva az ágyra Martin.
-Sajnálom. De minden oké lesz-kacsintott Csilla. -Kérsz valamit?
-Csak egy pohár vizet. Köszönöm.
-Hozom máris-röhögött a lány, és elszaladt a konyhába.
Bezárta a szobaajtót a pohár vizzel a kezében, és leült Martin mellé.
-Köszi-adott egy puszit a lány arcára, és átvette a poharat, de miután rájött, hogy azzal a kezével próbálta, amelyiken volt a törés, inkább odakapta a másik kezét is, nehogy leejtse a poharat.
-Sokat kell tanulnod, mi?-kérdezte, miután ivott egy kortyot.
-Igen, nagyon-sóhajtotta a lány, és hátradőlt az ágyon. -Minden nap egyre közeledik az érettségi.
-Biztosan jól fog sikerülni. Ez nem kérdés-nézett mosolyogva a lány szemeibe Martin.
-Remélem-mosolygott vissza.

Beszélgettek még, és lassan kezdett besötétedni.
-El kell hamarosan indulnom.
-Nemár!-bigyesztette le a száját Csilla, aki eközben már a forgószékében ülve figyelte a fiút.
-Ilyen ez-mondta a pohárral a kezében Martin. Egy pillanatra ledermedt, aztán lassan felállt és a pohár a kezéből kiesve, csörömpölve a padlóra esett, majd szilánkokra tört.