Az elveszett kristály darabkái [BEFEJEZETT]

24. rész

Csak nézett dermedten maga elé Martin.
-Mi történt?-állt fel Csilla, és a szilánkokra nézett, majd a fiúra.
-Ó, basszus, ne haragudj, de... Most rohadtul sietnem kell!-és az egyenruhájához szaladt, amit áthozott a lányhoz. Felkapta gyorsan, és kicsapta a szobaajtót.

Csillának ez sok volt. Mégis mi a franc történik?!

-Tudod, mondtam, hogy már csak egy darab hiányzik a kristályból. Azt hiszem... Ma jött el az utolsó démon. Azaz Kevin-fordult vissza egy pillanatra Martin, mélyen Csilla szemeibe nézett, aztán elszaladt.
A lány remegő kezekkel állt a sötét folyosón. Kiszaladt a nappaliba, ahol csak az anyját találta.
-Apu hol van?-kérdezte Csilla kitágult szemekkel.
-Nem tudom, azt mondta ki megy, mert hallott valami zajt az istálló felől-nézett furcsálló tekintettel a lányára Petra. -Mi volt az a csörömpölés?
-Ja, csak leesett a pohár véletlenül, sajnálom! Kimegyek, megkeresem aput-hadarta, és már szaladt is a cipőjéhez Csilla. Feltépte a bejárati ajtót, és kiszaladt a hideg levegőbe. Amit ott látott, attól még jobban lesokkolódott.
Az istálló szépen lassan egyre nagyobb lángokban kezdett el égni. Henrik meg sehol.
-Apa!-ordította Csilla, és amilyen gyorsan csak tudott, odaszaladt a lángoló istállóhoz.
Végülis nem szegte meg az ígéretét, miszerint nem megy ki a démon közelébe. Vagyis de, de most nem Martinhoz szaladt. Hanem az apját akarta megmenteni. És nem is tervezett sokat kint időzni, csak be akarta hívni az apját...

Az ajtó még pont szabad volt, ott még nem csaptak fel a lángok. Meglátta apukáját, ahogyan próbálja kiterelni a lovakat, nem sok sikerrel.
-Apu! Gyere ki!-sírta Csilla, és gyorsan félreugrott, mert egyik lovuk nagy sebességgel kiszaladt a bejárati ajtón, ahol épp állt Csilla.

Mivel a tető gerendákból, fából készült, a tűz még jobban terjedt. Egy reccsenést hallott felülről Csilla, és látta, ahogyan az egyik gerenda szépen lassan elkezd leesni.
-Csilla, menj ki!-kiabálta az apja, aki az egyre lefele eső gerenda alatt állt. És mintha minden lassított felvételben történt volna...

Martin, maszkban és egyenruhában feltűnt a lángok között, hátulról megfogta Henriket, és futva kilökte őt az istállóból.

Centiken múlott, hogy rájuk essen az a gerenda. Csilla könnyeitől alig látva nézte, ahogy apja térde esve elkezd lassan sírni a földön. Martin lassan felállt, a maszk mögül barna szemeivel Csillára nézett, azzal eltűnt szó nélkül. Látta még valahol a sötétben a "helyettes" Őrző lányt, ahogyan kétségbeesetten néz a hatalmas tűzre, aztán elszaladt.

Csilla lerogyott apja mellé a földre, és elkezdett zokogni.
-Apu, menjünk be! Hívjuk a tűzoltókat-mondta szipogva Csilla, hisz rájött, hogy a veszély még nem múlt el. És ez a Kevin még itt van.
Miatta van ez az egész. Majdnem miatta meghalt az apja. Rettenetes düh kerekedett Csillában.
Csak reméli, hogy Martin túléli...

A házban Petra egyből tárcsázta a tűzoltókat, Csilla pedig leültette sokkos állapotban lévő apját a kanapéra.

-Mindjárt jövök-és kiszaladt, vissza a tűzhöz.

Kint nem várt látvány fogadta.
Martin arcát vér lepte el, pont Csillával szemben állt, és farkasszemet nézett egy nála fél fejjel magasabb férfival.
Hátulról csak azt látta Csilla, hogy a férfi fekete bőrkabátban, farmerban volt, a kezéről vér fojt le...
Mindkettő fiú keze ökölbe szorítva.
Hol van az a segítő csaj?! És a többi Őrző??? Csilla hátrált, be akart futni a telefonjáért, hogy felhívja Orsit. De persze késő volt. Kevin hátrafordult vigyorogva, tűzpiros szemeit a lányra szegezte.
-Már tudom hogyan bosszúljam meg, hogy kinyírta a démonjaimat-dörzsölte össze a tenyereit Kevin.
Martin kitörölte a vért az arcából az egyik kezével, aztán egyből a volt törött kezéhez nyúlt és fájdalmasan összeszorította fogait.
-Nézd, ez itt a drágalátos Őrződ vére-lépett közel a lányhoz Kevin, kezén a vért tanulmányozva ijesztő tekintettel. -Vagy több is van köztetek? Nem csak egy barát... Ó bocsássatok meg. Így még nagyobb buli lesz ez-kacagott fel hátborzongatóan.

Csilla meg se mert szólalni. De ha meghal itt, most... Nem, ez nem fog megtörténni. Sem ő, sem Martin nem hallhat meg itt, ma este. Csakis Kevin.

-Add a kezed drága-mosolygott ördögien Kevin, szemei felcsillantak a tűz fényében, és kezét a lány felé nyújtotta.
-Egy újjal se merj hozzáérni!-ordította rekedten Martin, és egy nagy lendület véve megindult Kevin felé, de az egy szempillantás alatt eltűnt. Martin szédelegve megállt a lány előtt, és a vér csak egyre jobban elborította az arcát.
-Sajnálom-suttogta Csilla.
-Mit sajnálsz? Nem tehetsz semmiről-nyújtotta ki ép karját a lány felé, tenyere szintén a vér vörös színében piroslott.
A lány sírva megfogta a fiú kezét.
-Még nincsen vége. Nem adom fel- mosolygott szomorúan a fiú.
-Ömlik a vér a fejedből. Csodálom, hogy még nem ájultál el-nézett könnyes szemekkel rá Csilla. -Jézusom, ezt össze kell varrni!-tágultak ki a szemei, amikor meglátta a sebet Martin fején.
-Erre most nincs idő. Fú de hányingerem van-azzal kikapta a kezét a lányéből, és a szájához szorította.
Megfordult és elszaladt. Kevin nem nyugodott le, továbbra is visszatámadott minden erejével. Egyik pillanatban csak azt lehetett látni, hogy a két fiú közel kerül egymáshoz, aztán mintha egy villámcsapás lett volna, nagy zajjal lecsapódott egy fénycsóva. Következőnek már csak Csilla azt látta, hogy Martin és Kevin is mozdulatlanul feküdnek a földön. Egy pillanatra a szíve is megállt.
Aztán Kevin mozdult meg először. Feltápászkodott, orrából csordogáló vért letöröte, azzal nem vesztegetve az idejét megindult újra a lány felé. Martin még mindig nem mozdult, Csilla kezdte azt hinni, itt a vége...

Nem, az nem lehet! Hisz, annyira sokat tett érte a fiú... És mindennél jobban szerette őt. És persze szereti is. Nem tudna azzal a tudattal élni, hogy elveszti őt, és hogy már nem lenne vele. Nem az nem lehet, hogy egy ilyen hülye démonos dolog miatt elveszítse...
A következő pillanatban Csilla a hátára esett egy óriási lökettel, aztán úgy érezte, mintha minden erő kiszállna a testéből, mintha valaki elszívná azt belőle. Sikoly tört fel a lány torkából, mindene elkezdett görcsölni. Összegömbölyödve próbálta túlélni a fájdalmat, ami majd felemésztette.