{Az~Utca} ||Peter Parker fanficton|BEFEJEZETT|

~4:Ketten Egyedül~

Reggel a lány fáradtan ébredt. Este későig bent volt nála Loki akivel beszélgettek mindenről. A felkelése oka az a női hang volt ami betöltötte az egész szobát.
-Jó reggelt Miss Maximoff, Mr.Stark várja önt 10 perc múlva a nappaliba.-mondta Péntek.
-Köszönöm Péntek. - köszönte meg a lány, egy ásitás keretein belül. Lassan leszállt az ágyról és a szekrényéhez lépett. Tony a szobát berendezve adta neki így volt pár ruha is. Volt köztük mindennapi, bulizós, sőt még földig érő báli ruha is. Apollonia csak kiszedett egy fehér pulcsit, egy szürke melegítő nadrággal és elindult a nappaliba. Az említett terem már tele volt a bosszúállók tagjaival. Mindegyik szuperhős ruháját viselte kivéve May, akinek nem volt, Peter és természetesen Loki akiben a csapat egy része nem bízik. Sőt szinte csak Apollonia bízik benne teljes mértékben. A lány megállt az ajtóba, mire Tony elkezdte a beszédét.
-Szóval akkor kezdjük is. - köszörülte meg a torkát.-Mayt vissza visszük Queensbe mivel így könnyen rájönnének kicsoda is a kölyök igazából. Viszont ti ketten.. - mutatott a fiatalokra. - itt maradtok továbbra is. Mellé még meg szeretném említeni, hogy mi-mutatott a többiekre. -bevetésre megyünk, nélkületek, mert veszélyes. - nézett erőnyösen a két gyerekre. Ők csak szomorúan bólintottak majd kimentek a teremből a dolgukra.
*pár órával később*
Apollonia a nappaliba ült, és épp TVt nézett. Egyik csatornát váltotta a másik után. Amikor eldöntötte melyik a megfelelő film extázisba esve kezdte el nézni. Azt se vette észre amikor Peter mellé ült. A fiú inget viselt, az első 2 gombja ki volt gombolva így egy kis részt megmutatva mellkhasából. Haja borzosan állt, állkapcsa megfeszült.
-Ömm Nia? - szólította meg a lányt. Hangja bizonytalan volt, sőt eléggé kivehető volt belőle a remegés.
-Igen Peter? - kérdezett vissza a lány, szemét le se véve a TVről.
-Akarok...v...veled beszélni. - dadogta el a fiú.
-Mond. - mosolygott de szeme még mindig nem nézett a mellette ülőre.
-Nézz rám legalább!- förmedt rá az idősebb. A lány ráemelte értetlen tekintetét jelezve, hogy folytassa. - Bocs csak ideges vagyok.
-Peter ne kelltelj! Mond ki amit akarsz! - emelte fel mostmár a lány is a hangját.
-Miért nem beszélsz nekem a múltadról? Vagy egy könnyebb kérdés, miért nem beszélsz velem egyáltalán? - emelte fel a hangját a fiú. Apolloniát elöntötte a düh. "mi az, hogy ő akad ki?! Ő VOLT AKI NEM KÉRDEZETT MIÓTA ITT VAGYUNK" gondolta magában.
-Először is te vagy az aki nem kérdezett! ITT VAGYUNK EBBEN AZ ISTEN, VAGY ODIN VERTE TORONYBA ÉS TE MEG JÁTSZOD A FÉLÉNK MIDGÁRDIT AKI NEM TUDJA, HOGY KELL BESZÉLNI! - a végére az egész szoba a lány hangjától zengett, sőt ő megmerte volna kockáztatni, hogy az egész torony.
-PERSZE, HOGY NEM BESZÉLEK VELED! MIKOR MEGTENNÉM AKKOR AZT KELL HALLJAM, HOGY MÁSSAL ÉRZED JÓL MAGAD!PONT VELE!-ordította a fiú. Általában félénk de most kieresztette hangját mint egy oroszlán.
-Esküszöm olyan idióta vagy! Azt hiszed nem lehetnek barátaim rajtad kívül?Már ha lehet minket annak nevezni! - mondta kissé halkabban.
-NEM, NEM HISZEM AZT. DE AKKOR SE EGY GYILKOS! - ordította továbbra is a fiú.
-NEKI LEGALÁBB VOLT BÁTORSÁGA BEJÖNNI MEGKÉRDEZNI, HOGY VAGYOK.-emelete fel Apollonia megint a hangját.-Meg amúgy is mit gondolsz?! 1005 éves(í.m.az évet találomra írtam, ha valaki tudja pontosan akkor help),még ha 35nek is néz ki. Amúgy se jönnek be az idős palik! De nem is ez a lényeg, csak az hogy egy idióta midgárdi vagy! - mondta majd kirobogott a nappaliból a szobája felé.
-MÁR ÚGY BESZÉLSZ MINT Ő! - hallota még Peter hangját majd bevágta a szobája ajtaját. Homlokát neki dűtötte a hideg ajtónak, és egy forró könnycsepp gurult le az arcán. Szeme már jó ideje könnyben volt de nem akarta megadni az örömöt Peternek, még ha tudta is, hogy a fiúnak nem az volt a célja, hogy megsirassa. Megfordult, hogy háttal dőljön az ajtónak és leereszkedett a földre. Lábai elvesztették a szolgálatot. Csak sírt, nem tudta miért. Talán azért mert szerette Petert a maga módján? Talán azért mert fájt neki, hogy Peter úgy írta le mindha egy utcalány lenne? Talán azért me-. Nem tudta befejezni az elmélkedését mert egy hang szólította meg.
-Nia.......figyelj..-kezdte félénken. A hangjától Apollonia gyomra görcsbe rándult.-Nem úgy értettem. Én csak ideges voltam.-suttogta éppen annyira hangosan, hogy a lány mindent halljon.
-Menj el! - mondta a vörös elhalóan.
-Nem fogok! - válaszolt a fiú.
-ÉN MEG NEM FOGOK VELED BESZÉLNI! - ordította ki a lány majd megint zokogásban tört ki. Egyszercsak egy ütéshang hallatszott, utána még egy, és még egy, majd kintről is egy halk zokogás tört fel. Így ültek. Két törött lélek, akik csak egy ölelésre vágynak, mégis egy fal választja el őket. Az időérzézük eltünt de körülbelül 15 perc múlva Peter ajtaja is kattant, ami a fiú helyváltoztatását jelezte.
*körülbelül 1 órával később*
-.....és akkor fogtam és ledobtam az emeletről. - mesélte Natasha mire minden bosszúálló nevetni kezdett. Apollonia a szobájában kissé felkuncogott mert odáig behallota a történet végét.
Pár perc múlva megint kopogtak az ajtón.
-Szia Tökmag, bejöhetek? - hallatszott a feketehajú férfi hangja. A lány csak egy apró igent mondott mire a férfi kinyitotta az ajtót. Amint meglátta a lány vörösre sírt szemeit leült mellé és átölelte. Ugyan nem volt a fizikai gesztusok mestere, de most igazán megerőltette magát.
-Elmeséled? - kérdezte halkan. A lány csak bólintott majd még mindig a férfi mellkhasába bújva mesélni kezdett. Hangja néha elhalt, szipogások néha megszakították, és válla is remegett egyes részeknél.
-Ez az idióta tényleg azt hitte....hogy is szoktátok ti midgárdiak mondani? Sugar daddy?Szóval komoly azt hitte, hogy sugar daddyt keresel az én jelképembe? - kérdezte Loki felháborodottan. Apollonia csak bólintott a férfi mellkhasába mire az eltolta kissé magától.-KINYIROM HOGY ILYEN ÁLLAPOTBA HOZZOT! - mondta frusztráltan majd az kilincs felé nyúlt.
-Loki..-suttogta a lány. - kérlek ne. Csak gyere vissza.
És így telt a nap. Loki az ágyon ült, Apollonia a mellkhasára dülve aludt. Loki csak nézte őt és azon gondolkodott, hogy hogy lehet egy mindig erős lányt ilyen könnyen, ilyen állapotba hozni. Végül őt is elérte a sötétség, amit egy idő után az álomvilág váltott fel.
---------
Na emberek remélem tetszett ez a rész. Igazából először nem akartam ezt a veszekedést, de valahogy Peter féltékenységével és elkerülhetetlennek tűnt. Legyen szép estétek✌🏻💜✨