A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

33. Epizód

Míre befelyeztem az olvasást addigra patakokban folytak a könnyeim. Igen pont ettől félem. A levelet át nyújtottam Cormacnak én pedig össze szedtem a cuccomat és ki rohantam a teremből.

A könnyek megakadájozták számomra a látást is. A szívem pedig darabokban volt. Így csak az első emeleti lány wc-ig jutottam. Mivel nem volt nálam a termem kulcsa. A legutolsó fülkében zártam be magam. Felhúzott lábakkal ültem a fajanszon. És zokogtan.
- Ki háborgatja nyugalmam?- hallottam meg egy vékony visító hangot. Én pedig még jobban felsirtam, mert sírni sem hagynak már. - Te meg ki vagy? - jelent meg előttem egy szellem lány.
- Poppy Ellenor Piton. - mondtam a sirástól reked hangon.
- Miért vagy itt? - nézett rám.
- Mert a most szakított velem a pasim levélben. - zokogtam fel újra.
- Ohhh.... - válaszolt a szellem. - Én Hisztis Myrtle  vagyok. - mutatkozott be egy idő után. - Senki nem jár be ebbe a WC-be. Azért mert mindenki szerint hisztis vagyok. Te pedig biztos új vagy ezért jöttél ide, mert még nem találkoztunk. És még nem hallottál rólam. - repült ki a fülkéből.
- Igen új vagyok itt. Lassan két hónapja járok ide. - mentem ki a fülkéből én is. - Engem sosem az ember híre érdekel. Szeretem meg ismerni az embereket. - másztam fel a mosdók tetejére, majd terültem el rajta.
- Hát Poppy rólad is suttignak dolgokat az iskola falai között. - jegyezte meg Myrtle.
- Megelőzőtt a hírem. - nevettem fel. - és elmeséled mit hallottál rólam? -kérdsztem kíváncsian. Myrtle elmosolyodott és bólintott.
- Hát azt hallottam, hogy csak kihasználod a Weasley ikreket, hogy Harry Potter közelébe férkőzhes mert halálfaló vagy. - gonolgodott el Myrtle.  Én csak szimplán felhúztam a bal kezem a pulcsimat.
- Akkor van még olyan, hogy azért olyan jók a jegyeid mert Piton jobb jegyeket ad neked. Mivel az unokahuga vagy. - én csak meg rázta a fejem.
- Azért jók a jegyeim,mert tanulok. Mindennap kB egy órát, illetve rengeteget olvasok. - mondtam.
- Illetve még azt, hogy lefeküdtél egyszerre 4 Durmstrangossal. Illetve Cormac McLaggennel is. Ja és Fred Wealseyvel is, aki csak kihasznál. - a szívemben pedig ujjra éreztem azt fájdalmas érzést. Keservesen felzokogtam. Myrtle pedig nem értette, hogy mi van.
- Éhn.....én csakh Charliheval.... Dhe ő volt a barátohm...- mondtam. szagatottam. Az ajtó pedig kivágodott.
- Poppy mondanom kell valamit. - zihált Alicia.
- Nem. Nem kell semmit mondanod nekem. - mondtam megvetően.
- De ezt tudnod kell. - erősöködött.
- Én is akartam, hogy tud. Azt akartam, hogy tud az igazat. Arról mi történ akkor Fred és köztem. De te elhajtottál,hogy te nem hiszel nekem. - ugrottam le eddigi ülő helyemről.- Azt hittem a barátom vagy. De mint kiderült neked nem lényeg az, hogy Fred kezdte az egészet és nem én. - léptem hozzá közelebb.
- Igazad van nem hallgattunk meg. De.... -
- Úgy gondolod, hogy van De?- húztam fel a szemöldökömet, és le sajnáloan meg ráztam a fejemet. - Itt nincs de Alicia. Most nincs. Csak annyi lett volna, hogy szánsz rám 5 percet. 5 k@rva percet. Olyan nehéz lett volna? - kérdeztem vissza. Alicia pedig válasz nélkül ment ki a Wc- ből. - Persze ne, válaszolj nekem Spinnet. - rúgtam bele az ajtoba. - Menj vissza Johnsonhoz. Ő úgy sem add majd rá okot, hogy utáld. - rúgtam bele ujjra az ajtóban. A könnyeim pedig újra eleredtek. A homlokomat az ajtónak döntöttem. - Sajnálom Alicia, hogy ilyen vagyok- suttogtam sírva. - Jobb barátot érdemelsz. - tettem az ajtóra a kezem. Az ajtó alatt pedig valaki becsúsztatott egy levelet.  Az  írás alapján Alicia volt.
" Poppy tudom, hogy számodra én most egy borzalmas ember vagyok. Hiszen nem hallgattalak meg. Én is tudom, hogy meg kellett volna. Csak nem mertem elhinni azt, hogy képes lennél valakit ilyen szinten bántani. Mostmár tudom, hogy amit te tettél az semmi. Ahhoz képest amit Weasley tett veled. Tudom, hogy rá szolgáltam arra amit mondtál vagy gondoltál, és teljesen igaz van. Tudom, hogy most ebben a helyzetben nincs de. De még is azt mondom, hogy valószínűleg én sem tettem volna máshogy.  Hiszed vagy sem de borzalmasan hiányzik a társaságod. Anasztázia borzalmas és Fred is kezd olyan lenni mint ő. Valakinek helyre kénne tenni a fejét. És nem tudom hogy, de csak te tudsz rá hatni. Georgera nem hallgat. Azt is tudom, hogy borzalmasan abszurd az, hogy ez írnom. De mind tudjuk, hogy vonzodtok egymáshoz. "
A könnyeim felszívódnak mire végeztem az olvassásal. A cuccaimat össze szedve rohantam ki a WC - ből Aliciát pedig a nagyterem ajtajában értem utol. Éppen az ikrekkel vitázott.
- Merlin gatyájára ez azért elég fontos információ!- kiabált rá Alicia Fredre.
- Neked lehet, nekem nem. - válaszolt nyugodtan. Én fokozatosan mentem közelebb hozzájuk. - Nekem akkor az volt a lényeg, hogy az ex barátja aki amúgy átbaszta a palánkon ne ölelgese őt. - morogta.
- Véletlenül sem jutott eszedbe az, hogy kibékültek és meg bocsátott neki? - kiabált rá újra Alicia.
- Ha így lett volna, meghozzta volna élete legrosszabb döntését. -Alicia pedig neki ugrani készült Frednek. Én fogtam le a lányt, hogy ne ugorjon neki.
- Újra körrinkben Piton? - kérdezte gúnyosan Fred. George és Lee pedig szimplán felszívódtak Aliciával együtt.
- Ne réméled Weasley. - forgattam meg a szemem.
- Ohh Szívi  ne, hogy azt hid, hogy ez az állmom. Mondtam meg volt az esélyed rám. És te pedig Charliet választottad. - nézett rám gyilkos pillantással.
- Ha az a bajod, hogy őt választottam akkor mond azt te idióta. Amúgy meg  már úgy sem lesz semmi szóval örülhetsz. Charlie saját kezüleg tette tönkre a kapcsolatunkat. - nyomtam a levelett a mellkasának. Majd hagytam ott. Az udvar felé vettem az irányt. Az első padra ami szabad volt le is ültem.
Néztem ki a fejemből. Ha úgy nézzük kibékültem Aliciával. Freddel pedig MÉG jobban össze vesztem. A gondolat pedig egy halk sóhajt csalt ki belőlem.
-  Egy ilyen gyönyörű lány mint te, miért ilyen szomorú? - ült le valaki mellém.
- Szakítanunk a barátommal. - sóhajtottam.
- Ha az exed  eldob magátől egy ilyen főnyeremény mint te. Akkor bolond. - mondta az idegen.
- Hát én nem nevezném magamat főnyereménynek. - néztem oldalra, ahol Carlos nézett csillogó szemekkel.
- Carlos Night. - nyújtott kezét nekem. Amint felkuncogtam.
- Tudom ki vagy. Együtt járunk rúnaismeretre. Előttetek ülők. - mosolyogtam rá kedvesen. Majd a kezébe helyeztem a kezem. Olyan óvatosan rázta meg a kezem, mintha azt hinné eltörik a szorításában.
- Igen tudom. - mosolygot rám-  Ezért szeretem a rúnaismeretett. Gyönyörű a kilátás. - suttogta maga elé. Én pedig vörösödve néztem rá.
- Szóval arra gondoltam...- mondta zavartan. - Tudod egy hét múlva lesz a bál. Szóval ha még nem hívtak el...... - vörösödött el. -  Akkor ha lenne kedved esetleg mehetnénk együtt is. - turt bele abba az ében féket hajkoronába.
- Mint egy randi? - kérdeztem paradicsom vörösen.
- Igen? - kérdezte.
- Kérdezed vagy mondod? - kuncogtam.
- Mondom. - mondta nyugodtan.
- Akkor igen. - adtam egy puszit az arcára és rohantam el tánc próbára.
A kastély bejáratánál Alicia állt teljesen bezsongva. Az arcán pedig mindent tudó mosoly ült ami persze a füléig ért.
-Alicia minden rendben? - kérdeztem felhúzott szemöldöke
- Nem annyira mint nálad. - dalolta.- Carlos Night nagyon jó pasi. - mosolygott rám.
- Szóval végig nézted.- mosolyogtam rá. Ó Pedig heves mosolygás közben ugrált a nagyterem felé. Én pedig mosolyogva mentem utána. A tánc órán csak a Griffendélesek vettetek részt negyed évtől felfelé. Mcgalagony professzor pedig elkezdte magyarázni a dolgokat. Majd Ront hívta ki, hogy legyen a párja. Miután bemutatták a táncot. Azután kijelentette, hogy alkossunk párokat és kezdődjön a tánc. Aliciát Lee kérte fel. Cormac pedig indult felém de egy lány megelőzte és felkérte. Ő pedig hát nem mondott nemet. Így én pár nélkül maradtam. Csak nyugalomban ültem a badon míg a professzor asszony hangját nem hallottam meg.
-Ms Piton szedje össze magát és tedje félre a gyülöletét Mr Weasley felé és mennyenek táncolni. - én pedig megráztam a fejem.- Ez nem kérés volt kisasszony hanem egy utasítás. - nézett rám gyilkos szemekkel a tanárnő. Fred ellőkte magát a faltól és elém sétált és a kezét nyújtotta nekem.
- Szívi  egyikünknek sem az a vágya, hogy a másikkal táncoljon. De ez  van egy óra, max kettő. Kibirjuk. - mosolygott rám halványan. Felnéztem rá.
- Kibirjuk. - mosolyogtam rá én is. A kezemet pedig a kezébe helyeztem.
- Köszönöm, hogy végre maguk is méltosztatták követni az utasításaimat. - nézett ránk gyilkos tekintettel a professzor asszony.
- Úgy látszik Minerva még mindig nem kedvel minket. - forgatott egyet rajtam Fred.
- Szerintem ez sosem fog változni. - kuncogtam, míg a kezem vissza vezettem a fel karjára. Mivel a vállát nem értem el. Ő pedig egy halvány mosollyal válaszolt rá. Az el következő félórában  mind ketten némaságba burkoloztunk. Én csak néztem ki a fejemből, míg ő nos fogalmam sincs mit csinált.
- Sajnálom azt amit akkor tettem. - mondta halkan Fred. - Hülye voltam. Nem gondoltam át azt, hogy mit teszek. Utána meg már csak elborult az agyam. A helyedben én is azt tettem volna. Annyira elvakított az a tudat, hogy ő mennyi rosszat okozott már neked, hogy nem néztem azt, hogy te meg tudsz e neki bocsátani. Biztos voltam benne, hogy nem. - beszélt halkan Fred.
-Semmi baj. - simogattam meg a fel karját a fiúnak. Fred pedig ott ahol álltunk megállt és megölelt. Én meg le fagytam. Utoljára azon az estén ölelt meg amikor rám nyomult részegen. Be kell sajnos valljam, hogy nagyon is hiányzott az ölelése és a jelen léte is.

Alicia szemszöge

Leevel nem nagyon mertünk eltávolodni Poppytól és Fredtól. Hisz mindenki rá jöhetett már, hogy nagyon jól tudnak vitázni. Így  érthető volt, hogy féltünk. George, Lee és én is. Féltünk, hogy Fred még lelyebb süllyed Poppynál. Már félórája egy szót sem váltottak.
- Alicia nyugodj meg. Látod - biccentett fejével a páros felé. - Semmi baj nincs. Nem kell aggódnod. - mosolygott rám kedvesen. Két perc sem telt el és George és Katei jelentek meg mellettünk.
- Nézétek. - bökött fejével a pár felé George. Oda fordultam és meg láttam. Meg láttam azt, hogy Fred egy halvány mosoly társaságában öleli meg Poppyt. Majd Poppy tipucskedve öleli át a fiú nyakát. Lee meg George pedig mire vissza fordultam McLaggent fogták le. Valószínűleg aztárt mert neki akart menni Frednek.
- Cormac kérlek ne tedd ezt tönkre. Frednek hiányzik nagyon.- mondtam kérlelően.
- Őt nem tudja pótolni a húgod.-mondta Lee.
- Frednek szüksége van rá. Nélküle esetlen és szomorú. Arról nem is beszélve, hogy hülyeségeket csinál. - jegyezte meg George.

Poppy szemszöge

Miután realizáltam azt, hogy még mindig szorít magához. Lábujjhegyre álltam és átöleltem a nyakát. Éreztem, hogy Fred a le engedett hajamba  furja a fejét.
- Amikor azt mondtam, hogy szükségem van rád. Az igaz volt. Mivel szükségem van rád. Nélküled unalmas az életem. Anasztáziát pedig nem tudom lerázni magamról. Csak te tudtad ezt megtenni. - tolt el magától.
- Csak arra kellek, hogy le rázzam Anasztáziát? - kérdeztem kissé idegesen.
-Nem. - rázta meg hevesen a fejét. - Kellesz. Kell a bárátom aki hasonlóan hülye mint én. Akivel táncoltam a mardekár asztalán. Aki mellettem volt akkor is amikor le ittam magam a sárga földig. Aki..... -
- Fogd be Weasley, és folytassuk. - ráztam meg a fejem mosolyogva. Fred pedig felkunogott. És ott folytattuk ahol abba hagytuk. Mind a táncot, mind a barátságunkat.

Bele gondolva, mostmár tudom, hogy miért nem egyezett bele Lee és Alicia abba a húzásba. Hiszen szeretik Ellenor. Ahogyan én is. Csak lehet én nem úgy ahogy ők.

|Fred Weasley |