Az elveszett kristály darabkái [BEFEJEZETT]

27. rész

•Epilógus•
6 évvel későbbi időt írunk. Csilla betöltötte a 24-et, Martin pedig a 26-ot.
Igazi felnőttek. Csilla fotósként dolgozik, Martin pedig edző lett, mint korábban hazudta, viszont mostmár nem, a boksz lett a sport, amiben otthon érzi magát, és azt tanítja már a versenyzőknek.

A természetbe is sokat járnak ketten szabadidejükben.
A többi Őrző is megtalálta azt, amit az életében szeretne csinálni, a Mesterükről viszont Csilla nem tudott meg sokat.

Barátnői is már megszerezték a diplomát, megtalálták álom munkájukat.

Visszagondolva az utolsó közös programuk nem lett kipipálva, a métázás, de így is tartják még a kapcsolatot.

Ja és persze megtalálták ők is párjukat.

Tehát Csilla és Martin összeköltöztek az egyetem vége fele, most pedig már rendesen dolgozó felnőttként élik életüket.
Csilla és Tamiék szervezetek egy közös hétvégét, amin mindenki a barátjával, elmentek egy szállodába, és eltöltöttek egy hétvégét.

A lányok épp masszáson voltak, és csevegtek.

-Amúgy csajok, már annyira izgulok, hogy mikor házasodok Brúnóval-mondta Linda, miközben felkenték rá az arcpakolást.
-Hát még én!-mondta Tami.
-Nincs még az egy kicsit arrébb?-kérdezte Gréti.
-Kinek mi-vágta rá Tami.
-Szerintem is mindenkinek más. Valakinek például ha 26 évesen házasodnak, az korai, de valakinek az már olyan késői-mondta Csilla.
-Igaz-felelte Gréti.

•Pár hónappal később•
Csillának elérkezett egy újabb születésnapja.

Martin hátulról eltakarta a lány szemeit és úgy vezette őt.

-Mikor érünk már oda?-kérdezte mosolyogva Csilla.
-Egy pillanat-suttogta Martin.
Aztán megálltak, és a fiú lassan elvette a kezét a lány szemei elől.

-Azta!-Csilla sokkban volt, szemei csak úgy csillogtak.

Egy tengerparti teraszon áltak, éppen naplemente volt. Egy asztal volt előttük megterítve, rajta gyertyákkal.

Halk zene szólt, és lehetett még hallani a hullámzó vizet. Ennél gyönyörűbb helyen még sosem járt Csilla.
-Tetszik?-fogta meg a lány kezét Martin, és mellé állt.
-Hogy tetszik-e? Ez csodás!-ugrott a fiú nyakába. -Imádom!-suttogta.
-Örülök neki. Boldog születésnapot-csókolta meg a lányt Martin, aztán lassan eltolta magától.

Csilla odaszaladt a korláthoz, és onann csodálta tovább a naplementét.

Mikor már egy jó fél perce ott állt, de Martin még mindig nem ment oda mellé, lassan hátrafordult, és a következőt látta, amitől eltátotta a száját:

Martin lassan letérdelt elé, zsebéből kihúzott egy pici, vörös színű dobozkát, és kinyitva a lányra nézett.
-Csilla... Hozzám jössz feleségül?-és a gyűrű megcsillant a napsugarakban.