Az elveszett kristály darabkái [BEFEJEZETT]

Köszönet meg minden más

Üdv.
Nagyon köszönöm, ha végig követted a sztorit. Vagy ha  csak beleolvastál.

Az elején szóba se jöhetett volna az, hogy én kirakjam ennek a történetnek az első részét. Aztán Kriszti barátnőm buzdított, hogy csak azért is rakjam ki.

Ott volt még Lara, akinek szintén köszönöm, hogy mindig biztatott ő is.

Elmondhatatlanul hálás vagyok nekik.
És hogy mennyiszer mosolyogtattak meg, amikor elolvastak egy-egy részt, és írták, hogy ÚRISTEN, meg hogy Waaaaa, főleg most így a végén, már nem tudom, elsírjam-e magamat, annyira jól esik.

Nélkülük nem is biztos, hogy végére értem volna, az Elveszett kristály darabkái-nak a befejezéséhez. De most pontot tettem ennek a történetnek a végére, és ez most még furán érint, fáj is, hogy már nincsen tovább, de mégis úgy érzem, itt a tökéletes vége.

Ha bárki is olvasta is rajtuk kívül, és várta volna a részt, de mondjuk hetekig nem hoztam... Sajnálom.
Több oka is volt, ha egy nagyobb szünetet tartottam.

Azért is fejeztem be ezt a történetet, mert már nem volt ihletem, amúgy is örökké nem tarthat a démonok üldözése...

A másik, hogy már nem nagyon tudtam azonosulni mindig a sztorival, és néha néha már inkább kezdtem volna bele egy újabba. De ha valamibe belefogsz, azt vidd is véghez!

Én igyekeztem minden tőlem telhetőt kihozni ebből a történetből, és nagyon büszke vagyok a végeredményre.

Tudom, másnak ez semmi, de nekem akkora dolog volt, amikor láttam, hogy egyes részt 10-en is elolvastak. Ez is kicsit viccesnek tűnhet így, de akkor is nagy dolog nekem.

Egy szónak is száz a vége... Minden biztató emberemnek  rengeteg köszönet!

A történetből a démonok szerencsére még nem bukkantak fel a valóságban, de azért hátha egy nap még meglelem Martin az erdőben, vagy valahol...

Igen, be kell valljam, íróként is volt, hogy fangörcsöm lett, miközben írtam a sztorit.

Nyilván a történethez ihletet néha mondjuk egy sorozatból kaptam, de általában csak úgy jön, de úgy igazán nem tudnám elmondani, honnan.

A zene az, ami mindig segített. Sokszor csak bedugtam a fülest, elindítottam a zenéimet, és akár órákon keresztül csak agyaltam, és írtam, csak írtam.
Le kell igenis ülni, kizárni a külvilágot, mert másként nem lehet írni.

Remélem szerethetőek lettek a fontos karakterek, és a következő sztorimba is igyekszem bele adni mindent!

Az erő legyen veletek.

Viszlát!