Nyári tábor {BEFEJEZETT}

13. fejezet

"Bármi lehetnék
a világon
de én az övé akartam lenni."

-Az majd kiderül... -felálltam és bementem a házba. 

Már csak egy hét maradt a nyárból. Josh és én egyre csak távolodunk egymástól. Oli-val pedig egyre csak közeledünk. Azt mondta, hogy ha vége a tábornak visszaköltözik a városba, hogy többet tudjunk együtt lenni. Melanie-val már rég beszéltem pedig szinte mindennap ugyan azokon a programokon vagyunk. Ő James-el van én pedig Oli-val. Nem hiszem, hogy változni fog bármit is a helyzetünk ha hazamentünk. 

1 hét múlva...

Ma délután véget ér a tábor. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltelt. Igaz az iskoláig még van egy hét, de akkor is. Josh-al ma kellene megbeszélnünk, hogy mi legyen velünk, de nem igazán szeretnék vele beszélni. Ha nem lenne elég az, hogy rengeteg hülyeséget összehordott rólam és Oliver-ről a többi táborozónak, akkor még mindig ott van az a tény, hogy Kimberly-vel együtt vannak. Legalábbis Kim szerint. Josh-al erről még nem beszéltem, de szerintem érthető okokból.

Már csak pár dolgot kell betennem a bőröndömbe és készen állok a hazaútra. Pakolás közben észrevettem, hogy volt néhány nem fogadott hívásom az elmúlt hetekből. 

-Szia anya! Láttam, hogy hívtál, történt valami?

-Szia kicsim örülök, hogy visszahívtál. Csak szólni akartam, hogy édesapád megy érted majd délután, illetve, hogy én nem leszek otthon amikor hazaérsz... 

-Mi? De miért? Hol leszel? Mikor jössz haza? 

-Hívj fel ha hazaértél és mindent elmondok. 

Miért nem lesz otthon?! Talán "végre" megbeszélték a dolgokat apával? Majd ha ideért megkérdezem. 

-Sky, sok cuccod van még? -kérdezte Oliver. 

-Nem már a nagyját bepakoltam. -mutattam a teletömött bőröndre büszkén. 

-Hány órás az út haza? -érdeklődött. Ha minden jól megy akkor ő is velünk jön, és amíg nem talál egy jó albérletet nálunk fog lakni, legalábbis nagyon remélem. 

-Három. 

Elérkezett a délután apa bármelyik percben itt lehet. Én és Oliver a tábor elején vártuk, hogy apa kissé már rozsdás autója behajtson az útra. Azonban egyik autó sem volt ismerős a sorban. 

-Nem jön? -kérdezte félve Oli. 

-Biztos, hogy jön!

Ahogy kimondtam apa kiszállt egy méreg drágának tűnő és valójában méreg drága autóból. 

-Hűha ezt mikor vette a faterod? -csodálkozott Oliver. Én is rácsodálkoztam. Anya soha nem engedte volna meg neki, hogy egy ennyire drága autót vegyen.

-Szia Skylar. -ölelt meg apa. A döbbenettől megmeredve álltam ott mint egy darab fa. -Nem is örülsz nekem? -kérdezte. 

-Mikor vetted ezt az autót? -érdeklődtem. Ám hiába apa csak intett egyet. 

Apa és Oli elkezdték bepakolni a cuccokat a kocsiba. Én pedig visszaindultam a többiért amíg ők rendezkedtek. 

-Skylar. -szólított meg valaki. -Mi lesz velünk? -kérdezte. Josh volt az.