Bakancslista

21.

Piton bambán meredt a mugli televíziókészülék képernyőjére, ahol a német ütegek épp pokollá tették az Easy század karácsonyát és életét. Remus keresztrejtvényt fejtett mellette, és forró Earl Greyt ivott.

– A mugliknak van tehetségül az efféléhez – jegyezte meg Perselus, hosszú hallgatás után, mikor már számára is kezdett nyomasztóvá válni a csend.
– Mihez? Hogy borzalmas pusztítást vigyenek végbe, vagy hogy aztán szórakoztató és látványos filmeket gyártsanak róla? – kérdezte Remus értetlenül és rosszkedvűen. Megint kezdte elborítani a depresszió.
– Mindkettőhöz, de inkább az utóbbi. Varázslónak lenni néha unalmas. Nincs is szórakoztatóiparunk... nincs igazából semmink. Úgy integetünk a pálcánkkal, mint egy megalomániás karmester, de semmiért sem kell megdolgoznunk.
– Semmilyen iparunk nincsen, csak szolgáltatási szféránk, ezért fogunk éhen halni – felelte Remus szórakozottan. – Marilyn Monroe férje Arthur Miller* vagy Norman Mailer** volt?
– Miller, a szerencsés tetű... A háborúk undorítóak, és mi még egészen meg is úsztuk a miénket. Nem érzem úgy, hogy jogunk lenne továbbra is gyászolni magunkat. A miénk ehhez képest szanatórium volt, kész jutalomutazás – mondta tovább Piton monotonon, a képernyőre fixálódva. – Ezért éri meg a világháborúról informálódni. Mindjárt sokkal jobbnak tűnik a saját életem.
– Én eddig sem éreztem úgy, hogy jogom lenne gyászolni magamat. Ez a gond. Bár lenne!
– Neked van.
– Most sértegetni próbálsz? – kérdezte Remus megbántva.

– Meglepő módon nem, inkább vigasztalni. De ne szokj hozzá! – Még mielőtt Remus válaszolhatott volna, zenélni kezdett a Skype. – Ez mi a rosseb?! – pattant fel Perselus rémülten. Remus letette a keresztrejtvényt, a gépe elé vergődött, és fogadta a hívást. Piton értetlenül ácsorgott a háttérben. Parvati könnyáztatta arca jelent meg a monitoron, teljes életnagyságban.

– Remus?
– Baj van? Honnan hívsz? És miért?
– Egy pultos telefonjáról. Én nem tudom... eljöttünk lazítani egy kicsit, és ittunk valami furát. Hermione...
– Mi van vele? – tolta félre Remust Piton, de olyan elánnal, hogy a másik kis híján eldőlt. Remus nem tudott nem tudomást venni a hangjában lappangó aggodalomról. Nem is értette, minek fárasztja még magát a tagadással.
– Nem tudom. Olyan, mintha nem is lenne magánál, és nem tudom hazavinni, mert egy csomó ijesztő, kiéhezett faszi veszi körbe, és előttük nem hoppanálhatok a hülye törvény miatt, elrángatni meg nem tudom, és én sem vagyok túl jól, szédülök meg minden, és...
– Hol vagytok? – szakította félbe Remus.
– Tudod hol van az a Crossroads nevű hely?
– Hozzávetőleg. Mindjárt ott vagyok.
– Mennem kell, Hermione valahogy felkerült a színpadra, és... Jézusom... – A képernyő kimerevedett, aztán csend lett.

– Sosem lesz lányom – jelentette ki Remus űzötten, miközben a nadrágját húzta. – A fiúkért kevésbé kell aggódni.
– Csak tájékoztatásképp: úgy tűnik már van is kettő – felelte Piton, miközben egy szűk farmerba ugrált bele. – Hogy én hogy gyűlölöm az utcai viseletet, és mióta sajnálatos módon az életem része lettél, folyton öltözködnöm kell. Gyakran csinálsz ilyesmit, hogy bajba került lányokat mentesz ki rémes szituációkból? Mert ez esetben az ismeretségünk gyors véget fog érni.
– Aggasztó módon egyre többször. Viszont Hermionéval kapcsolatban ez eddig sosem merült fel. Inkább Parvati volt az, akit összeszedtem innen-onnan.

– Mióta vagytok ilyen jóban? Csak mert tényleg a lányod lehetne.
– Egy ideje, talán mióta együtt dolgozunk, és mindketten ennyire magunk alatt vagyunk. Nem akarsz inkább itthon maradni? Akkor nem kell felöltöznöd... – győzködte Remus Pitont. Már csak az hiányzott, hogy végigsziszegje az egész estét, mint egy igazi piton. – Megoldom egyedül.
– Azt biztos nem!
– Akkor siessünk... zavar az a színpad-dolog. Reméljük, semmiféle rúd nincsen rajta.
– A magad nevében beszélj! – Ezt már kifelé menet beszélték meg, a kertből hoppanáltak a szórakozóhely szomszédságában található sikátorba, aztán beóvakodtak a hátsó bejáraton, mikor a személyzet egyik tagja kiment a szeméttel. – Veszélyességi pótlékot fogok kérni – morogta Piton. – A szórakozóhelyeket életveszélyes józanul látogatni. Az ember megháborodik elméjében...
– Én tőled háborodom meg. Te akartál jönni, szóval fogd be, vagy igyál egy-két Sex On The Beach koktélt, hogy ellazulj! Ott van Parvati.