A vérfarkas magánya

Szívem belül még mindig ég,

De most azt mondom, hogy elég!

Legyen hát vége, de már nem fáj

Mert tudom, hogy boldog e szép pár.

Lelkem lassan megbékél és nem fáj,

Hogy magamra hagytál.

Mert nem leszek többé egyedül,

Amikor hallod, hogy egy tücsök hegedül.

A farkas már boldog, mert látja a holdfényt

És többé nem hagyja elveszni a reményt.

E fény néha vakít és fáj,

De, soha nem hagy egyedül és vigyáz te rád.

De, te is vigyázz ne csak a fény,

Mert néha az sem elég!

Ezért kell hát küzdj bármerre mész

És utána nem pusztíthat el semmilyen vész...

Légy optimista halandó,

Mert az élet hiába múlandó,

Minden perce érték,

Akkor is ha az emberek nem kérték.