Utószó, vagy valami olyasmi

219 18 26
                                    

*elbújik Tanaka és Yamamoto mögé* NE ÖLJETEK MEEEG!

Életemre esküszöm, hogy én imádom Bokutót. De tényleg 💚. Eszem ágában sincs feltételezni róla, hogy valaha is ölésre vetemedne, netalán őrült lenne.

Maga a könyv (szkeptikusoknak: bocsánat, STORY) ötlete egy crack videóból jött még 2-3 hónappal ezelőtt. Valami nyomasztóbb, szomorúbb zene szólt a kissé "szürkésített" vágások alatt. Ergo valami rossz történt (hogy mire akart erre utalni a készítő, arról őszintén fogalmam sincs, nem értettem a szöveget. És akkor felvetődött bennem egy kósza ötlet: mi volna, ha gyilkos járna a srácok között?

(Fun fact: a legelső ötletben a Fukurodani helyett a Seijoh lett volna velük.)

Szokták mondani, hogy az efféle krimiszerűségeket "visszafelé" kell írni - azaz először kitalálni a gyilkost, az áldozatot, az okot, majd aztán magát a történetet. Háááát ez itt nem egészen így volt: egy ideig tűnődtem az áldozaton, de ő viszonylag hamar megvolt. Ó, hogy mennyit gondolkodtam azon, ki legyen a gyilkos! Akkor már magam is leszűkítettem a kört a Yams-Hina-Kuroo-BokuAka ötösre, természetesen mert ők álltak legközelebb Tsukkihoz a srácok közül. Őszintén szólva, először Kuroo lett volna a gyilkos, aztán gondoltam egyet: mi lenne, ha olyasvalaki lenne, aki amúgy egyáltalán nem lenne?

Szóval igen. Most, hogy elmagyaráztam, már nyugodtan fejbe lehet csapkodni egy raklapnyi röplabdával.

Van még valami mondanivalóm?

Ööö igen.

Szóval.

Tudom, hogy nem lett jó a sztori.

A krimi határozottan nem az én műfajom. De, nos jó volt ezt is kipróbálni.

A karakterek személyiségét, bár nagyon igyekeztem, nem igazán sikerült eltalálni:( vagyis ki tudja. Kíváncsi vagyok, hogy viselkednének egy ilyen helyzetben.

Egy kis személyes volt mindegyik fejezetben, de igazán nem sok:D. Plusz próbáltam érdekes backstorykat kiötleni, hát, úgy-ahogy.

Azért úgy összességében elégedett vagyok.

Két hónapba telt az egész történet írása. Tőlem ez szokatlanul hosszú időtartam, de bevallom őszintén, éjszaka írtam majd' minden sorát (Viberre...), ami bár lendületet adott, azért kissé megnehezítette a dolgokat, főleg, ha álmos is voltam.

Remélem, azért annyira nem lett pokolravaló. Ha igen... Igazából megértem😂














Amúgy nem tudom, minek pofázok itt több mint háromszáz szóban olyan dolgokról, amik senkit sem érdekelnek. Ne is itt unatkozzatok, hanem menjetek igényesebb hq!! ff-eket olvasni, például ACE-t vagy Lehetségtelent.

Még egy gyors köszönetmondás Mōnekónak a címért, a borítóért, a tippekért, meg hogy elviselte, mikor erről a mŰről fecsegtem neki.

Oké, most már tényleg ennyi volt.

Arrived- akarom mondani Sayonara, minna-san!

~Lala~

Vérvörös hóحيث تعيش القصص. اكتشف الآن