Mikor minden egyszínű,
Feladni oly' egyszerű...
Feladni mindazt, miért eddig hajtottál,
Amiért folyton folyvást csak törtél, zakatoltál.
Feladni oly' sok reményt és csodaszép emléket,
Mik mára már mind homályos álomképpé lettek.
Feladni olyat, mi egykor felvidított,
Mi valaha annyi mindenre megtanított.
Feladni sok száz gyönyörű pillanatot,
De vajon hová tűntek el azok a boldog szép napok?
Feladni minden jót és minden szépet.
Néha bizony, erre tanít meg az élet...
Mert lehet akármilyen felemelő is a szíved,
Nem kell mindenáron csakis egy irányba:
Folyton Előre menned!
Mikor minden egyszínű,
Feladni oly' nagyszerű...
2021. 03. 05.
©𝐋𝐔𝐌𝐄𝐍𝐓𝐑𝐈𝐒
YOU ARE READING
ʜᴀɴɢᴜʟᴀᴛᴏᴍ ᴠᴇʀꜱᴇɪ
PoetrySzia! Néha kiírom magamból a pillanatnyi érzéseimet és gondolataimat, melyek ezután vers formájában élednek ujjá a virtuális papíron. Ha kicsit elvont gondolkodású vagy, és szeretsz elfilozofálgatni a világ nagyobb dolgain, akkor tarts velem, és seg...
