Magical christmas {LS one shot}

✨Magical Christmas ✨

December 24 volt, kint már mínusz fokok voltak, a házak színes fényekben pompáztak, a háztetőkön állt a vastag hóréteg. Már a negyedik gyertya pislákolt az adventi koszorún.
A karácsonyfa a nappaliban állt, de még nem volt feldíszítve, ugyanis náluk az volt a szokás, hogy Szenteste, ajándékozás előtt pár órával díszítik föl.

Harry az ablakból figyelte, ahogy a csillag alakú pelyhek fentakadnak a párkányon. Imádta ezt az ünnepet, minden évben ezt a napot várta. Szeretett ajándékot kapni, de mégjobban szeretett adni, látni az emberek arcán a boldogságot. Minden évben elmentek Gemmával a nővérével ezen a napon szánkózni, de idén sajnos nem tudtak, mert Gemma sajnos csak késő este érkezik csak meg a sok munka miatt. Ezért a göndör úgy döntött, hogy ma egyedül megy szánkózni.

Leszaladt a lépcsőn egészen a konyháig. Anyukája Anne már szorgosan csinálta a karácsonyi ebédet. A mézeskalácsok már készen voltak, már csak a díszítésre várták. Általában Harry szokta azt megcsinálni cukormázból, de azt most eltolja szánkózás utánra. Miután Anne elengedte őt az utcára -kizárólag melegen felöltözve - kilépett az ajtón. Elég röhejesen nézett ki ebbe a sok ruhába, de nem akart megfázni és azt se, hogy vizes legyen a ruhája alatta, szóval kénytelen volt ennyi ruhát húzni.

Ahogy kilépett az utcátra, megcsapta az arcát a hideg levegő. Feljebb húzta a sálát, és elindult a szánkózóhelyre. Egy kis domb volt, nem messze tőlük, úgyhogy nyugodtan egyedül is elmehetett oda játszani a barátaival. Nem volt sok barátja, és ma a legjobb barátja sem ért rá sajnos, ígyhát egyedül indult meg az oda vezető úton.

Az egész dombot beterítette a vastag hó. Gyönyörű volt a majdnem érintetlen hótakró. Amikor odaért látott még pár gyereket szánkózni a szüleivel, tesóival. Rögtön felpattant a szánkóra, és már el is tűnt a ködben. Ment pár menetet, de egyedül hamar megunta, ezért elindult keresni egy barátot aki szánkózik vele. Körbejárta már majdnem az egész dombot, de mindenkivel volt már valaki. Már majdnem feladta, amikor meglátott egy fiút a földön ücsöröni. Odament, de félt megszólítani, ezért csak nézte. A fiú meglátta, hogy folyton őt bámulja ezért felnézett. Harry akkor látta meg a gyönyörű kék szemeit. Egy ideig még nézték egymást, amikor a kékszemű megszólalt:
- Mit szeretnél?- kérdezte, nem gonoszan, inkább csak kíváncsi volt. Harry amint meghallotta a fiú magas, de kellemes hangját, elállt a lélegzete. Kellett neki egy kis idő, hogy meg tudjon szólalni, de végül rávette magát - Gyere velem szánkózni- mondta, és fejével a szánkó felé bökött. A fiú nem értette, hogy miért akar pont vele szánkózni, a ruhái sem szépek és itt ül egyedül messze a pályától. -Még sosem szánkóztam- jelentette ki. - Az meg hogy lehet, merre felé laksz?- kérdezte Harry, ugyanis nagyon furcsállta, hogy egy tizenéves fiú hogyhogy nem szánkózott még. - Nincs otthonom, az ünnepet mindig az árvaházban töltöm, ott általában adnak enni- mondta szomorúan. A göndör annyira sajnálta a fiút, hisz neki megvolt mindene, egy jó család, szép társasház, barátok, stb.  -Akkor most hogyhogy nem vagy ott?-
- Nagyon nagy a tömeg és itt egyedül tudok lenni- válaszolta a kócos hajú. Harry nem tudta, hogy akkor egyedül hagyja-e vagy hívja-e el, de végül úgy döntött, hogy mindenkinek ki kell próbálni egyszer az életben a szánkót. - Légyszi gyere velem szánkózni- kérte meg újra. A kékszemű nagyon meglepődött, hogy még így is akar vele szánkózni, hogy gyakorlatilag egy hajléktalan. Végül rábólintott és Harry segített neki felállni. - Harry vagyok- mondta a bugris. -Louis- mutatkozott be ő is.

Elmentek a pályához és kerestek egy helyet messze az emberektől. -Gondolom mivel még sosem szánkóztál, ezért nem is tudod irányítani, szóval szerintem ülj előre- mondta Harry és leült hátulra? előre engedve Louist. Alig lehetett magasabb a kékszeműnél, pár centi volt csak köztük. Elindult a szánkó, de nem véletlen nem voltak az emberek ezen a részen. Gyorsan száguldottak egy darabig amikor megugrott a szánkó egy buckában, és oldalraestek mindketten. Louis nagyon élvezte, amíg rá nem esett Harryre. Végül nevetve dőltek el a hóban. Louisnak még sosem voltak igazi barátai akiket érdekelt is, csak érdekbarátságok, ezért ezt nagyon élvezte. -Csináljunk hóangyalt- kiáltott fel a göndör. Louis először nem értette mit beszél a zöldszemű, ezért csak nézte mit csinál. -Nézd, csak utánozz- mondta Harry. Louis leutánozta a mozdulatokat. A göndör csak boldogan nézte a Lout, és örült neki, hogy örömet tudott okozni ennek a szegény fiúnak. Éppen csiklandozták egymást a hóban, amikor megcsörrent Harry telefonja. Szomorúan vette tudomásul hogy az anyukája hívja, ami azt jelenti, hogy mennie kell. Felvette  a telefont, és sajnos jól gondolta, hogy mennie kell. - Lou, most mennem kell. - éppen sírásra görbült a szája, amikor Louis megölelte. - Semmi baj, menj csak Hazzy, én majd megleszek- mondta szomorúan. Nem akarta, hogy a göndör elmenjen, nagyon nem, de hát mit tudott volna tenni. Sajnos el kellett eresztenie. - VAN EGY ÖTLETEM!- kiáltott fel Harry, úgy, hogy még Louis is megijedt. - Gyere velem haza karácsonyra! - folytatta a bugris. Louisnak dobbant  egyet a szíve ennek hallatán. Még sosem volt egy igazi karácsonya sem, de nem akarta elrontani a fiú karácsonyát. - Nem Harry, menj csak haza, amúgy is csak útban lennék - nézett a zöld, szomorú szemekbe. -De nem, nem zavarnál, anya is biztosan megengedné- próbálta rábeszélni a göndör. -Légyszi, esküszöm jó lesz, csak gyere- addig kérlelte, amíg az alacsonyabb végül bele nem egyezett. - Jó, de ha anyukád nem akarja, akkor nem maradok ott - jelentette ki Louis. -Rendben - egyezett bele Harry, tudta, hogy anyukája úgy is megengedi.

Amikor hazaértek az ebéd már készen volt és már az asztal is meg volt terítve. -Te maradj itt ameddig megbeszélem anyával- mondta Harry, és leültette a kanapéra.
Amíg a göndör kimenet anyukájához, Louis nyugodtan körül tudott nézni. Megállapította, hogy a ház nagyon szépen be van rendezve, mint egy igazi családnak. Éppen egy családi fotót nézegetett, de nem sokáig tudta, mert felborították hátulról. Úgy megijedt, hogy mindketten felborultak és a nevető újdonsült barátjával találta szembe magát.
- Szóval, annyi a lényeg..- mondta nevetve Harry -hogy anya megengedte, hogy maradj - Louis úgy megörült ennek, hogy lehet egyszer igazi karácsonya, igazi házban, igazi barátokkal.
-Köszönöm - mondta Lou és megölelte a göndört. - Szívesen Lou, mindenki megérdemli a karácsonyt- válaszolta vidáman. -De gyere, segíts kidíszíteni a mézeskalácsokat- kezdte el húzni a konyha felé Harry.
-Na szóval, nem baj, ha nem lesz szép- nyújtott felé egy cukormázzal teli zacskót, - elmagyarázta neki, hogy hogy kell, és pár percel később már kész is voltak vele. Amelyiket úgy gondolták, hogy csúnya lett, rögtön be is falták. Harrynek eszébe jutott, hogy még nincs is ajándéka a kékszemű számára, ezért egy "mindjárt jövök" után felpattant, hogy elmenjen egy bolthoz, ami talán még nyitva is van. Louis nem értette, hogy most mi ütött a göndörbe, de inkább csak hagyta.

A boltban sok karácsonyos dolog volt, a választása egy piros alapon fehér rénszarvasokkal díszített pulcsira esett. Remélte, hogy jó lesz rá a méret, de így ránézésre jónak tűnt. Amint hazáért felszaladt a szobájába és rögtön be is csomagolta, majd lement Louishoz, mert nem akarta sokáig egyedül hagyni.

Együtt a családdal feldíszítették a fát is, aztán az ajándékozásra került sor. Harry gyorsan lehozta, amit Louisnak szánt és rögtön oda is adta neki. -Boldog Karácsonyt, remélem jó lesz rád- mosolygott a göndör. Először kibontotta a csomagolást, aztán meglátta a pulóvert. Nagyon tetszett neki, ezért fel is húzta és tökéletesen illett rá. -Köszönöm Harry, köszönök mindent- mondta meghatódva és megölelte a fiatalabbat.

Egész este nagyon jól érezték magukat, és Louis végig magán hagyta az első és egyben legszebb ajándékát. Ez lett mindkettejük legszebb karácsonya.

🎄✨🎁🎶