The dreams of our minds.

1.rész

Már messziről hallottam ahogy lehuzott ablakokkal befordult az utcánkba. Az orosz zene csak úgy dübörgött az autóban, ami fekcsikorgatva állt meg előttem. A ház előtt vártam őt, és mihelyst lehetőségem nyílt rá be is ültem mellé. Szájon csókolt, majd sebességbe téve a mercijét elhajtott az éjszakába. A szoknyám egyre fejjebb csúszott, és Nikolaj keze követte annak határát. Tudtam mire megy ki a játék, de nem volt kedvem hozzá, így aztán rákulcsoltam ujjaim övéire, majd az ablakot lehúzva élveztem az éjszaka sötét és hideg szellőit. Miyagi következett, és a ritmus teljesen átjárt. Már nagyon nagyon bulizhatnékom volt. Imádtam táncolni, és inni, és önfeledt lenni a barátaimmal. De, rég nem lehetett ilyet újra össze hozni. Elszomorított a tény, hogy már minden más mint azelőtt. Nem akartunk felnőni, de nem volt valasztásunk. Most pedig 20 évesen már túl vagyunk életünk első nagy döntésén. Többnyire. Mindenesetre vannak dolgok amik megmaradtak. Az érzések, a vágyak, és a tudat.
A nevem Katya  Csernok,  orosz származású vagyok, bár ez biztosan feltűnt, és olyan életet élek, amilyet éppen akarok. Mindenem meg van, de nem vagyok elkényeztetett. Tudom mikor hol a határ, illetve, nem minden helyzetben de nem is baj. Néha őrültnek is kell lenni. Én túlnyomórészt teljesen őrült vagyok, talán pont ezt szerette meg bennem Kolja. (Nikolaj becézve)
A barátaink igazából a szüleink maffia családjából származó velünk egykorúak. Ez nagyon egyszerű. Nagyapám és 3 barátja alapították meg a céget sok évvel ezelőtt. Az ő gyerekeik együtt játszottak és együtt nőttek fel, tehát a szüleim, és most a szüleim és az ő barátaik gyerekei is együtt nőnek, vagyis mi. Nikolaj apa egyik kedvenc és közelebbi kapcsolatának a legidősebb fia. 24 éves. Neki van egy huga és egy öccse. Nekem pedig két bátyám van akik ikrek. Mindig a legidősebbek vezetik a céget, és ha úgy érzik már nem bírják tovább, akkor megnevezik az utódjaikat. Kevés az esélye annak hogy én vezető pozícióba kerüljek, de nem is arra pályázok. Nem érzem magam elég felelősségteljesnek. Én megmaradok a jó partyknál, és annál a szerepnél amit úgy élvezek. Elvégre én vagyok a család behajtója. Kísérettel megyek a fizető partnerekhez és hazahozom a pénzt ami jár nekünk. Egyszerűnek tűnik, de ha érzelgős típus vagy akkor inkább kerüld el. Én az a nem kegyelmezek senkinek fajta vagyok, és ez így is marad.
Az utcalámpák megvilágították az arcomat, és a ruhámat amin a csillámok vissza verték a fényt. Nikolaj az útra koncentrált, de közben a szájában lógott a cigaretta. Odanyúltam, elvettem tőle és mélyet szívtam belőle. Erős cigit szívott mindig is, a tüdőm idővel hozzá szokott, úgy hogy nem köhögtem tőle, csak lassan kifújtam rá célozva a füstöt és mosolyogtam. Tudtam hogy az őrületbe kergetem ezzel. Vissza adtam neki a cigarettát, és abban a percben már fékeztünk is. Tudni kell rólunk oroszokról, hogy ha vegyülünk más családokkal, akkor képesek vagyunk tömeg verekedéseket létrehozni. Kakaskodunk ki az erősebb. Vagánykodunk.
De ha csak egy kissebb partyról van szó akkor isteni a hangulat. Alkohol és drogok a toppon, de mi inkább csak áruljuk mint használjuk őket.
Nikolaj lassan behajtott a parkolóba, majd leparkolt. Kiszálltam és megvártam míg lezárja az autót. Majd mellém sétált és a bal kezét feltartva várta hogy belékaroljak. Mikor ez is megtörtént, felsétáltunk a lépcsőn, és a jelszót bemondva beléptünk az epületbe. Odabent a szokásos hangulat. Erős alkohol szagok keveredve a fullett izzadt testek által generált szagokkal. Ez egy átlag buli, ahova bárki bemehetett ha ismerte a szabályokat. A pult felé sétáltunk. Mindenki ismert minket és féltek tőlünk, nem mertek ellent mondani vagy hasonlók, így érthető volt hogy utat engedtek nekünk. Pont ez volt az a hatalom ami annyira a fejembe tudott szállni. Imádtam minden percét. Tekintélyünk volt. Megtiszteltek.
A pulthoz érve a szokásosat kértem. Vodka ananászt.
-Nem kell kifizetni, a ház ajándéka..- szólt félénken a kiszolgáló a pult mögül. Csak elmosolyodtam és rákacsintottam. Elfordulva a tömeget kezdtem figyelni.
-Mikor érnek ide? - kérdeztem Nikolajt a hugára gondolva.
-Azt mondta, hogy van egy kissebb elintézni valójuk és utána jönnek. Gondolhatod. - felelte
-Miféle dolog? -
- Talán... Nem tudom.. -
-Hát akkor addig üssük el az időt. - egyhúzásra megittam az összes kikért alkoholt, majd rámosolyogtam és a kezénél fogva magammal húztam. Tudtam hogy tekintete engem követ, mikor lassan ringatni kezdtem a csípőmet, hangolódva a zene ritmusára. A mély basszus megrezegtette a mellkasokat. Hátulról átkarolt és velem együtt mozgott. Néha dolgokat suttogott a fülembe, például hogy mennyire dögös vagyok, és hasonló piszkos gondolatok. Igazából mindent tudtam ami atfutott a fején. A férfiak túl befolyásolhatóak. Azt hiszik ők a főnökök, de igazából egy náluk sokkal nagyobb erő irányít a háttérből, és még csak észre sem veszik.