At first sight

Veled

(Kicsit nagyon késve, és rövid is, de végre itt az újabb rész / fejezet.)

Napjaim javarészt eseménytelenek voltak, úgy teltek, kivétel mikor Jaebum-al találkoztam. Olyankor a szívem mindig sokkal hevesebben vert és mindig egyre furcsábban éreztem magam. Na persze mikor nem találkoztam vele akkor majdnem mindig írt nekem kedves, pár szavas üzenetet amitől csak jobb lett a kedvem s a napom. S persze akadtak olyan napok, sőt, hetek is mikor egyáltalán nem találkoztunk és nem beszéltünk egymással, és csakis azért mert olykor Jaebum-ék turnéztak. Na és volt olyan szerencsém is, hogy munkatársam, aki tudta, hogy ismerem Jaebum-ot, nem kürtölte világgá a dolgot. Aztán ott volt Mark barátom aki a fejébe vette, hogy összehoz engem Jaebum-al. Nagyon nem tartottam jó ötletnek. Már csak azért sem mert én egy senki vagyok míg Jaebum egy híresség, emellett barátok vagyunk, meg aztán nem biztos hogy ő is meleg csak azért mert a barátai közül akad néhány aki az.
Egyszóval míg én nem hittem benne addig Mark igen. Nem hagyta annyiban a dolgot hiába beszéltem neki. Nem tudom mit tervezett vagy mit nem, de úgy tűnt egy kis időre feladta. Persze lehet tévedek.
- De honnan tudod, hogy ma jönnek haza? - nem mondtam, de Mark úgy tudja Jaebum-ék ma jönnek haza legutóbbi turnéjukról. Nekik szervezett meglepetés bulit a pasijával Jackson-al. És most még velem vacakol. Ugyanis kaptam pár ruhát tőle a napokban.
- Csak tudom. - mosolygott miközben hajam igazgatta.
- Ahhoz miért kell így kiöltözni?
- Meg akarjuk lepni őket, nem?
- De.
- Hát akkor?
- Csak... ez nem én vagyok. - erre ő fogott és a tükör felé fordított.
- De bizony te vagy barátom. Csak megmutatjuk milyen csini is vagy valójában. - kacsintott aztán folytatta a hajammal való babrálást.
Mikor aztán úgy gondolta jó lesz akkor abbahagyta. Utána még picit az arcommal is foglalkozott, amit már tényleg nem értettem minek kell. Végül csak hagytam neki ezt is. A végeredmény ledöbbentett, közben picit tetszett is. Mark ezután már csak elpakolt, majd rendbe szedte magát is, hogy telefonálgatott is közben. A végén már igyekeznünk kellett Jaebum házához mert hogy oda volt szervezve a meglepetés. Nos, nem hazudok ha azt mondom, hogy csak akkor lettem igazán ideges mikor odaértünk. Nem volt ott sok ember, éppen csak öten voltunk.
Míg lehetett beszélgettünk. Bár én javarészt csak hallgattam, ismerkedtem. Aztán mikor eljött az idő, megjegyzem épp csak el tudtunk bújni, akkor mindenki keresett egy megfelelő helyet a rejtőzködésre. Én személy szerint a konyhába bújtam. Ideges lettem mikor hallottam a többieket elbújni mikor a ház tulaja a nappaliba ért. Mennem kellett volna nekem is, de valahogy úgy elszállt bátorságom mintha nem is lett volna.
- Hozok inni. - hallottam éppen Mark pasijának hangját, de végül nem ő jött a konyhába hanem Mark.
- Ugye tudod, hogy kint kellene lenned? - bólintottam csak  - Akkor miért nem jöttél?
- Megijedtem.
- Oh te... - Mark megölelt, aztán el is engedett, majd fogta meg kezem és húzott magával. Ellenkezni akartam, de már nem volt időm rá. Jackson mosolyogva ment azért a konyhába el mellettünk amiért eredetileg is ment volna. - Nézd kit hoztam neked Jaebum. - az említett jól meglepődött és fel is állt ültéből. Mark elengedett és ott is hagyott engem.
- Szia... - nem túl értelmes tudom, de nem futotta elsőre jobbra. Ahogy hozzám lépett még el is szégyelltem magam s le is hajtottam fejem.
- Szia. - kedves volt hangja s az érintés is amivel rávett, hogy szemeibe nézzek - Örülök, hogy te is itt vagy. - közel hajolt picit - Nem szeretem a meglepetéseket, de hogy itt vagy ilyen kis szexisen, mégsem bánom az egészet. - ezután ölelt meg engem, én pedig bújtam hozzá s szívtam be mámorító illatát mely hiányzott s mely ráébresztett arra valójában mit is érzek iránta. Pillanatokkal később elengedett, ám nem hagyta túlzottan, hogy elkerüljek a közeléből. Barátai csak mosolyogtak, meg néha félreérthető dolgokat mondtak. De valahogy sosem mondtak semmi sértő dolgot.
Aztán eljött a pillanat mikor ideje volt távozni, hisz a meglepetteknek is pihenniük kell. Így aztán szépen mindenki elköszönt mindenkitől és haza indult. Csak én szerencsétlenkedtem mert nem találtam a dzsekim. De persze lehet Mark rakta vagy vitte el.
- Azt hiszem most már én is megyek. - nem volt már ott senki csak én - Ha esetleg látnád a dzsekim akkor jelezz majd. - zavarom most nagyobb mint eddig bármikor máskor, csak éppen próbálom leplezni.
- Rendben, de.. - túl közel volt. Nem bántam, de így nehéz volt nem pirulnom - nem maradnál még? - meg is ölelt - Rég láttalak már.
- De pihenned kellene. - mondtam mire ő eltolt, de nem olyan nagyon.
- Igen, de... - ajkaink alig pár centire voltak egymástól. Ezek a centik lassan fogytak el, míg végül ajkaink találkoztak. Jaebum megcsókolt engem és én egy percig sem tiltakoztam ellene. Első csókom volt ez. És az első eset, hogy Jaebum olyat tett amit egy barát nem szokott. Eme tett inkább olyan volt mint amit egy olyan ember tesz aki kedvel egy másikat. Úgy éreztem fel fog robbanni a szívem a sok érzéstől amit Jaebum-tól kaptam a csók s úgy minden által.