not shy, not me | kth

7

Taehyung

Az ujjaimmal ütemesen doboltam a combomon, miközben türelmesen vártam, hogy Aejin az egyik fősminkesünk elkészítse a délutáni sajtótájékoztatóra a sminkemet. Meglehetősen unalmasnak tartottam ezt a folyamatot, sőt néha kimondottan utáltam is, de ennyi év után megszoktam már és csak tűrtem az egészet.

- Sohyun-ah, ide tudnád hozni a második fiókban levő palettát? – zökkentett ki a semmibe való merengésemből Aejin noona hangja, így akaratlanul pattantak ki a szemeim, hiába tudtam, hogy rajtuk dolgozik éppen a lány.

A sminkasszisztens lány nevéről hirtelen eszembe jutott valami, amitől féloldalas mosoly kúszott az arcomra.

Lotti...

Két hét is eltelt már lassan, mióta a fotózásra igyekezve belebotlottam a lányba, aki valamiért az első percben felkeltette a figyelmemet. Oké, bevallom először a hátulról tökéletesen kivehető, formás fenek vonta magára tekintetem és a bájos pofija. Egy feltűnően csinos és szép arcú lánynak tűnt, aki kellően naiv és aranyos, ahhoz, hogy kicsit elszórakozzak vele. De meglepődtem, amikor lazán visszaszólt nekem csípőből, sőt meg kell, mondjam, arra sem számítottam, hogy szinte folyékonyan beszél koreaiul. Igaz, gyakran nehezen fejezi ki magát és furcsa mondatokat hoz össze, de értettem, amit mond, szóval valóban jól beszélt.

Szívesen szívóztam vele, ezt kár tagadni. De vonzódtam is hozzá, mivel, mint említettem, nagyon jó nő. Én pedig férfi vagyok, akinek esetei a szép lányok legyen bármilyen is a nemzetisége. Mondjuk, nem jöttem rá, hogy Lotti honnan származik, mert nem akartam Sohyunt faggatni, így semmit nem tudtam róla a nevén és az egyetemi szakján kívül. Ja, de. Egy valamit tudtam. Hogy nem kedvel.

A testének a reakciói alapján én is megmozgattam a hormonjait, de egyértelműen az értésemre adta, hogy különösebben nem érdeklem.

És ez tetszett.

Minden második lány tudja, hogy ki vagyok. Általában csak ezért néznek rám, mert V vagyok, a BTS tagja, tinilányok álma. Engem pedig ez baromira untat. Felismerem már ennyi idő után milyen, amikor egy lány eljátssza, hogy hidegen hagyja, ki vagyok. Pontosan tudom, hogy a belső énje tombol, mivel ezek általában véletlenül elsütnek egy olyan poént, amit a netes fórumokon szedtek össze a személyiségemet illetően.

Mi tagadás, vannak igazságok, azokon az oldalakon, de ennél sokkal több vagyok. De kit érdekel a valódi személyiségem, ha mindenki leragad a hírnevemnél és a külsőmnél?

Lotti, azonban más volt. Ő neki tényleg sejtelme sem volt róla, hogy ki vagyok. És az után sem viselkedett másként, hogy megtudta ki vagyok. Emberként kezelt, és nem rejtette véka alá, hogy nem nyertem meg magamnak őt.

- Visszacsuknád a szemed, Taehyung? Így sosem leszek kész. – rázta meg a fejét Aejin, aki ezek szerint már párszor megkért, hogy tegyem meg ezt, csak én megint elvesztem a gondolataimban.

- Ja, persze. Bocsi, noona. – vigyorogtam rá szélesen. Aejin már jól ismert mivel debütálásunk óta nekünk dolgozott. Harminc éves múlt, tavaly volt az esküvője, és ha jól hallottam kisbabát terveznek a férjével. Kedves nő, mintha valóban a nővérünk lenne. – Te emlékszel, arra a lányra, aki a fotózásra hozta múltkor az ecsetkészletet vagy mit?

- Sohyunie lakótársára gondolsz? – érdeklődött, én pedig hümmögve feleltem, hiszen mozogni nem tudtam. – Nem láttam őt, mivel elment, azelőtt, hogy találkozhattunk volna. Miért?

- Csak érdekelt. – hárítottam, bár tudtam, hogy ezzel már elárultam magamat.

- Szóval ő az új kiszemelted? – kuncogott fel, én pedig, ha nem éppen a szemsminkemet csinálta volna rácsaptam volna a karjára. – Mit szeretnél tudni róla? Sohyun imádja és állandóan beszél róla, szóval ne fogd vissza magad...

- Honnan származik? – tettem fel egyből a legfontosabb kérdést, ami két hete nem hagyott nyugodni.

- Magyarországról.

Hallottam már, arról az országról. Erős alkohol tartalmú, gyümölcsös italt isznak, és úgy tudom sok rajongók él ott. Sőt, mintha Namjoon emlegette volna, hogy egyszer szeretné megnézni a fővárosukat, mert elméletileg az egyik legszebb város Európában.

- Hány éves? – folytattam a kérdezősködést.

- 20. – jött az újabb válasz. Szóval fiatalabb... Nem is kevéssel, de ez nem probléma. Nem izgat, hogy ki mennyi idős, remélhetőleg ez neki se lesz akadály. – Idén nyáron költözött Szöulba és a Hongdae egyetemen tanul...

- Dizájnernek, igen ezt tudom. – büszkélkedtem el én is a saját tudásommal. – És fogalma sincs a Kpopról...

Aejin nem mondott el nekem több új dolgot, csak befejezte a sminkemet, aztán küldött az öltöztetőkhez. A szobában már bent volt négy lány, akik éppen igyekeztek a dolgukat tenni, valamint ott volt Hoseok is, akire még csak a nadrágját adták rá.

- Néhány rajongó most biztosan megvakulna a kockáidtól, remélem ezzel tisztában vagy. – takartam el a szememet, mintha csak megvakulni készülnék a férfi látványától. Hobi hangosan felnevetett és megingatta a fejét.

- Ezért rejtegetem őket, hogy ne haljon meg senki a koncertjeink alatt. – szállt be ő is a játékunkba.

Az egyik öltöztető lány – akinek nem ugrik be sajnos a neve, de nem vagyok én superman, hogy mindenkinek tudjam a nevét – elsietett a ruhákért, amiket fel kell vennem, így volt egy kis időm agyalni. Meg kell, mondjam nem volt ismerős a csaj, ezelőtt vajon a hobaekkel dolgozott? Vagy újonnan került ide?

Villámcsapásként ért a remek ötlet, ami csak a fejemben volt remek. A valóságban, ha kiderül, hogy szándékos volt, akkor elég szemétségnek tűnhet. De én mégis gondolkodás nélkül cselekedtem.

Mintha éppen megbotlanék a szőnyeg sarkában kezdtem zuhanó repülésben a föld felé, és mit ad Isten: éppen a felém igyekvő lányra zuhantam, akinek kezében ott volt a ruhám. Nem voltam benne biztos, hogy beválik a sejtésem és minden a tervek szerint alakul, de bíztam a legjobbakban. Vagy legrosszabbakban. Részletkérdés.

- Hori, Taehyung, jól vagytok? – sietett hozzánk Yunmi a főöltöztető, mire egy aprót biccentve legurultam a lányról, aki nyöszörögve rázta a fejét.

- Azt-azt hiszem... - ült fel nagy nehezen, közben előhúzva maga elé bal karját, amire ezek szerint mindketten rázuhantunk. – eltört a karom...