Lay All Your Love On Me

Fülledt, nyári délután volt, az a fajta, amelyiken hullámzik a forróság az aszfalt felett, az embernek pedig semmi kedve bármit is csinálni, maximum egy jó margaritát vagy mohitót szürcsölve napozni a tengerparton. A Bosszúállók már igencsak unták a kánikulát, úgyhogy előzetes megbeszélés után leugrottak Malibura a quinjettel. Tony régi birtokát többnyire csak strandnak használták ekkortájt, főleg mivel senki más nem tehette be oda a lábát, szóval nyugodtan lazíthattak.

Szépen kipakoltak, Clint, Sam és Bucky valamiért szükségét érezték, hogy felállítsanak egy saját, rögtönzött koktélbárt egy napernyő, két üres sörös rekesz és egy tálca segítségével. Az ellátmányt és a poharakat szépen elhelyezték, egy hűtőláda jéggel együtt, aztán kiszolgálták először természetesen magukat, aztán a többieket. Natasha a vodka martinijét szürcsölgetve kifeküdt napozni, lehetőség szerint minél távolabb a baromkodó Thortól, Clinttől, Samtől és Barnestól minél távolabb. Az utóbbi kvartett ugyanis a vízben vergődött, amit Nat emlékei szerint játéknak neveztek, miután jól teleitták magukat minimum három liter cukros löttyel fejenként, amiket természetesen maguknak kotyvasztottak. Romanoff csak a szemét forgatta a napszemüvege mögött a látottakra. Tisztára, mint a cukortól felpörgött kölykök...

Steve az amerikai zászlós fürdőgatyájában sétálgatott a parton, néha leült, elővette a vázlatfüzetét, és firkálgatott valamit, de úgy tűnt, nem igazán köti le semmi sem a figyelmét. A két legjobb barátja a két másik barátjával ökörködött éppen, csöppet sem felnőttekhez méltó módon, Natasha láthatóan magányra vágyott, Tonyt pedig azóta nem látta, hogy az egy nagy adag scotchot töltött a poharába, majd azt mondta, megy és körbenéz a környéken. A Kapitány nem is igazán értette, hogy mégis mi ütött belé, ugyanis a zseni nem szokott ilyen magába forduló lenni, sőt, az utat is végigcsacsogta, mint aki izgatott, aztán meg csak úgy lelépett.

Stark valóban a parton sétálgatott, természetesen egyedül, az új, erre az alkalomra vásárolt tűzvörös úszógatyájában, meg a méregdrága napszemüvegében. Peter nem jöhetett, pedig egyébként lelkesen kampányolt amellett, hogy vegye rá a nénikéjét egy igazolás írására, ám mentora ezúttal sziklaszilárdan kijelentette, hogy épp eleget hiányzott, az iskolában a helye. Azonban nem is ezen rágódott igazán, hanem Steve-en és magán. A megérkezésük után egy darabig még jó kedve volt, aztán eszébe jutott, hogy milyen nevetséges gondolatai támadtak magukról, meg úgy általában a kapcsolatukról. Néha beleesett ebbe a nem kicsit mély verembe, hogy elkezdte kifigurázni azokat az ideákat, amik lelkesen futottak át az agyán, még a pillanat hevében, ez pedig sajnos azzal járt, hogy belekerült egy megszakíthatatlan spirálba, ami egyre mélyebbre és mélyebbre juttatta. Nem volt különösebb oka, mindössze nem bírt a fejébe férni, hogy Amerika kibaszott Kapitány mégis mit akar tőle. Hamarosan az utolsó korty whisky is elfogyott, és sóhajtva dőlt neki a szirt forró sziklájának.

Rogers épp ekkortájt fogta magát, és elindult a keresésére. Elvégre, a párjáról van szó, és lehet, hogy semmi baja, csak egy kis magányra vágyik, habár ez Tonynál a legvalószínűtlenebb szcenárió, de ha meg valami bántja, netalántán baja esett, akkor végképp szüksége van rá. Néhány perc gyaloglás után a homokos parton, a szirtes résznél meg is pillantotta. Mintha meglódult volna a szíve, egyúttal a lába is, kicsit gyorsabb tempóra váltott.

– Szia, édes – mosolygott rá, amikor közelebb ért.

– Szia – jött a nem túl lelkes válasz.

– Valami baj van? – vonta össze a szemöldökét.

– Én csak... Nem értem... Mit akarsz tőlem? – nézett fel végre rá, egyenesen a szemébe.