★ Sᴇᴄʀᴇᴛ Lᴏᴠᴇ ★ (𝖡𝖺𝗄𝗎𝖽𝖾𝗄𝗎) [BEFEJEZETT✔]

14. Fejezet - Bizonyos titkok

❗Figyelem!❗
A következő fejezetben 18+ -os dolgok jelennek meg!
Aki nem bírja kérem, hogy ne olvassa!
Arigatougosaimasu!✨

- Bakubro! - szaladt felém - a hangokból ítélve - Kirishima.

- Mit akarsz, Furahaj? - mormogtam.

- Itt van a maradék pénz - nyomta a kezembe az 5000 yent.

- Hogy mi? - néztem értetlenül.

- A maradék pénz. Ma megyek a bizottsághoz - rázott meg Ejirou.

- Akkor már csak kettő házikedvencem van, huh? - horgasztottam le a fejem.

- T-te szomorú vagy emiatt? Bakubro, én-

- Nem kell semmit mondanod - löktem el magamtól, majd szipogva a szobámba rohantam volna, ha valaki nem kapja el a csuklómat...

Bakugou szemszöge:

- Oi, engeddj már el baromarc - szóltam halkan, mire nagy csodálkozásomra a titokzatos ember elengedett.

- Te nem Kirishima vagy - szólalt meg.

- Persze, hogy nem! Nézz már rám! És gyere ki onnan a sötétből, bazdmeg! - ordítottam, de nem kaptam választ.

Még is mi a franc folyik itt..?

Még pár pillanatig szemezgettem a hellyel, ahonnan jött a hang, majd meguntam, és elszaladtam a szobám felé.

♠

1 órával később:

Egy kibaszott órán át találgattam, hogy ki lehetett az a titokzatos valaki, de semmire sem jutottam. Mondjuk volt két gyanúsítottam is, de őket inkább hagyom.

- Kacchan! - hallottam meg Deku hangját az ajtó mögül - Gyere ki!

- Mégis mi a faszért? Hogy rám ugorhass? - kérdeztem flegmán, majd tovább folytattam a házimat, amibe egy olyan 2 perce kezdtem bele.

- Mi van veled, Kacchan? - nyitott be Deku - Rosszul vagy? Vagy mi történt?

- Semmi - adtam meg egy kurta választ, majd újra próbáltam a házira koncentrálni.

- Ezek szerint valami történt, igaz? Csak nem akarod elmondani - dobta le magát az ágyra a zöldike.

- Ilyet nem mondtam, hogy nem akarom elmondani. Csak nem látod mit csinálok? - firtattam idegesen.

- De. De meg kell ígérned, hogy utána elmondod mi volt - fordult át a hasára a brokkolim, miközben én morogva próbáltam koncentrálni a törire.

- Jó. Majd elmondom. Addig hozd át a könyveidet. Nem ártana egy kis korrep se - tessékeltem ki, majd rácsaptam az ajtót - Huh - lélegeztem fel, majd visszaültem az asztalomhoz.

Igazából nem a hőstörténelem házimat csináltam, hanem a Dekuval közös képeinket nézegettem. Annyi év után újra elővenni úgy, hogy nem kell dugdosni.

Először körül néztem, hogy nincs-e valaki a közelben. Miután megbizonyosodtam róla, hogy senki más nincs, nagyot sóhajtva kinyitottam a fotóalbumot.

Az első oldali képeken kb. 1-2 évesek lehettünk. A második oldalon meg már 3-4. [Írói megj.: Gomene', de nem találtam olyan képeket, ahol 1-2 évesek. Aki benne van a Messenger csopiba, és van neki, az küldjön már át. Köszi💕]