Relikviavadászok 1: New York-i Szellem (HP fanfiction)

2. fejezet: A New york-i varázsló

New York, 1925 november 02.

Az utasszállító óceánjáró hajó kürtje élesen hasított bele a ködös, szürke környezetbe. Rowan Corbitt, aki eddig a korlátnál állt és az előttük elterülő látványt méregette, most hátra fordult az öccséhez.

- Szebbnek képzeltem. - biggyesztette le az ajkát. - Az újságban és képeslapokon persze mindig a legelőnyösebb képeket mutatják. De legalább mindjárt kikötünk... ez a ringatózás nem épp a kedvemre való.

- Ühüm. - Reynard csak ennyit válaszolt, túlságosan lekötötte az, hogy New York ködből kibontakozó városát a monokliján keresztül figyelje. - Igen, már látom az ellenőrzési pontot...

- Hogyan? - Rowan kíváncsian lépett hátra hozzá. - Az azért még elég messze van.

Reynard sejtelmesen elmosolyodott.

- Tudod, van a mugliknál az a hogyishívják, hasonló, mint a mi teleszkópjaink... a közelítő-cső...

- Távcső.

- Igen, az. - bólintott a férfi. - Szóval az adta az ötletet. Nézd csak.

Rowan elvette a monoklit, hunyorgott és a szeme elé emelte. Valóban, azt, amit eddig a távolban látott, most közelítve is megszemlélhette. Kis ideig derűs kedvvel nézegette a Szabadságszobor fején trónoló sirályokat, majd visszaadta a monoklit az öccsének.

- Ügyes munka. - biccentett elismerően.

- És nem csak ennyit tud. - Reynard suttogóra fogta a hangját. - Egyben nagyító is, arról nem is beszélve, hogy képes vagyok vele átlátni a szilárd tárgyakon... bár ez utóbbi nem mindig működik. Szóval, van még vele munka.

- És engem eddig be sem avattál? - csóválta a fejét elvigyorodva Rowan, majd ő is halkabban folytatta, más témára térve. - Kíváncsi vagyok, hány nap alatt térképezzük fel majd a várost; New York-ról azt mondják, hogy még Londonnál is nagyobb.

- Van egy olyan érzésem, hogy hosszú időbe fog kerülni, amíg információhoz jutunk az ügyünket illetően... - jegyezte meg Reynard, újra eltekintve New York irányába. - Vagy megbizonyosodunk arról, hogy teljesen feleslegesen utaztunk ide.

Rowan nem mondott erre semmit. Nem akarta táplálni öccse borúlátó feltevését, ugyanis valamely okból kifolyólag pont ugyanez a gondolat keringett az ő fejében is.

o ~ . ~ o

- Merre jártál?

Reynard Corbitt türelmetlenül pillantott nővérére, aki valami papírba csomagolt ételt majszolva ült le mellé a padra.

- Vettem reggelit... tudod van, aki korán is szokott étkezni. - válaszolta a nő. - Hot dog-nak hívják, egész finom. No, mire jutottál?

Reynard egy térképet vett elő a zsebéből, melyet széthajtott, és az ikrek teljesen eltűntek a nagy méretű papír mögött.

- Tehát. - fogott bele a férfi, némileg gondterhelt arccal Reynard. - Az a helyzet, hogy nagyon összekuszálódtak a dolgok. Sikerült összegyűjtenem némi információt a vállalatról, de nagyon nem fog tetszeni neked. Ideális helyzetben az lenne, hogy megszerezzük a telephely címét, odamegyünk és némi kutatás után megtaláljuk, amit keresünk. Jelen esetben viszont a következő problémával állunk szemben: a vállalatnak nem csak saját, hanem több bérelt telephelye is van, így több helyszínt kell majd ellenőriznünk. Ezeket ugyan le lehetne követni, azonban a tulajdonos nem olyan régen elhalálozott és végrendeletében feldarabolta a vállalatot. Most már mind külön néven, külön papírokkal futnak, és mindegyiknél csak az általa birtokolt vagy bérelt telep címe van megadva. Sehol nem találunk olyan információt, ahol az eredeti vállalat összes telepe fel van sorolva.