Te vagy nekem... (𝑳𝒂𝒏𝒅𝒐 𝑵𝒐𝒓𝒓𝒊𝒔 𝒇𝒇)

1.| Kezdet ✨

2019. július

A belváros zajától távol, az erkélyünkön ücsörögve kortyolgattam az öt órai teámat, amikor egy sikításra lettem figyelmes.
- Úristen Lily, ezt nem fogod elhinni! - rohant ki Mary, a táblagépével a kezében. - Kapaszkodj meg! - állt meg velem szemben, eltakarva a parkra eső kilátást.
- Hűha, nagyon izgatott valaki. - néztem rá nevetve. Mary hajlamos volt mindig is túlságosan lelkesedni minden iránt.
- Megnyertem. - nézett rám csillogó szemekkel.
- De jó! És mit?
- Hát a paddock jegyeket a brit nagydíjra. Uramisten, végre találkozhatok Daniel Ricciardoval, aaaaaahhhh. - vetett szerelmes pillantást a tabletre.
- Ez nagyszerű! - lelkesedtem vele én is, bár nem nagyon foglalkoztatott az egész. Néha megnéztem vele egy-két futamot, és meghallgattam a nyáladzásait Ricciardoról, de semmi több. Viszont annak, hogy végre valóra válik az álma, igenis örültem.
- Na és kit viszel magaddal? - kérdeztem tőle megszakítva ezzel a szerelmes pillantásokat közte és a pixel Ricciardo között.
- Milyen kérdés ez, téged! - ült le mellém a másik székre. - Attól még, hogy nem szereted a Forma-1-et, te vagy a legjobb barátnőm, és azt akarom, hogy ott legyél, amikor találkozom életem szerelmével. És kell a menő telefonod fotózni. - tette hozzá, mire kitört belőlem a nevetés.
- Kellek neked, tudom én. - nevettem - ha már ilyen kedvesen hívsz, nem tudok nemet mondani.
- Uuu, imádlak! - ölelt meg, majd beszaladt a lakásba - Ki kell találnom, mit vegyek fel! - kiáltott vissza - Segítesz?
-Hát persze, hogy segítek! - kiáltottam vissza neki egy sóhajtást követően, és letettem az asztalra a teámat, amit már egészen biztosan nem fogok tudni meginni.

A paddock hatalmas és nyüzsgő világ, tele elképesztő emberrel, és elképesztő luxussal. A nyeremény belépőkkel könnyedén közlekedhettünk az átlag emberek, és a paddockos emberek világa között. Elképesztő. Semmi más szó nem írja le.
- Oké, én itt most letáborozok. - állt meg Mary a Renault garázsa mögött.
- De még van vagy egy óra vissza a szabadedzésből. Asszem. - tettem hozzá.
- Nahát, valaki nagyon okos lett a múlt heti nagydíj óta. - nézett rám sokatmondóan a legjobb barátnőm.
- Ha már itt vagyok ezen a luxi helyen, tudjam, miről szól. - tártam szét a karom. - Biztos, hogy maradsz? - kérdeztem tanácstalanul.
- Aha. Egyszer úgyis kijön. - lesett be a boxba.
- Hát jó. Nem haragszol, ha körülnézek?
- Már körülnéztünk reggel. - legyintett.
- Nem, körülrohantunk reggel. A kettő nem ugyanaz.
- Jól van na, Danielt kerestem akkor is. - idegesen forgatta kezében a telefonját. - Jó - sohajtott - Menj csak, nézz körül! De ha látsz valamit, amit nekem is kéne, vagy eltévedtél, hívj!
- Értettem Mary anyu! - nevettem fel - És köszi szépen!

Már vagy negyed órája sétálgattam össze-vissza, mikor megakadt a szemem valamin. A Brit tévé kihelyezett interjú állomása tárult a szemem elé. Két riporter, valamint egy operatőr kis kört alkotva beszélgettek. Annyira bámultam őket, hogy észre se vettem, hogy egy alak közeledik felém, ezért csúnyán összeütköztünk a sráccal.
- Bocsáss meg! - nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.
- Nem történt semmi baj - ragadtam meg a felém nyújtott karját, és ahogy felnéztem, rögtön elvesztem a csillogó kékeszöld szemeiben. - Jól vagyok, köszi! - mosolyogtam a fiúra, mire zavartan elengedte a kezem, és göndör hajába túrt.
- Reméltem is, hogy jól vagy. - mosolygott rám. - Most rohannom kell, de edzés után meghívlak egy italra kárpótlásként.
- Ugyan - kezdtem el magyarázkodni, de közbevágott.
- Ragaszkodom hozzá! - mondta határozottan.
- Rendben. Legyen. - feleltem mosolyogva, mire a srác már rohant is tovább. - Várj, a nevedet azért elárulhatnád! - kiáltottam utána.
- Lando vagyok. Lando Norris. - kiáltotta vissza nevetve, majd rohant is tovább.

Én meg csak álltam ott, megbabonázva szeme csillogásától.