Ez is olyan rövidke :(.
"Esik."
"Uhm."
"Nagyon esik."
"Uhm..." a fiú kinyitotta a szemét a nyújtás után, miután minden izmát kimozgatta. Összeszűkített szemmel bámult ki az ablakon keresztül. A megállíthatatlan eső miatt a levegő a szobában hidegebb volt, mint előtte.
Hmm... hideg?
A kóbor macska felé fordult, aki tegnap este tolakodott be a szobájába és most éppen mellette aludt. Összeráncolta a homlokát, aztán becsavarta magát egy takaróba.
A hideg idő jólesett a forróvérű embereknek, akárcsak Phawin, eléggé szerette, ellenben a mellette ülővel.
"Esik."
Folyton ismételgette a szót, de nem mondta volna, hogy vegyék lejjebb a hideg fokozatot légkondicionálón, mert Team tudta, hogy Winnek melege van, de ezt így említve...
"Ja." Win megfordult és a karjai közé húzta a fiatalabbat, a gyengéd ölelése meleg érzést kölcsönzött.
A csendes meglévő moraj egyszer csak horkolássá változott és Win halkan felnevetett.
Ha ennyire fázol... Csak mond, hogy szeretnél egy ölelést, nem olyan nehéz ez.
Igazából csak annyira rövid volt az előző rész is, hogy nem akartam több időt kihagyni és inkább kirakom ezt is, az más kérdés, hogy ez még rövidebb, mint a másik ^~^, de ígérem, hogy a következő kettő, ha nem sokkal is, de hosszabb lesz ;).
YOU ARE READING
Until We Meet Again mellékkötet (Fordítás)
RomanceLazySheep melléktörténete, jobbára rövid sztorik, melynek első részéből az UWMA című sorozat készült. Természetesen nem az én könyvem, én csak magyarra fordítom. A történet párhuzamos szálon fut az első kötettel. Win és Team szemszögéből van.
