★ Sᴇᴄʀᴇᴛ Lᴏᴠᴇ ★ (𝖡𝖺𝗄𝗎𝖽𝖾𝗄𝗎) [BEFEJEZETT✔]

15. Fejezet - Gyakorlati Baleset

2 órával később (19:30):

– Bakubro! Bakubro! – rázogatott meg Kirishima.

– Hagyjatok még! – csaptam el Mina kezét — mert ki más lett volna az—.

– De van egy új infóm!

Most azt gondoljátok, hogy ez teljesen
természetes, hogy Mina elmond nekem minden infót. Nem. Ő az osztályunk "infószedő" -je a Gombócfejűvel egyetemben.

– Mi az? Mi a faszt akarsz már? – tápászkodtam fel ásítva.

– Elvileg vannak közöttünk árulók...

Bakugou szemszöge:

– Haa?! És én ezzel most mi a faszt kezdjek?! – hördültem fel.

– Téged ez nem is izgat? – kérdezte megrökönyödve Kirishima.

– Nem fogok nyomozósdit játszani senki kedvéért se – morogtam.

– D-de Bakugou-

– KUSS LEGYEN MÁR! NEM ÉRDEKEL!  LEHET, HOGY CSAK SZOPATTOK, BARMOK! – ordítottam – NA GYERÜNK, KIFELÉ! OTT A KIBASZOTT AJTÓ! – ordibáltam, miközben az ajtóra mutattam.

– Jól van, jól van.– tette maga elé védekezően kezeit Mina – Megyünk. Gyertek skacok!

Egy nagy sóhajtás közben néztem, ahogy barátaim — név szerint; Mina, Sero, Kaminari és Kirishima — kikullognak az ajtón. Utolsónak Eijirou akart kimenni, de elálltam a "menekülő útját".

– Te most itt maradsz egy kicsit – morogtam, majd visszahúztam.

Eközben Deku is felkelt. Nem is csodálom! Erre az ordítozásra kine ébredne fel?!

– Eijiro... – kezdtem – Mégis mi a fasz folyik itt? – kérdeztem idegesen.

– Nem tudom Bakubro. De bárcsak meg tudnám mondani... – hajtotta le a fejét a vöröske.

– Először olyan vagy, mint egy zombi! Másodszor majdnem kinyírod Dekut! Most meg valami árulókról hablatyoltatok itt! – soroltam fel.

– Sajnálom, de ezekre sajnos nem tudok választ adni – sütötte le a szemét Kirishima.

– Nem is vártam – vontam meg vállamat – Az a kérdés, hogy hogyan szüntessük meg ezeket a faszságokat.

– Figyelj Bakubro – kezdte Kiri – Én nem tudom mi folyik itt, de mégis véget akarok vetni ennek. Mi lesz, ha Minának tényleg igaza van? Mi van, ha pont egyik osztálytársunk lenne az? Benned nem merült ez fel?

– Dehogynem. Csak nem fogom felbaszni az agyam ilyen szarságokon – mondtam, majd belekortyoltam a kávémba, amit még Deku adott nekem az imént.

– És mi lesz, ha Midoriya-kunnal fog történni valami? – nézett rám Eijiro kérdően.

Amint e mondat elhangzott, Deku kiejtette a poharát a kezéből. Én se voltam különb. A bögrém jó, hogy nem esett ki a kezemből apró darabokban.

– Mit merészelsz állítani, Furahaj? – sziszegtem – Dekut nem bánthatja senki amíg én élek!

– Most komolyan Kiri-kun – szedte össze a pohár darabjait a zöldike pont előttem, így nagyon jó kilátást nyerhettem a formás popsijára – Miért engem hoztál fel? Kacchannak teljes mértékben igaza van.

– Jó fiú~ – suttogtam a fülébe, majd az ölembe húztam a derekánál fogva.

– Én csak felhoztam egy példát – vont vállat a vörös – De nekem most mennem kell. A többiek mostmár biztos keresnek. Sziasztok! – köszönt el gyorsan, majd elviharzott.