Relikviavadászok 1: New York-i Szellem (HP fanfiction)

3. fejezet: Illegális tartózkodás

Graves határozott léptekkel vágott át New York egyre sűrűsödő délelőtti forgatagán, rutinosan kerülgetve az embereket és automobilokat, de elég lassan haladva ahhoz, hogy az ikrek kartávolságon belül mögötte legyenek. Egyikük sem szólt egy szót sem. Kis idő után rátértek egy az előbbieknél még szélesebb, még zsúfoltabb főútra. Oldalra pillantva Rowan a Broadway felirattal ellátott táblát olvashatta.

- Erre. - Graves most először fordult feléjük, mióta visszavette a pálcáját, maga elé terelve az ikreket. Rowan sötéten nézett rá, ahogy a férfi keze finoman súrolta a karját, miközben leléptek a járdáról. - Túloldal, 233.

Az út másik oldalán a legimpozánsabb mugli épület magasodott, amelyet Rowan és Reynard valaha láttak. A neogótikus stílusban épült felhőkarcoló legalább ötven emeletes volt, csúcsa New York városa fölé nyújtózott. A gazdag faragással díszített hófehér kő színben is kiemelte a környékből, s rajta ablakok százai csillogtak a napfényben. Az épület előtt igencsak nagy volt a forgalom. Öltönyös férfiak, kosztümös nők sokasága áramlott ki és be a díszes főbejáraton, türelmesen megvárva, amíg jut hely nekik a forgóajtónál, mely fölött arany felirat hirdette az épület nevét: Woolworth Building. Rowan és Reynard néhány másodpercig engedtek a kísértésnek, hogy bámulják az óriás, lenyűgöző építményt.

Graves nem a forgóajtóhoz vezette őket. A főbejárat mellett mindkét oldalon egy-egy mellékajtó helyezkedett el. A hármas a bal oldali ajtóhoz lépett; az ikrek figyelmét nem kerülte el a számtalan kőbe faragott díszítés között meglapuló bagoly szobrocska. Az ajtó előtt egyenruhás biztonsági őr állt, első ránézésre mugli, de Graves láttára azonnal feszesebb vigyázzba vágta magát.

- Üdvözlöm újra, uram. - köszöntötte, utat nyitva nekik. A másik férfi egy futó biccentés után előre tessékelte Rowant, majd Reynarddal a sarkában ő is belépett és az ajtó becsukódott mögöttük. Odabenn nem az a látvány fogadta őket, amelyet kint, az üvegeken benézve megfigyelhettek. Míg kívülről egy tágas és világos márvány előteret láttak, melynek végében méretes recepciós asztal terpeszkedett, addig most egy szűkösebb, árnyékos lépcsősoron lépkedtek felfelé (mely lefelé is elvezetett, jelezve, hogy a Minisztériumnak alsó szintjei is vannak), egészen addig, amíg amíg a tetejére érve végre meg nem érkeztek az Amerikai Egyesült Államok Varázsló Kongresszusának központjába.

Hatalmas, díszes előcsarnok fogadta őket. A fény lágyan szűrődött be a homályos ablakokon (hogy valódi volt-e vagy mágia műve, az ikrek hirtelenjében nem tudták eldönteni), megcsillanva az arany díszítésen. Az egész térnek hatalmat, erőt sugárzó hatása volt, melyet a fekete, barna és fehér árnyalatú márvány kövezet és oszlopok csak fokoztak, s valamennyire a Gringotts bank stílusára emlékeztették Rowant és Reynardot. Felfelé pillantva végtelenbe vesző emeleteket láttak, melyek végét eltakarta az elvarázsolt mennyezet felhős-szürke égboltja, és a lenti szintekkel ellentétben csupán lifttel lehetett közlekedni közöttük. A lépcsővel szemben, közvetlenül a csarnok közepén oszlopokkal körbevett emlékmű állt, melynek négy oldalán négy hatalmas, arany főnix szobor őrködött. Az emlékmű központi része egy boszorkányokból, egy varázslóból és egy gyermekből álló szoborcsoport volt, tisztelettel adózva azok előtt, akik a híres Salemi Boszorkányperek során veszítették életüket, közvetlenül a MACUSA létrejötte előtt. Mellettük a földön négy szó volt olvasható: becsületesség, egység, bátorság, mágia. Szemben, a lépcső túloldalán, melyen jöttek, hatalmas, plakátszerű portré lógott a falról, amely egy divatos, méltóságteljes kisugárzású nőt ábrázolt: Seraphina Picquery-t, az amerikai Mágiaügyi Miniszterasszonyt. Oldalt a csarnok szélein asztalok álltak (melyeknél különböző tevékenységek folytak, az egyiknél például egy házimanó szorgalmasan polírozta egymás után a neki adott varázspálcákat), valamint emelvényeken különböző személyek szobrai álltak. Rowan és Reynard tizenkettőt számoltak meg, de több idejük nem volt, hogy szemügyre vegyék őket.