Lucifer /BEFEJEZETT! /

31.

Baltazar szemszöge

A Pokol volt az egyetlen olyan hely, ahol mondhatni mindig nyugalom volt. Mindenkinek megvan a saját kis helye, munkaköre. Amióta Lucifer felment a földre, azóta már semmi sem a régi. A lány a Pokolba került amikor meghalt, mert Lucifert elválasztották tőle. Más volt. Lucifer amikor vele volt, teljesen más volt mint elötte. De ez a mostani állapotra nem jellemző. Kifordult önmagából és senki sem tudja, hogyan gyógyítsa meg. Hangokat hallottam, így gondolatmenetemből kiszakadva a hang irányába kaptam a fejem. Sahra üres, kisírt lelke közeledett felém.

- minden rendben Sahra? - odalépkedve mellé megfogtam karját, ugyan is eléggé sápadtnak tűnt. Féltem, hogy összeesik itt nekem.
- meghalt, Baltazar! Mégis.. Mégis, hogy lenne minden rendben? - a könnyek úgy hullottak le arcán, akárcsak egy versenypályán az autók versenyzéskor. Nem ezt érdemelte. Örlődtem a gondolatok közt, hogy vajon elmondjam-e neki amit tudok, vagy hagyjam, hogy továbbra is kínozzák a gondolatok.
- pihenj egy kicsit le! - lassan odavezettem a lányt az ágyamhoz, majd hagytam, hogy elterüljön rajta.
Behúnyta szemeit én pedig figyeltem, ahogy szép lassan egyenletesen veszi a levegőt. Arcát simítva hullott le egy könnycsepp az arcomon. - tudom ki tette Sahra! - hangom akár egy élettelen lélek foszlányé. El akartam neki mondani. Annyira fájt a tudat, hogy legszívesebben üvölteni tudtam volna. Nem akartam egyedűl hagyni a lányt, de tudtam, hogy mennem kell dolgozni. Amikor fel akartam kelni a lány megfogta a karomat és visszahúzott.

Már vagy fél órája kések a munkából. A lány szorosan fogvatartja karomat, de őszintén, nem is bánom. Befeküdtem mellé az ágyba és hagytam, hogy teljesen nekem simúljon. Másik karomat átlendítettem a lány felett, majd átkarolva Őt elnyomott engem is az álom.

Üvöltéseket hallok. Vajon mennyi lehet az idő? A hang tulajdonosa Lucifer és nagyon nem kíméletes a hangja. Összerezzentem amikor meghallottam egy-egy kiáltását. Szorosabban fogtam a lányt, valami ösztönszerű védelem kelt bennem életre. Nem hagyhattam, hogy bántsa ahogy azt sem, hogy itt találja. Rápillantottam gyönyörű arcbőrére és bársonyosan puha ajkaira, majd menyasszony pózba megfogtam és betettem a gardróbomba. Éppen időben, ugyan is a hangok már egyre közelebb jártak.

- Baltazar azonnal engedj be!! - hangja mélyről jövő megvetést keltett. Összerezzentem és nem tagadom kicsit megilyedtem tőle. Tudtam, hogy a lányt kereste.
  - Uram! Te meg mit művelsz itt ilyenkor? Hajnali egy óra van, te pedig még a holtakat is felrázod. - próbáltam palástolni félelmem, próbáltam úgy tűnni, mintha semmi sem történt volna. Mintha minden természetes lenne és Sahra nem lenne itt. Tudtam, hogy ennyivel nem rázom le.
- hol van a lány Baltazar? - közelebb lépett egyet, én pedig hátráltam. Nyeltem egy hatalmasat. Tudtam, hogyha lebukok akkor nem csak a lány élete lenne veszélyben, hanem az enyém is. Nem volt szabad, hogy megérezze a félelmet rajtam.
- nincs meg S.. Sahra? - a lány neve szaggatottan jött ki számon. Le fogok bukni! Le fogok bukni! Lucifer rám pillantott, majd be a szobámba.
- ha rejtegetni próbálod, én megöllek! - egy szempillantás alatt eltünt. Még egy darabig álltam hátha visszajön, majd egy nagy levegő felszakadt a tüdőmből miközbe csuktam be az ajtót. Odaballagtam a gardróbhoz, majd kiemelve onnan a lányt visszatettem az ágyra. Bebújtam mellé és magunkra húzva a takarót, átkarolva őt egy ouszit nyomtam homlokára majd elnyomott az álom.

   Sziasztok Babáim meghoztam a következő részt is. Remélem hogy tetszeni fog nektek. Igyekszem hozni a következő részeket is addig is jó olvasást hozzá. Ne haragudjatok hogy ilyen későn és ilyen rövid részt hoztam. Igyekszem a következőt hosszabbra írni! Szeretlek benneteket puszii!😘😘