A házi kedvenc (light femdom)

Probléma

Jettel az volt a baj, hogy nem volt teljesen hülye. Mármint, normális estben ez jó tulajdonságnak számított volna, de ahelyett, hogy megrohadt volna, mint ahogy Ruby javasolta neki, sikeresen kiderítette, hogy Tristan kicsoda. Nem volt nehéz, három különböző cselédet kérdezett és mindhárom ugyanazt a történetet festette le neki, kisebb-nagyobb részletességgel. Akkor aztán elindult a húga szobájához, hogy vagy felelősségre vonja vagy hangosan kinevesse, hogy ez mennyire nevetséges, de mielőtt célba ért volna belefutott Bettybe, aki hírét vette, hogy hazajött és neki még csak nem is köszönt.

Betty erőszakosan a konyhaasztalhoz ráncigálta.

Betty megtömte kínzásmennyiségű étellel.

Betty fölhozta a Tristan témát.

- Mondd Beth – Jett csak így hívta a szakácsnőt, becézve – nem őrültség ez egy kicsit? Nem kéne hagynotok, hogy egy idegen éljen a házban. Szerintem ki kéne rúgni míg nem késő.

- Jett, drágám, nem kérsz még egy kis kacsát?

- Nem Beth, kösz, az orromon jön ki a kacsa, megtennéd, hogy a kérdésre válaszolsz?

- Szerintem semmi rossz nincs abban, hogy itt lakik a fiú. Nagyon jót tesz Rubynak. Nincs annyira egyedül. Mindent együtt csinálnak, még együtt is alszanak. Persze nem mondom, hogy nem aggódott senki mikor először megjelent. De kedves gyerek. Csak nagyon félénk. Könnyen megijed.

- Igen, láttam, hogy milyen nyápic. Mikor nekemjött a folyosón majdnem elsírta magát. Pedig nem is voltam bunkó. De Beth, mi az, hogy Rubyval alszik? Mi van, ha hátsó szándékai vannak?

- Azt erősen kétlem. – vágta rá Betty és Jett hirtelen nagyon elgondolkodott, hogy miért ennyire biztos benne.

- Ennyire hugi a főnök? – vajon ezt a háziállatos dolgot hogyan kellett érteni?

Betty sóhajtott. – Mint mondtam, nagyon jó gyerek. És tényleg nincs hová mennie. Jett, drágám, ha innen elmegy, akkor az utcára megy vissza. Nem láttad milyen sovány volt, istenem, ránézni is borzalom volt. Még mindig az, pedig milyen helyes fiú. Azok a nagy zöld szemek....

- Látom a nyápic a varázslat ködét bocsátotta az agyadra – konstatálta Jett. – Én attól még kidobhatom a házamból. Vagy felhívhatom a szüleinket és ők majd megteszik.

- Drágám, szerintem először beszélj erről Rubyval. Ő biztos jobban meg tudja magyarázni. Én csak arra kérlek, ne legyél elhamarkodott. Tudom milyen vagy. Eldöntesz valamit első izgalmadban, aztán megbánod, mikor már nem lehet visszacsinálni. És megpróbálhatnál Tristannel is normálisan beszélni. Ezt úgy értettem kedvesen. Tényleg nagyon, nagyon rendes fiú. Ha el kéne küldenünk a szívem szakadna meg.

Jettet nem nagyon érdekelte mások véleménye, de Bettyre hallgatott, mivel ő jelentős személy volt. Jókat főzni egyet jelentett a fiú számára azzal, hogy jelentős személynek lenni, így nyerte meg tehát a szakácsnő ezt a szokatlan megbecsülést. Még vagy húsz percet töltött a konyhaasztalnál ülve azzal, hogy átgondolja a szituációt és mivel még mindig nevetségesen abszurdnak és szokatlannak tűnt úgy döntött beszél Rubyval...meg talán a nyápiccal is, ha hajlandó normálisan beszélni hozzá.

A ház ebben a pillanatban olyan volt, mint egy csatatér. A földszint Jett bázisa, az emelet Rubyé, a lépcsők és a folyosók nagy része pedig a senkiföldje. A két testvér közül a bátyj volt az első aki megrohamozta az ellenséges bázist. 24 évesen kötelességének érezte, hogy ő tűnjön érettebbnek, bár jól tudta, hogy itt minden a látszat, mivel sem ő sem Ruby nem érett egyáltalán. Ha a húga velejéig furcsa volt, akkor ő meg borzasztóan kicsapongó, talán kicsit munkakerülő is. Jelen pillanatban mégis magát tartotta megfontoltabb gondolkodásúnak, mivel ő még sosem próbálta senkinek beadni egy mocskos hajléktalanról, akit hazavitt, hogy a kutyája.