Can't stopped the love

Drarry

A Roxfort folyosóit elárasztó csend kellemetlen hatást gyakorolt a Kis Túlélőre, akit gondolatai mély rabságba zártak. Ünneplő cipőjének sarka folyamatosan kopogott a vörös gránit padlón, miközben azon töprengett, hogy miért nem lépett már jóval előbb. Ha egy picivel is komolyabban veszi a dolgokat, akkor megelőzhette volna, hogy 3 szív is összetörjön.

Hatalmasat sóhajtott mielőtt benyitott volna a Nagyterembe. Lelki szemei előtt pedig felrémlett, amikor együtt indultak reggelizni, és még a belépésük előtt forró csókokat váltottak, majd külön váltak, és helyet foglaltak a terem két ellenséges oldalán. Látta maga előtt azokat a mosolyokat, amelyekkel a mardekáros ajándékozta meg, amikor kettesben voltak, hallotta a fülében, ahogy többször is elismétli a szeretlek szót, érezte a lágy kezek cirógatását.

Most azonban csak a keserűség érzete maradt maga után.

A fiú egy nem túl meggyőző mosolyt erőltetett magára, amikor meglátta, hogy barátai egymás kezét szorongatva lépnek mellé, annak céljából, hogy üdvözölni tudják a számára rendezett ünnepségen.

Harry nem értette, hogy miért kell ekkora felhajtást csapniuk azért, mert végzett Voldemorttal, hiszen mindannyian részt vettek a háborúban. Mindannyiuknak kijárt a tisztelet.

- Sziasztok - köszöntötte a szerelmespárt, miközben vállon veregette Ront. - Gratulálok nektek - ölelte át Hermionét.

- Kössz haver - vigyorgott a vörös hajú. Valóban boldognak látszott. Legjobb barátja pedig büszke volt rá, hogy végre el merte mondani, hogy mit is érez. - Hallottam, hogy szakítottál Ginnyvel - húzta fel egyik szemöldökét kíváncsian.

A zöld szemű fájdalmas arccal bólintott.

- Igen, sajnálom, ha megbántottam - mondta bűnbánóan, azonban barátja csak leintette. Tisztában volt azzal, hogy a húga nem valódi szerelmet táplált iránta. Éppen ez lehetett az oka annak is, hogy nem állt szándékában megátkozni a Potter fiút.

- Ne tedd, túl lesz rajtad - a sötét hajú aprót biccentett, miközben tehetetlenül állt, arra várva, hogy valaki megtörje a kínos csöndet. Ajkait finoman rágcsálta, s közben tekintetével az ifjabb Malfoyt kutatta, eredménytelenül.

- A tónál van - Harry meglepődve fordult a Granger lány irányába, szemöldökét pedig értetlenül ráncolta.

- Ki? Ginny? - a boszorka alíg láthatóan megrázta a fejét. Néhány hajszál a szemébe hullott, amelyeket kecses mozdulatokkal tűrt füle mögé, majd egy apró mosolyt küldött a fiú felé.

- Draco - a fekete hajú ajkai elnyiltak döbbenetében, miközben érthetetlen dadogásba kezdett. Mindössze pár másodperc telhetett el, amikor végre megtudott szólalni.

- Honnan tudod? - kérdezte.

Ron szórakozottan nézett rá.

- A legjobb barátunk vagy. Szerinted nem vettük észre, hogy nézel rá? - ingatta a fejét.

- Már mindegy - Harry ajkai keserű mosolyra húzódtak. - Szakítottunk.

[...]

Draco elmélázva figyelte a csillagos eget.

A tó vizén ezernyi pont tükröződött vissza, a fák lombjai lassú táncot jártak az éjszakai szélben, miközben ő maga tehetetlenül gondolta végig az elmúlt nap eseményeit.

Sírni szeretett volna azonban tartotta magát. Hiszen pontosan tudta, hogy még egy beszélgetés várni fog rájuk.

Egy apró sóhaj szökött ki rózsaszín ajkai közül, ahogy elméje lejátszotta az első éjszakát, amit ezen a helyen töltöttek kettesben. Bőrén még most is érezte a fiú lágy érintéseit, érezte magában a forró lüktetést, s érezte a csókjait. Amíg a fiatalabb távol volt, egymaga is sokszor látogatta, ezt a helyet. Imádta azt az érzést, amely körül vette.

- Jöhetnél már Potter - motyogta. - Mindjárt ide fagy a seggem - tette hozzá, fogai pedig többször is egymásnak ütköztek. Valóban fázott.

Harry elmosolyodott, amikor meghallotta a fiú hangját.
Ezek szerint várta őt.
Halk léptekkel sétált a fiú mögé, miközben levette magáról ünneplő talárját, s szerelmére helyezte. A mardekáros meglepetten pillantott hátra, tekintete pedig egy másodperc erejéig ellágyult a sötét hajú tettétől.

A smaragd szemű némán foglalt helyet Draco mellett, aki amikor úgy érezte, hogy nem figyeli a Griffendéles beleszagolt a palástba. Hosszú percekig kínos csend volt köztük, majd Harry halkan beszélgetést kezdeményezett.

- Szakítottam Ginnyvel - mondta ki őszintén. A mardekáros kétkedve pillantott rá.

- Ezúttal valóban szakítottál vele, vagy ez egy újabb hazugság? - vágta hozzá epésen. Harry szemében fájdalom csillant meg.

- Nem hazudok Draco. Szakítottam vele - bizonygatta. - Szeretlek. Kérlek bocsáss meg - íriszei könnybe lábadtak, ahogy a Jéghercegé is.

- Lefeküdtetek? - kérdezte hirten, amin a Kis Túlélő nem kicsit lepődött meg.

- Mi? - Draco ingerülten fordult felé, miközben térdre állt.

- Lefeküdtél vele, amíg velem voltál? Őt is ugyanúgy csókoltad, mint engem? - üvöltötte teljesen kikelve magából. Úgy tervezte, hogy higgadtan fog beszélgetni, de a lelkéből feltörő fájdalom ezt nem engedte. - Neki is elmondtad mindennap, hogy szereted? Őt is magadhoz ölelted, amikor hiányzott neked? - minél kevésbé akart, annál jobban sírt. Azonban nem érdekelte. Muszáj volt kiadnia magából azt a fájdalmat, ami felgyülemlett benne. Harry könnyezve ölelte magához a zokogó fiút, nem foglalkozott azzal, hogy az idősebb elakarta tolni magától, ahogy azzal sem, hogy a mellkasát ütögette. Tudta, hogy most erre van szüksége Dracónak.

Amikor már úgy tűnt, hogy sikerült lenyugodnia a zöld szemű hátrébb húzódott. A mardekáros a testét fedő fekete pólón keresztül szívéhez tette a kezét.

- Az ő szívét is összetörted? - hangja halk volt és rekedtes. Nem tett jót neki az üvöltözés.
Harry ujjait a fiú álla alá vezette, majd tekintetét magára irányította.

- Nem feküdtem le vele Draco, nem csókoltam meg - lassan simogatni kezdte a fiú arcát, ezzel elérve, hogy a könnyei az egész bőrét beterítsék. - Nem öleltem magamhoz, úgyanis nem hiányzott - folytatta, a szőke hajú pedig elnyilt ajkakkal hallgatta szerelmét. - És miért mondtam volna neki, hogy szeretem? - kérdezte kedvesen. - Amikor az egyetlen személy, akit szeretek itt van mellettem - homlokát lassan Dracóénak döntötte, miközben az ezüst íriszek fogságába esett.

- Nem tudom miért nem szakítottam vele előbb, talán azért, mert az egész kapcsolatot nem vettem komolyan, vagy mert nem akartam megbántani. Ki tudja? De azt az egyet biztosra tudom, hogy szeretlek, és azt akarom, hogy erről mindenki tudjon - suttogta. Draco halványan megrázta a fejét.

- Nem érdekel Harry, hogy ki tud arról, hogy engem szeretsz. A lényeg az, hogy én biztos lehessek abban, hogy a szíved és a tested egyedül az enyém - egyik kezét Harry arcára helyezte, majd egy óvatos csókot lehelt a kihűlt ajkakra. - Szeretlek Harry - az említett elmosolyodott, majd rendesen megcsókolta a fiút.

- Biztosíthatlak róla, hogy egyedül a tiéd vagyok - vigyorgott, miközben eldöntötte a fiút a földön, majd fölé mászott. - Ezek szerint megbocsátasz? - kérdezte reménykedve, Draco pedig mosolyogva bólintott.

- Persze, hogy meg.

Sziasztok!
Mivel végre sikerült helyre állítanom a fiókomat, ezért végre elkészült
nikcsoo kérésére az első Drarrys rész. Remélem, hogy tetszik❤️